Próbáld meg pont felülrõl fotózni, hogy ne torzuljon az ábra, mert akkor bizony félre fogunk számolni. Ezért is lenne jobb a síkágyas szkenner, az biztos minden pontját merõlegesen "fotózza". A miliméterpapír viszonylag sokat segít a nem merõleges fotózásnál is, mert egybõl mutatja a torzulást, de jobb lenne a lapolvasó, ne nehezítsük meg a dolgunkat feleslegesen, éppen elég húzós feladat ez. vidám
A falának vastagságát mérd meg több ponton tolómérõvel. Nézegettem azt a belsõ közel vízszintes peremet, hát valóban nem igazán szerencsés, de azért 1-2 dolgot tehetsz vele. Az elsõ és a legegyszerûbb, hogy az ott megrekedt vízcseppeket az ujjaddal belesepred a mérõhengerbe, a másik az, hogy mesterségesen megnöveled a meredekségét. Szilikonos tömítõanyagot javaslok, amit pl. a mosdók és a csempe találkozásánál szoktak használni, hogy ne ázzon be a fal. (tubusszerû csõrös hengerben lehet kapni, úgy néz ki, mint egy óriási pillanatragasztós tubus). Ennek hiányában bármi, ami ott bír maradni, és a kezeddel, vagy egy lapos "jégkrémnyéllel" el tudsz egyelgetni az jó lehet. A lényeg, hogy az éleknél ne álljon meg a víz, hanem legyen egy lejtõs felület, amin le tud folyni. Gyurma, gipsz, csemperagasztó, vagy bármi jó, ha nem zavar, hogy csúnya lesz a végeredmény, de a legjobb mint mondtam a színtelen átlátszó szilikonos tömítõanyag. Nem tudom egyébként, hogy a megkapott felület után be akarod-e skálázni a mérõhengert, vagy megméred magadnak az esõvíz térfogatát/súlyát és arányosítod a felülethez. Az elsõ egyszerûbb, de pontatlanabb (akár milyen jó beosztást csinálsz), a második pontos, de macerás. A mikéntrõl írtam pár oldallal ezelõtt, ha gondolod olvasd el (hagyományos kézi mérõhenger kiválasztása és az azzal történõ mérés). kacsint