Sziasztok! Egy latolgatás az utolsó dekád elejére, illetve kiindulásként az elmaradt PV összeomlásról: nevet

A következő pár napban kihagyott ziccer (teljes blokk kialakulása és SSW): a télies fordulat ellen hat, akár hosszabb távon is. Kár, hogy a grönlandi és a sarki AC egyesülése nem bír(t) még délebbre hatolni. Ezzel a novemberi épp, hogy csak SSW-hez hasonló helyzet állt volna fel. Február elejére változtak meg az előrék: gyengítették az AC grönlandi és attól délre lévő részét, az ECM zónaszél előre is ekkor fordult vissza a 0 irányából, ahogy visszanézhető az ECM honlapján.
ECM fáklya átlag jan. végi vs.. febr. 2-i előréből:
Link
Link


Illetve a GFS örvényt gyengítő fluxusokat mutató metszete is erről tanúskodik, a nyugati féltekén az alsó sztratoszféráig felnyúló barnás árnyalatú örvénygyengítő hőáramlásai a negatív fluxusok, vagyis a kékes árnyalat felé tolódtak. Látszik, hogy a vertikális térszerkezetben (fehér kontúrok) is a grönlandi AC előrejelzett mezeje változott nagyon, de az Amerika feletti helyzet is negatívan változott.
Link
Link


Itt egyébként nem is egy még erősebb örvénygyengülés lett volna a lényeg, hanem maga a blokk, hiszen helyette egy jól fejlett cikloncsalád érkezik meg majd az óceánról. Link 
Majd az óceáni újabb ciklon előoldalán ÉK-i irányba felnyomuló azori-AC nyúlvány nem engedi, hogy jobb rétegződésű hideg levegő érkezzen meg, illetve a képződő (második) medi túl délre mehet el (klasszikus, ha fel is ér a csapi, az is az érdemi hideg érkezése előtt).


Mi várható ezt követően?
Most tehát a blokk túl északon maradása volt a gond. 20-a után viszont egy újabb AC jelenhet meg az óceánon, ezúttal azonban az azori AC irányából, és abban a helyzetben pedig a blokk északra kiterjedése lehet a probléma, továbbá túl nyugati kialakulás is körvonalazható, valamint azért a hosszabbodó nappalok is jelenthetnek problémát, ha mégis jobb felállás jelenne meg. Az északra való felhatolás, és egy teljes, szinkronban lévő blokk felállása ellen szólhat a vertikális (örvény)szerkezet rossz irányú változása: miközben jelenleg az atlanti térségben északon van a grönlandi AC a troposzférában, és ez felnyúlik nagy magasságba (az örvényt megnyúlásra kényszerítő magassági AC képében), délebbre pedig az óceáni csigákat látjuk az alsó légkörben:
Link
Link
Addig az űrtávú várakozásban a délebbi térségben az AC jelen van ( és itt van egy olyan változás is, hogy a körformához közelebb álló, nem megnyúlt örvény melletti anticiklonális ellenörvényhez kapcsolódik), viszont az északabbi metszeten jól látszik, hogy egy keletibb, jobb pozíciójú talajon lévő AC-t kevésbé enged meg a sztratoszférikus örvény
Link
Link
Ezt alátámaszthatja az előrejelzett, pozitívba váltó AO index is, bár a végén ismét van lefelé szórás is:
Link


Ez visszaköszön az ECM ENS friss klaszter előrejelzésében is, valamilyen gerincesedés megindul, de egyik sem a legjobb helyzetben ezen fő forgatókönyvek szerint:
Link
Egy pozitív dolog van a friss 12-es ECM ENS-ben, az pedig az 50-es taggal jellemezhető eslő forgatókönyv, hogy a ciklonális mező masszívabb lesz, és 15-16 után is benne van a pakliban legalább nagyobb csapadék érkezése, fáklyán látható is erre jel, feltételezésem szerint ez mind az első klaszter tagjaiból származik: 
Link
Link