Lehet, hogy volt már róla szó, de ma véletlenül megtudtam venni a História történelmi folyóirat 2005/10-es számot (az utolsó darab volt), ami a tél szerepével foglalkozik a történelemben, úgymint szélsõségek, öltözködés, munkák stb. ezek is fõleg Magyarországra kihegyezve.
A legérdekesebb a szélsõségekrõl, illetve a "kis jégkorszakról" (14.-19. század) szóló cikk.
Egy-két példa:

1601 telét igen hideg õsz elõzte meg, októberben elkezdett havazni, így a Nagykanizsá ostromló törökök derékig érõ hóban harcoltak a források szerint.

1607 janurája ezzel szemben extrém melget hozott. Februárban Sopron környékén zöldelt az erdõ, és áprilisban piros volt a cseresznye.
1709 januárjában iszonyú hideg volt, annyira, hogy a pincékben megfagyott a bor!

1784-ben általános vízhiány alakult ki, mert befagytak a kutak. Ekkor a tél áprilisig tartott, sok ház teteje összeomlott a hó súlya alatt, és végig rendkívüli hideg volt (áprilisban öt ökör megfagyott a hajcsárokkal együtt!).

1834-ben a január és a február igen meleg volt, január 22-én virágzott a megyfa, február 2.-án kirepültek a méhek, a szõlõs gazdák megmetszették a szõlõt. Nem kellett volna, mert március viszont rettenetes havazást és hideget hozott, ami egész Áprilisban kitartott, annyira, hogy a Felvidéken elfogyott a takarmány, így a házak szalmatetejével etették a jószágokat.

Szóval hasonló dologkat olvashatunk, szerintem nagyon érdekes. Sõt még szakirodalmi ajánló is van. Engem Rácz Lajos: Magyarország éghajalattörténete az újkor idején címû könyve érdekelne, lehet meg is veszem (õ írta a cikket is), de van más is, pld. Réthlí Antal: Idõjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig címû mûve.