Lehet, nem ez a legmegfelelõbb fórumhely, de itt merült fel a kérdés, hát ide írok.
Be fogom mutatni a saját, a tárgyra vonatkozó munkahipotézisemet. Nem azért, mintha okoskodni akarnék, tisztában vagyok vele, hogy ilyen magasszintû fizikai magyarázatra képtelen vagyok, s hozzátenni se tudok semmit.
Viszont nagyon tanulságos volna, ha sikerülne "közös nevezõre hozni" az én amatõr elgondolásaimat a "céhbeli" kolléga szakszerû leírásával. Talán mások számára is világosabbá tenné ezeket az alapvetõ cirkulációs folyamatokat. Hiszen itt a meteorológia alapkérdéseirõl van szó.
Nos, a teknõképzõdés és megnyúlás lényegét a következõkben látom: a kellõen gyors kvázilineáris nyugati áramlásokban nemcsak a polárfronton, hanem alacsonyabb szélességeken is kialakulhatnak örvénykezdemények. Tudjuk, hogy ezen kezdemények ott képesek mérsékeltövi ciklonná fejlõdni, ahol kellõen nagy a baroklin instabilitás (melynek pontos definícióját sajnos nem ismerem). Ez utóbbi a hõkontraszt függvénye: nagy hõkontraszt-nagy baroklin instabilitás-nagy ciklogenetikus hajlam.
Tehát, az egyenletes sebességû lineáris nyugati áramlási szalagon ott indul el ciklonképzõdés, ahol nagy a hõdifferencia. Ha ezen a helyen kialakult a ciklon, úgy az áramlási szalag begörbül, "lefelé" kiöblösödik. Így a gyors nyugati áramlás valamivel délebbre (vagy a déli hemiszférán északabbra) kerül, a következõ örvény már ebben a délebbi pozicióban képzõdik rajta, éspedig újfent azon a ponton, ahol kellõen nagy a hõkontraszt. És így tovább.
Ebbõl az elképzelésbõl egy halom dolog adódik. Elõször is, az alacsony nyomású terület nyúlni kezd. Mivel a ciklogenezis a fentiek értelmében nem az elvileg izoterm zóna mentén (hisz ott kicsi a hõkülönbség) , hanem a nagy hõdifferenciájú meridián irányába halad, ezért az alacsony nyomású terület jobbára meridionálisan nyúlik meg, a kisebb szélességek felé.
Mindebbõl egyben az is következik, hogy az alacsony nyomású terület megnyúlása kisebb-nagyobb kilengésekkel, de mindig a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi.
A gyors nyugati áramlási szalag mind délebbre kerül, a tõle északra létrejött örvények nagyobb alacsony nyomású területté folynak össze, melyen belül (legalábbis idõlegesen) feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. A folyamatot a magam számára polárfronti expanziónak neveztem el, mivel a gyors áramlásoknak és alacsony nyomásnak a polárfronttól az alacsonyabb szélességek felé törésérõl van itt szó.
Morfológiailag ugyanakkor teknõképzõdéssel állunk szemben. A teknõn belül létrejöhet, és általában létre is jön egy délebbi elhelyezkedésû "fiaciklon" az északi "anyaciklon" alatt, de ez szinte mindig kisebb terjedelmû és kevésbé mély, mint az anyaciklonja.
A kvázilineáris áramlásoknak ez a többszörös cirkulárissá alakulása a teknõn belül fokozatosan felemészti a polárfronti mozgási energiát, az északon még igen jelentõs nyugat-keleti impulzus ezért dél felé csökken. Amíg a fiatal, nem túlnyúlt teknõ elég gyorsan áthelyezõdik, addig az "öreg" délre jutott teknõ, annak ciklonjai rendszerint alig, vagy egyáltalán nem helyezõdnek át kelet felé.
Még egy dolog: a mérsékelt övi ciklonok átmérõjét, és valószínûleg mélységét is szerintem nagy mértékben meghatározza annak a kvázilineáris áramlási vonalszakasznak a hossza, mely ciklonképzõdéskor begörbül. Hogy ezt miért gondolom?
A leghosszabb ilyen, kvázilináris vonalak magán a polárfronton találhatók. Hiszen a poláris jet-en belüli terület egyetlen gigantikus, több középpontú ciklonrendszernek is tekinthetõ, óriási nagy átmérõvel. Ezek a vonalak görbülnek aztán polárfronti anyaciklonokká (melyek így a poláris óriásciklon peremciklonjai). A polárfronti anyaciklonok átmérõje is mélysége is még jelentõs. Mivel azonban átmérõjük már kisebb a poláris "gigaciklon" átmérõjénél, a kvázilineáris áramlási szakasz is sokkal rövidebb a déli oldalukon. Ebbõl megint csak kisebb méretû, kevésbé mély ciklon képzõdhet az anyaciklonoktól délre. Szóval, ahogy dél felé haladunk, egyre kisebb kiterjedésû, és rendszerint sekélyebb ciklonokkal találkozunk. Egy mediciklon például általában nem olyan nagy és mély, mint egy Izland környéki.
Ebbõl kifolyólag délen sok a viszonylag kicsi örvény, azonban hosszú, nagyjából lineáris áramlási pályák nincsenek.
Persze lehet, elképzeléseim részben, vagy talán egészben, nem helytállóak. Mindenesetre várom a véleményeket.