"Egyelőre az északkeleti AC kirobbanthatatlannak tűnik, és ez önmagában fel kell keltse az érdeklődésünket. Ha ez az áramlási rezsim fennmarad,
vagy kiújul a következő hetekben-hónapokban, előbb-utóbb direktben
megkaphatjuk az északkeleti hideget"

Amennyiben ez bekövetkezik és megint keleties irányból kapjuk a "jót"(levezetésedből látva tényleg komolyan esélyes), adódik a kérdés, hogy az immár igencsak rövidkére szabott télperiódus (hiszen az extrém hajnali minimumok tekintetében még nov. elején is de facto nyár volt és hóközépig megint csorog el az értékes idő ami rendesebb hűlésre mehetne) után remélhető lesz-e változás a tartósabb áramlási rezsimben legalább a jövő év tavasztól vagyis a melegkezdettől?  Vagy megint megismétlődhet ez a szörnyűséges 2018 április-november konstans nyár pepitába? Tartós melegtől (évszakhoz képest is) irtózó laikusként azt vélem látni, hogy ez a már 8.(!) hónapja fennálló kemény pozitív anomália nem a puszta véletlen műve, hanem valami nagy gebasz eredménye, ami az atlanti áramlási rendszerek gyengülésével magyarázható. Az állandó magasnyomás uralkodik el itt a keleties áramlással amely fenntartja a tartósan eseménytelen meleg stacioner helyzeteket újra meg újra kirobbanthatatlan módon, lassan most már számolni sem lehet, frontok meg csak egy két hétre mutatóban vannak, akkor is csapadékszegényen. Jövőre megváltozhat-e egyáltalán eséllyel az áramlás, hogy az atlanti frontok rendszeresebben bejussanak vagy ez már nem egy kirívó év lesz hanem valami nagyon rossznak a kezdete? Mondani sem kell az mennyire iszonyatosan káros volna az állandósult hőhullámokkal (lásd idei 32 napos borzalom), csapadékszegénységgel és a légszennyezettséget fokozó hatás sem mellékes egyáltalán. Szóval ez kirívó ami volt/van és a 2018-cal elmúlhat, vagy a klímaváltozás most már rendszeresen tettenérhető egyenes következménye lesz ez?