Okklúzió:Már megbocsáss, de nekem zavaros ez az elképzelés. Az ózon a napsugárzás HATÁSÁRA keletkezik a sztratoszférában, nemhogy az bontaná el... Habár ha jól értem, Te nem az elektromágneses (UV, fény, IR), hanem a részecskesugárzásra gondolsz, mert ez az, ami a sarkoknál a legerõsebb. De ezek a részecskék nem nagyon jutnak le az ózonrétegig (lásd: az általuk okozott sarki fény is 1000 km körüli magasságokban van), és ha lejutnának, akkor sem vagyok benne biztos, hogy bontanák az ózont (de ezt inkább mondja meg egy szakember).Másrészt: a Föld már évtizedek óta melegszik, közben semmi rendkívüli nem volt a naptevékenységben. A 11 éves napfoltciklus évszázadok óta ugyanúgy mûködik. Most épp maximum van, a minimumokhoz képest (pl. 1995-1997) ez tényleg fokozott aktivitást jelent. De a felmelegedés a naptevékenységi minimumok idején sem áll meg...Az "egyenlítõ-eltolódás" mögött pedig szerintem semmi nincs. Nagyon jól hangzik, így nyáron felkapta a "szaksajtó" (Blikk és társai)... De a napsugárzás (itt már biztos az elektromágneses sugárzást gondolod, hiszen ez melegíti a Földet, és ez az, ami az Egyenlítõt éri leginkább) biztos nem változott úgy, ahogy mondod. Ha a Napon ilyen változás lett volna, ez lenne az évszázad csillagászati szenzációja, annyira ellentmondana minden ismeretünknek. Ám ez a szenzáció valahogy elmaradt...