Valószínûleg sehogy, ott a változékonyság tudomásom szerint jóval kisebb, minden évben néhány nap eltolódással ugyanakkor érkezik ugyanaz a váltás. Hozzá vannak szokva, ott az a rend. (Ez inkább az én véleményem, kíváncsi lennék egy ghánai beírására is vidám ).

Én pl. a hideget és a havat szeretem a legjobban, mégis élveztem a 36, 37°C körüli Tmax-okat is. Abban az idõben 10-12 órát dolgoztam napközben napszámban (általában málna vagy szeder szedés volt a feladat, a tél által megritkított, s így árnyékmentes sorokon), de legalább utána lehetett menni még 4 órát röpizni a tûzforró homokra. Semmi bajom nem lett. Póló muszáj, mert túl fehér bõrû vagyok, az arcom hetente hámlott így is.

Amúgy meg kinek milyen a tûrõképessége; én azt veszem észre, hogy a városban nevelkedett emberek sokkal nehezebben viselnek szinte mindent. Vannak a faluban, akik pár éve városból (Pest, M.m.óvár, stb.) költöztek ide, nekik tényleg semmi sem jó. 25°C-ban fáznak, 30-ban melegük van. Mi, akik születésünktõl fogva itt lakunk, sokkal jobban bírjuk. A szárazság persze nem vicc, de ahol van öntözés (pl. a munkahelyemen), ott nem volt vészes hatása. Nagyobb gond, ha túl sok a csapadék, az kirohasztja a növényeket, így sokkal nagyobb kárt okoz.
Szintén a városiaknál látom gyakrabban, hogy az öltözködésüket sem az idõjárás határozza meg: egyesek szívesen vesznek fel vastag pulcsit 30°C-ban is, csak mert jól néz ki (és reggel esetleg még hasznos is a hûvösben). Én pl, ha tudom, hogy délután 25°C lesz kb, akkor reggel fél hétkor a 6-8°C-ban sem veszek föl egy pólónál, meg rövidnadrágnál többet, mert mire Pestre érek (9-10 óra körül), ott már lassan 20°C is megvan.

Na mindegy, a lényeg, hogy mindenki azután sír, amit szeret, fõleg, ha nem szereti azt, ami éppen van. Ennek lehet hangulati, élettani vagy egészségügyi oka is. Az idõjárás ezekre sajnos nincs tekintettel.