Közben a tavaszi fagyokra visszatérve egy gondolat erejéig, sokat beszéltünk már a radiációs minimumokról, meg a mérésekrõl, most elég jó képet kaptam a valós 2 méteres és az alatti hõmérsékletekrõl.
Ugyanis több helyen láttam olyat, hogy egy 2 méteres fának az alsó ágai vannak megfagyva, az alsó hajtások mondjuk fél méter magasságig, felett semmi.
Tehát 2 méter és a talaj felett mondjuk 1 fokos különbség lehetett a hõmérsékletben.
Csak kicsi, laza lombkoronájú, sudár fák jók erre, mert a nagyobb fák alsó levelei éppenhogy épebbek a fagyás után, mivel a lombozat által alázárt melegebb levegõ miatt az alsó ágakon nem fagyott vagy gyengébben.
És pont az illetõ növénynél a fagyás-nemfagyás határán kellett lenni a hõmérsékletnek, hogy 2 méteren volt -0,5 fok, abban még nem fagyott semmi, lent a talajhoz közel meg -1,5 fok, az már az az alsó ágakat megcsípte vagy lefagyasztotta.
Ennél az 1 foknál nagyobb különbség nem valószínû az alsó 2 méteren belül, esetleg legritkább esetben 2 fok, vagy hótakaró estében kicsit több, bár az sem biztos.
Minden esetre a régi radiációs minimumhõmérés teljesen hülyeség volt, semmit nem ért, meg nem is volt valós a sok 3-5-7-9 fokos különbség.
Ez a fûszinti árnyékolt radiációs minimumhõmérséklet sokkal közelebb áll a valósághoz.
És ennél fogva a talajmenti fagy fogalma az elõrejelzésekben teljesen felesleges, mert jártam olyan helyen is, ahol valóban 2 méteren nem fagyott, mondjuk +0,5 fok volt, a talajon láthatóak voltak fagy nyomai, tehát -0,5 fok volt mondjuk.
Odébb 200 méterrel meg két méteren is volt fagy nyoma, 400 méterrel meg 2 méteren fagyott rendesen, tehát olyan, hogy adott térségben csak talajmenti fagy van, 2 méteres meg nincs, szinte elképzelhetetlen, hogy pont úgy jöjjön ki a lépés.