Érdekes, de eléggé sci-fibe illõ az elmélet. Fõ problémája, hogy a Dekkán-trappbazaltok kormeghatározásai teljesen egybehangzóan a becsapódás elõttre teszik a vulkanizmus kezdetét. Lehet, hogy 3 millió, lehet, hogy 500 ezer évvel elõtte kezdõdött, de a hibahatár ekkora, és nem szélesebb. Így az indiai vulkánosság tényleg erõsíthette a meteoritbecsapódás amúgy is erõs hatását az élõvilágra, de ez nem jelent ok-okozati összefüggést a becsapódás és a vulkanizmus között.

Másfelõl azt a fizikai mechanizmust is nehéz elképzelni, amivel egy 8-10 kilométeres test becsapódása a 2900 km vastag földköpenyt ilyen mértékben megbolygatná. A köpeny nagyon viszkózus anyagból áll (nem folyik, csak nagyon lassan, képlékenyen deformálódik), ezért ahhoz is sok millió év kell, hogy egy köpenybeli feláramlás eljusson a kéregig, és elindítson egy bazaltömlést. Egy ilyen, a Földhöz képest kicsi becsapódó égitest energiája pedig valószínûleg hamar elnyelõdik a köpenyben, és nem tud benne komoly áramlásokat kelteni az átellenes oldalon.

Ez az ötlet egyébként több más bazaltömlés kapcsán elõkerült (bár pont a 65 millió évesrõl még nem hallottam): a Föld túloldalán keresték és megtalálni vélték hozzájuk a becsapódásokat. A késõbbi vizsgálatok mindannyiszor megcáfolták az elképzelést, mert kiderült, hogy az idõbeli egyezések nem stimmelnek. Kellõen hosszú idõtartamon belül és kellõen nagy területen (az "átellenes oldalt" elég tágan szokták értelmezni) pedig bárhol lehet meteoritkrátert találni.