Egészen meglepő, hogy az atlanti alacsony nyomások mennyire nem bírnak teret nyerni kelet felé, a kelet, északkelet-európai magas nyomás rovására. Már az is merőben szokatlan volt, ahogy pár napja a Közép-Európa nyugati része fölötti ciklonközpont először az Északi-tenger partvidékére, majd tovább, a Norvég-tenger fölé  -azaz a szokásos keleties irány helyett észak felé- helyeződött át. Nem sokszor látni ilyet.
Azóta a modellek térképein a keleti magasnyomás, és a nyugati alacsony nyomás "szkanderezik" Egy-két napra beljebb jönnek az alacsonyabb izobárok a kontinens centrumába, majd rendre visszaszorulnak nyugatra. Kijelenthető, hogy itt egy stacionárius anticiklonról, maghelyzetről van szó. Igaz, 300 óra fölött néhányszor már mutatott a GFS lényegileg más elrendeződéseket, atlanti blokkokat. De ezeket a helyzeteket, úgy látszik, nem tudja tartani, a következő futásban folyton kiveszi. A zonális plusz nyomásgradiensű felállások cseppnek tűnnek a zonális mínusz tengerében.
Télvárás szempontjából természetesen rossz ez a maghelyzet, mivel a végtelenített C előoldal telepumpálja a kontinens nagy részét szubtrópusi enyhe (meleg?) levegővel. Egyelőre az anticiklon nagyobbik részét is a magasban meleg levegő tölti ki:

Link

Viszont az éremnek megvan a másik oldala. A huzamosan fennálló AC hatékonyan blokkol, és tőle keletre, Nyugat-Szibériában és az Ural vidékén zavartalanul felhalmozódhat a hideg levegő. A térkép ennek is világosan mutatja a jelét. Az időben előre haladva a hidegfelhalmozódás mind kifejezettebbé válik, az anticiklont lassan kitölti a hidegebb levegő. Ebből már Kelet-Európának is jut, sőt lassan a kontinens középső része felé is lopózik ez a levegőfajta:

Link     Link     Link     Link

A sarki-szárazföldi levegő lassú térnyerését a harmatpontok is mutatják:

Link     Link     Link     Link

Természetesen, hogy ez a légtömeg valamikor eljusson hozzánk, több dolog függvénye. Az időtáv miatt még a lehetőség is bizonytalan egyelőre.
Mindenesetre lehetőségként ez a kimenetel  -egy 2002 november végi, december eleji történéshez hasonló kimenetel- is benne van a vázolt maghelyzetben. Ha a kontinens északkeleti felébe valóban befészkeli magát a fagyos levegő, azt a délnyugati, déli ciklontevékenység a későbbiekben ránk ránthatja.
Emellett az sem lehetetlen, hogy a végén borul az egész bárikus muszter, ahogy egy-egy eltévedt GFS futás mutatta. A jövő majd megmutatja, merre "akarnak" fordulni a folyamatok. Most úgy tűnik, minél tovább áll fenn a jelenlegi helyzet, annál komolyabb szereplővé léphet elő az északkeleti hideg.