Egyébként teljesen megértem a délkeleti kollégákat, én valószínűleg már felakasztottam volna magamat, vagy elköltöztem volna (nyilván lehetőség szerint) ha “időjárás fan”-ként évről évre hónapokig nem történik semmi, és közben minden kiszárad (ráadásul hegyvidéki gyerekként az alföldi tájakat látva 2 nap alatt elvinne a depresszió).

Éppen ebből kiindulva lepődtem meg fél évvel ezelőtti utamon Dubajban, mikor beljebb mentünk a sivatagba terepjárókkal egy vezetett túrán és naplementekor az egyik gyönyörű homokdűne tetején elkezdtem beszélgetni a pakisztáni sofőrünkkel.  Kiderült, hogy 15 éve ott él Dubajban és ez a munkája, hogy viszi a túristákat a sivatagban ide-oda a homokdűnéken át és eszméletlenül szerelmes az ottani klímába, tájba, és semmi pénzért nem cserélné el. Kérdeztem az ottani esőkről, mondta hogy szokott azért lenni időnként, de mindössze pár nap van évente amikor jelentősebb eső esik. Nyilván nekem teljesen elképzelhetetlen, hogy ott tudnék élni ahol az év 95%-ban semmi nem történik, csak süt a nap és fújja a szél a homokot az arcomba, de nem vagyunk egyformák, ő imádja és talán ettől szép ez az egész. nevet