Most már kifejezetten érdekel, hogy oldódik meg a jelenlegi szinoptikai patthelyzet az északkeleti AC, az atlanti ciklonok és a mediciklon(ok) között. Újonnan előkerült érdekességként megemlítendő a távoli északkeleten, az Ural előterében 120 órától kezdődő hidegleszakadás. Ez az aktuális ECM-nél elég masszív:     Link     Link

Ez egyrészt megerősítené, stabilizálná az északkeleti AC-t, másrészt annak peremén minket is meglegyintene a lábas hideg:     Link
Száraz, de ropogós fagyos karácsony lenne ez így.
Bár 240 óránál már ez a kép:     Link
Legalábbis a magasban már győzne az atlanti ciklontevékenység.
A 120 órás sarkilevegő-leszakadás GFS-nél is megvan:     Link
Ő azonban erősebbre számolja az óceáni ciklontevékenységet, emiatt a szárazföldi hideg még csak megközelíteni se tudná térségünket. 192 óránál ez a tavaszias kép fogad a GFS-en:     Link
Ebben a szituációban még inverzióban se nagyon bízhatnánk. Megjegyzendő, hogy se a GFS, se a GEM nem tartja fenn sokáig a nyugati légpályát tőlünk északra, hanem hamar nyugat-európai teknőt csinál belőle. Ebből GFS most egy mediciklont is álmodott 240 órától:         Link
Mediciklon-előoldali, enyhe karácsonyt helyez kilátásba ebben a futásban.
Szóval, összességében elég nagy a modellkáosz még mindig, ami a karácsonyt illeti. A mérleg még most is inkább a délnyugatról, nyugatról érkező enyhülés felé billen, de a fejemet  egyáltalán nem tenném erre. Egy hidegpárnás, keleti hidegbeszivárgásos lehetőség is benn van a pakliban.
Ha valaki a privát véleményemet kérdezi, azt mondom: nem hiszem, hogy tartósan valami félblokk-szerű verklibe váltana a cirkuláció. Inkább azt tudom elképzelni, hogy a zonálisabb  -pardon: nyugatiasabb áramlású- rövid epizód után újra meridiába megy az áramlási kép. Hogy ez aztán AC peremi hidegbeszivárgást, vagy szabad C előoldalt jelent-e, meg nem tudnám mondani.