Az elmúlt 500 millió évben egy, azaz egy olyan "világkatasztrófa" volt, amikor becsapódás következtében a fajok jelentõs része kihalt (dinoszauruszok és társaik végzete 65 millió éve). Ez elég jól mutatja a hasonló események "gyakoriságát". Persze az egy 8-10 kilométeres égitest volt, és minél kisebbeket veszünk számításba, annál gyakrabban találkozunk velük. 1 km-es égitest becsapódása átlagosan 500 ezer évente következik be - ehhez képest a minket körülvevõ élõvilág ennél sokkalta hosszabb idõ óta jól van, köszöni szépen. :] Természetesen a becsapódás körzetében, akár több (kisebb) országnyi területen egy ilyen becsapódás is óriási pusztítást okoz, de csakúgy, mint egy nagy vulkánkitörés után, az élõvilág gyorsan visszahódítja az ilyen területeket, és utóhatása nemigen marad az eseménynek. Az viszont valószínû, hogy az emberi civilizációt sokkal jobban megrendítené egy ilyen eset...

Az üstökösök sebessége a Földhöz viszonyítva tényleg nagyobb, mert õk mindenféle, nagyon elnyúlt ellipszis- vagy parabolapályákon mozognak, ami a Földével igen nagy szöget zárhat be. A legtöbb "jólnevelt" kisbolygó pályája viszont durva közelítéssel párhuzamos a Földével, így egymáshoz képest nincs akkora sebességkülönbség. (Kivételek azért vannak!) Igaz, ha már mozgási energiát számolgatunk, akkor azt sem árt figyelembe venni, hogy az üstökösmag sûrûsége jóval kisebb, mint a kisbolygóé.

A Hale-Bopp viszont nem tudom, hogy jött a képbe: a Földhöz nem került 200 millió kilométernél (1,3 Nap-Föld távolságnál) közelebb! Annak idején még bulvárpánik sem volt körülötte, nemhogy tudományosan felvetõdõ becsapódás-veszély...