A gond az, hogy a politikai és gazdasági szereplõk, akiknek elég hatalmuk lenne az érdemi lépésekhez, csakis rövid távú haszonban érdekeltek. A politikusokat négyévente újra kell választani, a cégvezetõket ennél is hamarabb megbuktatják a részvényesek, ha távlati célokért beáldozzák a pillanatnyi nyereséget. Ez alól pont Kína az egyetlen kivétel. Az õ döntéshozóik nyugodtan tervezhetnek hosszú távon, ha észreveszik a veszélyt. Észre is vehették réges-rég, de az õ szempontjukból két lehetõség volt: (A) ipari nagyhatalommá válnak egy szennyezett, melegedõ Földön, (B) maradnak az éhhalál küszöbén, miközben mindent megtesznek a bolygó megóvásáért. Nem csoda, hogy az A-t választották. Ám ha a nagyhatalmi státusz nagyjából megvan, jöhet a környezetvédelem és a megújuló energia. Ahogy írod, az elmúlt években rengeteget mozdultak, és szerintem hamarosan lekörözik Európát ez ügyben. (Az USA-ról inkább ne is beszéljünk...)

Mellesleg: mielõtt Kínával és Indiával vitetjük el a balhét, jusson eszünkbe, hogy az ottani környezetszennyezõ ipar termékeit mi vásároljuk. Többek közt azért került rengeteg áru gyártása Kínába, mert ott a környezetvédelemmel (na meg a munkakörülményekkel, biztonsággal) nem kellett annyit törõdni...