Brett: ha látom Szolnokról a Kékestetõt, én általában beírom a 80 km-es látástávolságot (légvonalban ennyire van). Kivétel az az eset, ha pl. dél felé érezhetõen halványabb az ég kékje, mint a Mátra irányában. Ugyanis hivatalosan annak az iránynak a látástávolságát kell adni, amerre a leggyengébb a látás. Ha minden irányban egyformán tiszta a levegõ, és északon látom a Kékest, akkor joggal feltételezem, hogy máshol is látszana egy 80 km-re lévõ objektum (ha lenne ilyen), tehát megadom ezt az értéket. Ha délen egy kicsit homályosabb az ég, akkor viszont már arrafelé kellene becsülni, ami viszont szinte lehetetlen - ilyenkor inkább nem írok semmit.

Szintén nem írok látástávolságot akkor (ezt Lord Akela-nak is címzem) akkor, ha a Kékes már eltûnik, de az 5 km-re lévõ fák, épületek még élesen látszanak. 80 és 5 km között ugyanis nincs semmi, ami alapján becsülhetnék. Ha erre 5 km-t adnék, az viszont teljesen félrevezetõ lenne. Lehet, hogy a repülés szempontjából ez nem veszélyes tévedés, de az olvasónak teljesen más jellegû idõjárásra utal, mint mondjuk az 50 km! Ha egy olyan szûk völgyben laknék, ahol tõlem 500 m-re lezárják a hegyek a látóhatárt, és ezt venném látástávolságnak, akkor ezzel az erõvel mindig ködöt kellene észlelnem - ami nyilván képtelenség...

"Az észlelésben pedig rég megszokott gyakorlat hogy bizonytalan helyzetben mindig a rosszabbat adjuk."
Igen, emiatt van az a szabály, hogy mindig az éppen leggyengébb látótávolságú irányban kell becsülni. De ha ebbe a tereptárgyak korlátait is belevennénk, az már olyan lenne, mintha pl. egy ablakból az égbolt 50%-át látva lazán megadnád a 8 okta felhõt csak azért, mert a látható rész épp felhõvel fedett... Szerintem ahogy ilyen helyrõl nem érdemes felhõzetet észlelni, úgy nem érdemes látástávolságot becsülni akkor, ha nincs mihez viszonyítani.