Pro-kontra:
- jó leképzési arány bizonyos gyújtótávnál (tapasztalatom szerint 35-80 mm között érdemes próbálkozni, alatta nehéz kitartani a gépet/kevés a fény, felette nagyon leesik a kontraszt)
- az elõbb említett fókusztávnál megfelelõ tárgytávolság - nem kell 0,5-1 cm-re megközelíteni a témát, hosszabb gyújtótávnál bõven 10 cm fölé is mehet. Rövidebbnél (40 mm környékén) néhány cm.
- relatíve sok fény jut be, nem úgy, mint a közgyûrûnél, ami felezi (avagy "sokadolja") a bejutó fénymennyiséget. Megfelelõ fénynél/témánál nem indokolt az alapérzékenységnél magasabbat használni, de a legtöbb téma 400-800-zal jól fotózható, ez még nem jelent túlzott zajosodást.

Ami nem jó benne:
- a fény útját a "másik" irányba tervezték, ezért különbözõ optikai hibák léphetnek fel (fõként kromatikus aberráció, bár kezelhetõ mértékû)
- idõnként leesik a kontraszt, fõleg fénnyel szemben fotózva
- nem túl szép a háttérelmosás (legalábbis ha az "elmosandó" tárgy közel van, csúnya "kör" lesz egy szépen mosott folt helyett)
- kicsi az élesség sávja (fõként kis gyújtótávnál, de apró részleteknél a nagyobb gyújtótáv is kevés lehet), így nehéz az élességállítás. Állvány ajánlott.
- az elõzõ pontban is említett élességállítás - természetesen csak manuális (sõt, még annál is "manuálisabb"), ami makrózásnál igazából nem is gond. Mivel semmiféle elektronikus kapcsolat nincs a gépváz illetve az objektív között, a gép elõre-hátra mozgatásával történik a "fókuszálás". Mozdulatlan téma esetén (tárgyfotó) - ha van - érdemes használni az élõképet, egyébként marad a keresõ - nem egyszerû folyamat...


Ugyan úgy tûnhet, több az ellenérv, mégis érdemes lehet belevágni. Sokat nem veszíthetsz, ráadásul egy idõ után észreveszed, "normál" objektívvel is sokkal stabilabban tartod majd a gépet. ;-) Ergo elõnye már van is. Persze nem kis szenvedés szeles idõben összehozni egy hangyaportrét, de szerintem megéri. Én májusban kezdtem ezzel a technikával makrózni, itt Link találhatsz néhány képet (május 8-tól).