Hát, itt a vége, fuss el véle. Elállt a havazás. Ha pálfordulásig kitart valamilyen formában a tél, még ha öregemberes is, és csak akkor enyhül számottevően február elejéig (Gyertyaszentelő; hogy a WZXYLMBTQ generáció is értse: Punxsutawney Phil cirkusz, de sebaj), akkor már jöhet egy békebeli februári utolsó felvonás, amikor szánnal/korcsolyával/fakutyával érkezik a nép a farsangi mulatságra:

"...Majd Szalának keskeny, de kies csúcsánál
Általjött a jégen Tihany hegyfokánál,
S kiszállván Balaton szántódi révére,
Az áldott országba: Somogyba beérve.
Löllén egy stációt csinálván magának..."

Bocs az irodalmi kitérésért (Csokonai: Dorottya), de végre igen csak téli hangulat uralkodik mifelénk itt Somogyban, dacára az alig 1 cm-es hórétegek. Végre fehér odakint minden. A városban a gyerekek hógalacsinokkal dobálják egymást, mert a golyóhoz kicsi a mennyiség, de leszarják. A felnőttek is a korábbi évtizedek kötelező ostoba hófóbiás fanyalgása helyett ilyeneket rikkantgatnak, hogy " de szépen esik a hó!" Fültanúja voltam vagy háromszor. Szóval mindenki érzi, hogy kizökkent az idő, a mai nap pedig talán helyrezökkenteni látszik azt.