Meteomókus: az elõrejelzéseknek az problémája, hogy ez egy kaotikus rendszer, amit fizikailag lehetetlen pontosan elõrejelezni (azaz hiába lennének bármilyen pontos adataink és bármilyen gyors számítógépeink, van egy elméleti határ, ami után a bekövetkezési valószínûség 50% lesz, azaz a modellnek nincs plusz információtartalma. Valamikor régebben hallottam, hogy ez a határ 1 hónap körül van).

Tehát ezt a kaotikus rendszert próbálja numerikus eljárással közelíteni az adott modell, amit hol sikeresebben, hol kevésbé sikeresen ír le. Ebben semmi megérzés, kuruzslás stb nincs, csak tiszta matematika.

MInden modellnek megvan az maga specifikus jó tulajdonsága és hibája. sajna nem tudom, hogy melyiknek mi az, de pl leszûrhetõ az, hogy a gfs rendre több csapadékot, és tartósabb mediterrán ciklonokat ad hosszútávra, amikbõl gyakorlatilag ha be is következik néhány, az pont a statisztikai valószínûséggel lesz egyenlõ: azaz nem a modell érdeme. A JMA-t sokan leszólják: ehhez a modellhez hozzátenném, hogy ott 12 órás csapadékösszegek szerepelnek/tek, mostanában nem néztem..

Sokan írják, hogy azért ront a GFS egyes helyzetekben(inverzió), mert eleve nagy a szórása a talajadatoknak innen. Nos én nem hiszem, hogy a talajhõmérsékleteknek akkora szerepük lenne a modellben; szerintem a GFS-t jobban szondaadatokból és interpolált adatokból inicializálják, de ezt nem tudom, csak gondolom.