Gyors tisztázás - az eperfa nem tud szedret adni.
Botanikailag és történelmileg helyes elnevezések:
Eper: fán nõ, selyemhernyók eszik a levelét (ették régen, mikor még volt selyemgyártás), a gyümölcs fehér vagy lila, nagyon édes, ragacsos. (Ez van nektek).
Szeder: bokron nõ, vadon szinte minden erdõben, sok apró bogyóból összeálló termése fekete/sötétlila, édes. Vadon tövises, vannak tövismentes nemesítések, de messze nincs olyan aromájuk, mint az erdeinek. Semmi köze az eperhez és fájához, téves elnevezés, szerencsére nem mindenhol terjedt el, sõt.
Szamóca: na ezt hívja a nép epernek (ez is tévedés, de nagyon régi, így mára elfogadott, a földieperbõl rövidülve) - mindenki ismeri és többnyire szereti. Van vadon növõ fajtája is erdõkben, ez ugyanúgy szamóca, kisebb, és ez is sokkal de sokkal aromásabb, finomabb mint a nemesítettek.

Még szerencse, hogy a málna elég egyértelmû, meg a ribizli.
Aztán ott van még az egres/köszméte/piszke, meg még ki tudja hány neve van országszerte vidám

Eperfát nem szokták metszeni, max ha díszbokorrá akarják faragni, mint az akácot sokfelé (jól megnyomorítva). A duna mentén (Domborinál) rengeteg õsrégi, hatalmas eperfa van, vagy legalábbis volt gyerekkoromban. Nyár elején ragacsos gyümölcsszõnyeg volt alattuk. Nagyra növõ fa, ha hagyják.