20-30 éve először érzek olyat, hogy szomorúan búcsúztatom a telet, és tulajdonképpen viszonylag érzéketlenül állok a tavasz előtt (minden bizonnyal a száraz március jócskán rátesz erre, ahogy Te is írod) . Persze nyilván megállok romantikusan a virágzó mandula alatt, és beleszagolok a levegőbe, de még a fehér virágokról is a havas tél jut eszembe. Tudom, kicsit beteges, de nekem elképesztő "keréknyomokat" hagyott az agyamban eme csodás tél.