Ami nekem errõl eszembe jut: véletlenül se gondolja bárki, hogy elhanyagolhatónak tartom az emberi hatást az éghajlat alakulására, ám amit nem nagyon szoktak emlegetni, az az interglaciálisok hõmérsékletváltozása. Mivel meggyõzõdésem, hogy jelenleg is egy interglaciálisban élünk, s csupán különös szerencse, hogy az emberiség kifogta ezt az idõszakot mezõgazdasági fejlõdése szempontjából ideálisnak mondható klímával s egyáltalán el tudtunk jutni idáig.
Az interglaciálisokban voltak sokkal gyorsabb felmelegedések, mint a mostanság tapasztalt. Sokkal fontosabbnak érezném a múlt ilyetén kutatását, hiszen akár dendrokronológiai módszerekkel, akár jégminták vizsgálatával rendkívül hasznos információkat nyenek ki a kutatók, csak valahogy össze kellene foglalni globálisan a meglévõ eredményeket.
Másrészt azt sem szabad feledni, hogy lokális történések globális hatással bírhatnak a klímára, például az 1783-ban az izlandi Laki hasadékvulkán kitörése nyomán kibocsátott vulkáni hamu a légkörben megtett útja s kiterjedése miatt európában nagyon hûvös nyarak jöttek, elvileg a francia forradalom okaként is ezt a kitörést jelölik meg az általa közvetve okozott éhínvségek miatt. Becslések szerint e kitörés egyedül képs volt az északi félteke átlaghõmérsékletét 1°C-kal csökkentette. Szeintem a tudományágak sokfelé szakosodása miatt sok összefüggés elvész a tudósok közt, s sokszor csak véletlenül bukkannak egymás kutatásaira összefüggõ problémák vizsgálói.
Az éghajlatot is sokkal több szemszögbõl kellene vizsgálni, mint jelenleg tesszük.