Ahogy ígértem, nem bújok el a füge elfagyásának ügyében.
Itt és most megkövetem Endrét.
Mert április közepe van és semmi életjel nincs az ágakban.
Ellenben a törzsben van, ameddig a védõháló tartott, eme védõháló és a törzs közé amennyi lehullott falevelet csak tudtam, betömtem.
Itt látható már a rügyek elõbújása.

Mivel a mostani kemény január után a következõ teleken is várok hasonló hideget, a fügét ha fájó szívvel is, de kivettem.
Mert nekem a folyamatosság az elvem, nincs szívem újra és újra alulról, a törzsbõl  indulva a nulláról kezdeni vele.
Így hamarosan találóbb növényt ültetek helyére.