"Az adott modell által leírt jövőbeli légkörállapotnak egyfajta vetülete." 

Mivel nagy térségű cirkulációs rendszer egészét(!) nézi az pl. NAO index, nem pedig egy modell adott rácspontra vagy térségre(lásd.Európa). Ezért lehet az index előrébb a modellnél, mert komplexebb képet ad a jövőbeli folyamatokról, amennyiben ismered az áltad nézett index legyen pl. AO vagy NAO korrelációs területeit. Továbbá tudomásod van a felől ha pozitív vagy negatív az index milyen akció centrumok azonosíthatóak jól be és hol.

Szakirodalomban a legkorábban felfedezett cirkulációs rendszereket először Hildebrandsson (1897) nevéhez köthető, majd N. Lockyer and W. J. S. Lockyer (1902) valamint W. J. S. Lockyer (1906) után e kiindulási alapokat Sir Gilbert Walker 1909 és az 1930-as évek között e téren fejtett ki munkásságát.
"Ezek az Észak-atlanti oszcilláció (NAO), az Észak-pacifikus oszcilláció (NPO) és a Déli oszcilláció (SO) voltak, és Walker (1924), illetve Walker and Bliss (1932) munkáiban kerültek először publikálásra. A rendszerek felismerésének módja ekkor még egyszerű korrelációs eljáráson alapult."  

"Távkapcsolat" kifejezést először Ångström (1935) használta, mégpedig az éghajlati fluktuációk rendszerével kapcsolatban. Később Bjerknes (1969) a felszíni kényszerekre adott légköri válaszok távkapcsolati rendszeréről tett említést. Azonban tulajdonképpen egészen az 1980-as, 90-es évekig kellett várni arra, hogy a tudósok figyelme erőteljesebben a Walker által egykoron felfedezett cirkulációs rendszerek és az egyéb, a Föld más pontjain fellépő nagytérségű jelenségek közötti kapcsolat felé forduljon. Ekkor azonban ezek a kutatások természetesen már a modern módszerek, főként a különböző térbeli analízisen alapuló eljárások segítségével történtek. Ilyenek például a Horel(1981), Wallace and Gutzler (1981), Barnston and Livezey (1987), Mo and Ghil
(1987), Kushnir and Wallace (1989), Rogers (1990), illetve Cheng and Wallace (1993) által leírt technikák is. A vizsgálatok alapvetően két fő területre irányulnak: egyrészt a fenti módszerekkel azonosított cirkulációs rendszerek tulajdonságaira,
másrészt pedig az őket kialakító folyamatok természetére. A leggyakrabban használt statisztikai eszközök a távkapcsolatok korreláció-analízise valamint a főkomponens-analízis vagy empirikus ortogonális függvények analízise, amihez
sokszor a clusteranalízist is segítségül hívják. Mindezen kutatások során több, az előzőekben említettekhez hasonló típusú távkapcsolati rendszert (pl. AO, EA,SCA) is azonosítottak." - részlet Tabi Krisztián - Makrocirkulációs rendszerek
és kapcsolatuk a téli időszak időjárásával Magyarországon c. diploma munkájából.