2007 januárjában voltam 2 hétig Ghánában, ez ott a leghidegebb hónap. Már amikor Frankfurtból az Alpokon keresztül repültünk, alig volt hó csak a legmagasabb csúcsokon. Amikor megérkeztünk Acrába, lementem a repülõgép lépcsõjén, megcsapott valami iszonyú meleg párás levegõ. Elõször azt hittük hogy a hajtómû maradékhõje okozta a meleget, de nem, ide érkeztem. Ezek után szembesültem avval hogy a következõ két hét a túlélésrõl fog szólni. A két hét alatt egyetlen egyszer sem sütött ki a nap, a Szahara felõl folyamatosan hozta valamilyen délies áramlás a homokot. Esõ még csak tévedésbõl sem esett, pedig ez a mindennapos esõk öve a földrajz tanulmányaink alapján. Kb. 2 napig tartott az akklimatizálódás, ezt elég sok Jégerrel, Unicummal és Smirnoff-Ice-szal tudtuk elérni, a késõbbiekben pedig fenntartani. Éjszaka is fülledt meleg volt, ekkor vettünk egy trópusi ventillátort, ettõl pedig megfáztunk. Az ott lakók természetesen hosszú farmernadrágban és hosszú ujjú ingben haladtak, meg is mondták nekünk , most tél van. Ami a legkellemetleneb volt a nonstop fülledt homokborús idõ mellett, az a víz volt. Mi a legdrágább prémium Pet palackos ásványvizet ittuk de ez is esõvíz volt furcsán édes ízû. A vízellátás a fõvárosban úgy van megoldva, a nagyon gazdag embereknek van az udvarában egy 2-5 m3-es víztartály cca. 5m-es magasságban, ebbõl gravitációsan lehet fürödni, inni szigorúan tilos, a szegényebbek ezek voltak többen , a nõk fején volt egy hatalmas alumínium lavór 20l vízzel ezt vitték a családnak estére, oszt jól beosztották. laza A mangófán, ami az udvarban volt kb. 3mm-es porréteg volt. A kontaktlencsémet alig lehetett használni a rettenetesen nagy porban. Szóval nézõpont kérdése hogy hol jó lakni, igaz amikor hazaérkeztünk itthon nem túl hideg fogadott, de hatalmas megkönnyebbülés volt hazajönni. Szóval azóta az örök nyár birodalma, nem túl jól hangzó fogalom számomra. Becsüljük meg a mi kis medencénket, ahol mérgelõdünk az aktuális idõjáráson.