Amikor hazafelé jövet a biciklin rájössz, hogy már csak 25 perc van az egykettesből és még előtted van jó pár kilométer hazáig, de te egy olyan sprintet lenyomsz, hogy még a tour-on is csettintenének rá, majd itthon enyhe légszomjjal küzdve, patakzó verejtékkel leülsz a gép elé, érzéseidre hagyatkozva a "legmegfelelőbb helyekről" villámgyorsan beszerzed a tuti infót, megnyomod az "elküld" gombot és örömmel nyugtázod, hogy "sikerült az 1,2-est elcsípni".... Na, ez az érzés is felbecsülhetetlen.  laza (és még Satya versenyére is maradt időm - ott is este 7 volt a határidő kacsint )