T Kollegák, a beírásokat olvasva, tágabb analógiával, olyanok, mint az amatõrcsillagászok törekvése, amikor egytagú lencse teljesítõképességét igyekeznek szinhibamentes, profi eszközhöz közelíteni, vagy kis átmérõjû lencsébõl pontos, jó felbontású profi fényképhez hasonló képet próbálnak kihozni, ami többnyire nem sikerül. Nem sorolom hosszan, konyhai mérlegnél a karos mérleg jobb a rugósnál pld. (a rugó terhelésével változik a mérési pontosság), legjobb lenne egy "ezredes" labormérleg. A felületi feszültség miatt mindíg marad víz a mérõedényben (és a felhasznált eszközök falán) is. Térfogatot hamísíthat a terep és a labor hõmérsékleti eltérése, ha nem figyel valaki oda. Ebben a "félamatõr-félprofi" észlelési stílusban, amit végzünk, szerintem elhanyagolhatóak a tizedek, kis mennyiségnél az is, 1 vagy 2mm pontatlanság, majdnem mindegy. Ezeknek a múszereknek ennyi a "felbontása", sztem meg kell békélni vele. Ez persze az én véleményem, nem szentírás. Ahogy valaki a kocsiját "tunningolja", mi is törekedhetünk a mûszerbõl kihozható maximális teljesítményû pontosságra, de ez nemigen lesz összemérhetõ a profi eszközökkel. Akinek van ideje és pénze, persze, kísérletezzen a minél pontosabb adatok elérésére, közlésére nevet Legcélszerûbb idõrõl-idõre kalibráltatni a mûszereket és a hibát bekalkulálni, erre van a kalibrációs találkozó. Bocs hogy beleszóltam nevet