Sziasztok!
Mielõtt elmélkednék a digitális billenõkanalas csapadékmérõkrõl, elõtte mér pár gondolat a konyhai mérleges tömegmérésrõl:
Nagyon jó ötlet az is, hogy az összegyûjtött csapadékot egy precíz, pontos konyhai mérleggel (vagy patikai mérleggel laza) megmérjük, és a tömeg ismeretében a térfogat kiszámítható, (a víz sûrûsége jó közelítéssel 1 g/cm3) így megkapjuk hány mm csapadék esett. Amennyiben rendelkezünk ilyen eszközzel, talán ez a leginkább kézen fekvõ, de így azért számolnunk kell azzal, hogy a pontosság rovására is mehet az egész. Részben azért, mert a mérleg tudomásom szerint csak egész grammokat mér, ami eleve kerekített, részben pedig szerintem ezek az olcsóbb eszközök azért nem olyan pontosak. De kísérletezni mindenképpen lehet ezzel is. Köszi boj-nak az ötletért!
A billenõkanalas esõérzékelõrõl:
Nekem fõleg az Oregon-féle csapadékmérõrõl van tapasztalatom, azt használom. Az ötletek egy jelentõs része NEM az én saját leleményességem eredménye, hanem egy másik észlelõ leírása alapján gondolkodtam. Lehet néhányan tudjátok ki az, köszönet neki is az adatokért.
Egy kis elméleti rész jön:
A billenõkanalas esõmérõnél a gyûjtõfelületre lehulló csapadék egy kis résen keresztül a mûszer belsejébe folyik, ahol egy libikókára hasonlító kanálpárba csöpög. Amikor az egyik kanál megtelik esõvel, akkor az lebillen, az esõvíz kifolyik, és a másik kanál kerül a magasba, a továbbiakban abba folyik a víz, amíg az is meg nem telik, majd újra az elsõ kanál veszi át a helyét. Közben a billenések pillanatában egy érzékelõ (ún. Reed relé) halad el egy szenzor elõtt, hasonlóan a kerékpároknál használt kilóméterórához. Ez az érzékelõ továbbítja a jelet a beltéri egység felé, ott egy elõre beállított értékkel növeli a lehullott csapadék mértékét.
Néhány elméleti hibaforrás máris felvetõdik:
Amennyiben nem esik elég esõ ahhoz, hogy a kanál megteljen vízzel, úgy az nem fog lebillenni, és nem fog jelet továbbítani a bázishoz, annyit látunk, hogy bár esik az esõ, de még nem mértünk semmit. A másik lehetséges eset, hogy a kanál már majdnem átbillent (elõzõ esõ maradéka, vagy harmat gyûlt össze benne), de még néhány csepp esõ kellene, amit a csapadékhullás kezdete után szinte egybõl meg is tesz. Ekkor pedig több esõt mérhetünk, mint ami ténylegesen leesett. Nagyon intenzív, felhõszakadás szerû esõzésnél pedig elõfordulhat, hogy a kanál nem tud olyan gyorsan átbillenni, mint amilyen intenzitással folyik bele a csapadék, és valamennyi esõ még a lebillenõ kanál "hátszelét" kihasználva kifolyik. Ilyenkor kevesebb esõt mérünk, mint ami valójában esik. Elõfordulhat az is, hogy a kanál alján megtapad az "esõsalak" ami kimosódott a levegõbõl, ilyenkor kevesebb esõ is elegendõ a kanál megtöltéséhez, azaz többet fogunk mérni, mint ami valójában esik. Amennyiben a Reed relé elmozdul, és túl messze van a szenzortól, vagy valami zavaró tényezõ (pók, falevél, stb.) kerül a két eszköz közé, akkor pedig nem fogja érzékelni az átbillenést a szenzor, és nem küld jelet a beltéri egység felé. Elõfordulhat vezetékes, vagy rádiós zavar is, ilyenkor irreális, vagy semmilyen adatot nem kapunk az esõmérõtõl. Az utóbbi kettõ már inkább technikai gond, nem a mostani mondandómhoz kapcsolódik, csak szerettem volna említést tenni ezekrõl is.
Néhány ötlet adnék arra, hogyan lehet leellenõrizni a csapadékmérõnk pontosságát:
Hasonlóan a hagyományos mérõedényhez, elõször is számoljuk ki a gyûjtõfelület nagyságát, vagy nézzük meg a használati utasításban a méreteit. Az Oregon, Conrad-féle, és a WS-3650 esõérzékelõje kör területû, a WS-ek általában téglalap formájúak. Én leszereltem a mérõ palástját, nulláztam a csapadékot, és 100 billenést csináltam kézzel a kanalakon. Így megkaptam nagy pontossággal, hogy egy billenés mennyi csapadéknak felel meg (WS-nél azt hiszem valamivel 0.5 mm felett van az átlag, Oregonnál 1.1 mm felett). Ezek után a felület és az átlagos billenés ismeretében ki lehet számolni, hogy mennyi víz kell egy billenéshez. Ez elméleti érték, hiszen ezeknél a mûszereknél a páros és páratlan billenések eltérõ mennyiséget jelentenek. Visszatettem a palástot a mûszerre, és felszívtam egy orvosi fecskendõbe annyi vizet, ami 10-10 billenésre elegendõ mindkét kanálnál. Ez nyilván nem fér be egyszerre a fecskendõbe, amikor kifogyott újra szívtam bele. Példaként, ha egy billenéshez átlag 4.8 ml víz kellene, és a végén szinte pontosan 96 ml-nél billen a 20. kanál, akkor a mérõnk igen pontos (szerencsére az Oregon érzékelõje bár nem jó felbontású, de nagyon pontos, erre még visszatérek). Érdemes ezt megismételni apró cseppekben, és nagyobb sugárban is kipréselve, hogy van-e "szivárgás" a billenések között. Amennyiben a kimért víz és a billenések nincsenek szinkronban, akkor bizony a mérõmûszerünk pontatlan. Jegyezzük fel, hogy milyen irányba, és kb. hány százalékban csal a mûszer (5% körüli tartomány még elfogadhat, úgy gondolom, de nézzük meg a dokumentációt is).
