Globális jelenségek
RSOE honlapján: Lehetõvé vált a regionális éghajlatváltozások mérése
Idõben lépett a helyi éghajlatkutatásban Magyarország a Va-ha-va programmal, amely hivatalosan 2006 júniusában fejezõdik be, de már tavasszal elkészül egy átfogó akcióterv - mondta a Va-ha-va program írányítója, Láng István akadémikus. Ezzel meg akarják elõzni a politikát, pontosabban a választásokat, nehogy a program pártcsatározások áldozatául essék. Mint közölte: a klímakutatók három alapkérdésben értenek egyet. Elõször: a légkör széndioxid tartalma, az üvegházhatású gázok koncentrációja több évtizedes viszonylatban az utóbbi 200 évben mintegy harminc százalékkal nõtt meg. Másodszor: a Föld átlaghõmérséklete ezzel párhuzamosan növekszik. Harmadszor: megszaporodtak a szélsõséges jelenségek, extremitások és megnõtt e viharos jelenségek intenzitása. A kérdés elõször is az, hogy van-e ok-okozati összefüggés a három felsorolt klímaváltozás között és milyen. Másodszor: van-e része az említett változásokban annak, hogy az ember beavatkozott a természetbe és ha van,
mekkora. A professzor szerint igenis akad e jelenségek között valamiféle összefüggés, de ezeknek az összefüggéseknek a tetemes része bizonyíthatatlan.
Szalai Sándor, az Országos Meteorológiai Szolgálat klímakutatója elmondta: a globális következtetések kimondása könnyebb, mint regionális jelenségek összegezése, de a tudomány és a technika haladása immár lehetõvé tette a regionális éghajlatváltozások mérését is. Az éghajlatváltozás rendkívül bonyolult, soktényezõs folyamat. A klímakutatók megkísérelik ugyan pontosítani a prognózisokat és ahogy a technika fejlõdik, bizonyára egyre jobb elõrejelzésekre lesznek képesek. S ha több jó adat áll rendelkezésre, javulhat a prognózis pontossága.
Idõben lépett a helyi éghajlatkutatásban Magyarország a Va-ha-va programmal, amely hivatalosan 2006 júniusában fejezõdik be, de már tavasszal elkészül egy átfogó akcióterv - mondta a Va-ha-va program írányítója, Láng István akadémikus. Ezzel meg akarják elõzni a politikát, pontosabban a választásokat, nehogy a program pártcsatározások áldozatául essék. Mint közölte: a klímakutatók három alapkérdésben értenek egyet. Elõször: a légkör széndioxid tartalma, az üvegházhatású gázok koncentrációja több évtizedes viszonylatban az utóbbi 200 évben mintegy harminc százalékkal nõtt meg. Másodszor: a Föld átlaghõmérséklete ezzel párhuzamosan növekszik. Harmadszor: megszaporodtak a szélsõséges jelenségek, extremitások és megnõtt e viharos jelenségek intenzitása. A kérdés elõször is az, hogy van-e ok-okozati összefüggés a három felsorolt klímaváltozás között és milyen. Másodszor: van-e része az említett változásokban annak, hogy az ember beavatkozott a természetbe és ha van,
mekkora. A professzor szerint igenis akad e jelenségek között valamiféle összefüggés, de ezeknek az összefüggéseknek a tetemes része bizonyíthatatlan.
Szalai Sándor, az Országos Meteorológiai Szolgálat klímakutatója elmondta: a globális következtetések kimondása könnyebb, mint regionális jelenségek összegezése, de a tudomány és a technika haladása immár lehetõvé tette a regionális éghajlatváltozások mérését is. Az éghajlatváltozás rendkívül bonyolult, soktényezõs folyamat. A klímakutatók megkísérelik ugyan pontosítani a prognózisokat és ahogy a technika fejlõdik, bizonyára egyre jobb elõrejelzésekre lesznek képesek. S ha több jó adat áll rendelkezésre, javulhat a prognózis pontossága.