A mérõmûszer sajátosságainak ismeretében a következõket tehetjük:
Amennyiben nagyon pontatlan, teljesen megbízhatatlanul csal, vagy össze-vissza mér a mûszer, és még garanciális, akkor szerintem elõször lépjünk kapcsolatba az értékesítõvel, és próbáljuk kicseréltetni az árut.
Állandó mértékû fix alul, vagy felülmérésnél a legegyszerûbb, ha a kijelzõn látott értéket korrigáljuk a hiba nagyságával, akkor elméletben pontosan mérünk. Amit még tehetünk, hogy a hiba mértékének megfelelõen növeljük, vagy csökkentjük a gyûjtõfelület nagyságát. Ez elég körülményes, és nem is biztos, hogy sikerrel járunk. Elméletben járható út lehet a billenõkanalak alatti "pöcök" magasságának állítása is, ezzel a kanálba felgyûlõ víz mennyiségét, és a billenés nagyságát szabályozhatjuk. Ezt viszont én nem ajánlanám senkinek, nem véletlenül van az pl. az Oregonnál leragasztva, ha elállítgatjuk, akkor teljesen összezavarhatjuk a mûszert, kb. olyan, mintha a magnón a fejet csavargatnánk...
Az intenzitástól összefüggõen fellépõ nagyságában nem fix hiba esetén a kanalakba lecsorgó vízsugár féken tartása lehet esetleg segítség. Valamilyen örvénylést lassító, a lyukba zúduló vizet megszûrõ elemet kellene beépíteni, mint például az Oregon esõmérõjének a szûrõje, ami egy finom rostájú szitához hasonlít.
A felbontás növelése:
Ez az a rész, ami nem saját találmány. A kör gyûjtõfelületû és kerek palásttal rendelkezõ esõmérõknél ez nem nagy munka. Keríteni kell, egy tetszõlegesen nagy tölcsért, és annak a kifolyó csövét eltávolítva egy köztes elemmel egybeépítve rácsúsztatjuk az esõmérõ palástjára. Ez a köztes elem lehet egy szellõzõcsõ összekötõ elem (az Oregonhoz az OBI-s szellõzõ összekötõ tökéletes). A köztes elemet és a tölcsért a találkozási pontnál ragasszuk össze, a tölcsér tetejére készíthetünk egy vékony damilból "szõtt" hálót, olyat mint a teniszütõ felülete, csak vékonyabb és ritkább. Ezzel távol tarthatjuk a nagyobb rovarokat és a faleveleket az esõmérõtõl.
A téglalap alakú esõmérõknél sajnos valami olyan köztes elem kellene, ami a két formavilágot összehozza. Ez nem egyszerû eset...
Amire vigyázzunk: a tölcsér lehetõleg kis súlyú mûanyag tölcsér legyen, hogy a szél ne gyakoroljon rá nagy erõt. Legyen pár cm magas pereme, hogy az esõ ne fröcsögjön ki, a jég ne pattogjon ki belõle. A palást és az összekötõ elem legyen elég masszívan "összegyógyulva", hogy a szél ne kapja le róla a tölcsért, de próbáljuk olyan helyre tenni, ahol valamennyire szélvédett, hiszem az egész konstrukciót csak a palást tartja, és az nem túl masszív. Legyen takarítható közelségbe, mert a megnövelt felület bizony több port, koszt, falevelet vonz.
Általános tanácsok: Néhány havonta, és az üzembehelyezés elõtt (hasonlóan a sima mérõedényhez) vékonyan kezeljük le azokat a felületeket víztaszító anyaggal, amivel az esõvíz érintkezik (tölcsér belseje, gyûjtõfelület, kanalak belseje). Lehetõleg még kevesebb anyagot használjunk, mint a mérõedénynél, hogy a por, homok ne tapadjon meg a felületen. Én egy benedvesített papírzsebkendõvel törölgettem meg, nem közvetlen a felületre fújtam. A kanalakat néhány havonta kis ecsettel sepregessük ki, mert bele szokott gyûlni a már említett "esõsalak".
Végül néhány szó:
Ezek a mûszerek végtelenül egyszerû felépítésûek (a mechanikai részük legalábbis biztosan), könnyen karbantarthatóak és strapabíróak. A hibaforrásoknál már leírtam, hogy milyen mérési pontatlanságokra számíthatunk, de azért összességében szerintem jól használhatóak. Én azért ajánlom, hogy mindenkinek legyen a mûszere mellett egy hagyományos csapadékmérõje, és rendszeresen hasonlítsa össze az értékeket.
A tölcsérek beszerzéséhez találtam egy forrást, ahol van sokféle méretben interneten is rendelhetõ (remélem nem minõsül reklámnak, nem annak szánom, csak segítségnek):
Link
Remélem nem aludtatok el a végére, ígérem most egy ideig csendben leszek, de ha valakinek tudok még segíteni kérdezzen nyugodtan. szegyenlos
Üdvözlet!