Globális jelenségek

Kínai fokhagyma a makói üzletekben?  Vannak szomszédos országok, amikben alig van külföldi üzletlánc, és a cégek igen jelentős részét az ott dolgozók vették meg nyugati tőke bevonása nélkül. Kicsit nehezebben indult a dolog, és közben háború is volt, de jó pár éve köszönik szépen, jól vannak. Működnek a családi (!!!!!) gazdaságok, tíz-húsz tehénke és a tejből készült sajtok-joghurtok-mindenfélék (no meg a vendéglátás) eltartják a családot, szinte minden faluban van bank, de legalábbis egy takarékpénztár, iskola, orvosi rendelő, posta, benzinkút és egy kisbolt. Nem kell a világvégére menni ügyet intézni/bevásárolni és közben elpöfögtetni x liter üzemanyagot, az élelmiszer igen jelentős része harminc, maximum ötven kilométeres körön belülről kerül a polcokra. Ez szerintem sokkal többet ér, mint akármilyen táplálkozási csodairányzat, meg a "járjon mindenki biciklivel". Hozzáteszem, nagyon szeretek biciklizni, de itt legalább adottak hozzá a feltételek.

Mert A Gazda eladja az I. osztályú termékét több pénzért  Nyugatra. Onnan meg jön a II. osztályú cucc. A legnagyobb biznisz, amikor egyszerre csinálja a kettőt.

Az is szégyen egy országra (de az egész világra úgyszintén) nézve, hogy van egy ekkora Alföldünk és tonnaszámra hozzuk be a zöldségeket -gyümölcsöket messze külföldről.

Éppen tegnap gondolkodtam rajta egy másik cikk kapcsán, hogy mennyire belekényszerültünk ebbe az utcába. Annyira átalakult az egész életünk már csak az utolsó ötven-hatvan évben, hogy szinte lehetetlen kilépni ebből a verkliből. Az, hogy a falvakban nemhogy csirke-disznó nincs, hanem már a zöldséget is a Lidl-ben veszik meg? Az, hogy teljesen természetes lett, hogy a lakosság egy jelentős része másik kontinensre jár nyaralni? Az, hogy annyit fizetnek egy focistáért, amennyiért többszázezer gyereket évekig lehetne etetni? Az, hogy az Egyesült Arab Emirátusok gyakorlatilag megvásárolta (koncesszió révén) Tanzánia egy részét luxusvadászatok tartása céljából és emiatt elüldözik, megkínozzák és bebörtönzik a masszájokat, ha ellenállnak és nem akarnak költözni? 
És még hosszasan lehetne sorolni, és igen, a mi kezünk is rajta van, mert gondoskodtak róla, hogy piszok nehéz legyen alternatívát találni. Az átlagnak  szinte képtelenség internet, telefon, autó nélkül működni, ha valakinek vannak gyerekei, akkor meg végképp közelít a lehetetlenhez kilépni a mátrixból. 
Amúgy én is rühellem a reklámokat. Vagy húsz éve jelent meg egy könyv egy volt reklámszakember tollából, az volt a címe, hogy "Reklám, te mosolygó hulla" Mennyire igaza volt....

Ahhoz, hogy rájöjjünk  dolgokra, ismeretekre van  szükség. Most hétvégén, Börzsönyből  hazafelé, értelmes  középiskolás  fiúkkal  beszélgettem  a  vonaton. Egymással videóhősökről, azok áráról  beszélgettek. Aztán szóba  elegyedtünk, sikló, békák, madarak jöttek  szóba. Jó  eszű  fiatalok,  keresgélték a madarak (varjú, kakukk, cinege)  neveit... Ők  a  virtuális  világban nőttek  fel.

Innen  csak egy lépés, áltudománynak  nevezni, hogy szikes  tavainkban apró  lények  élnek, amelyek a  mikroklíma  és klíma  egyensúlyát,  fenntartani  segítenek... 

Ha  reklám-mentes  webet  szeretnék,  külön  kell  fizetnem. Végig-gondoltátok, mivel  terhelik a szervereket és a nyomdákat  a  reklámok? Mivel  terhelik  a  Ti időtöket, ezeket  végigolvasni? Ki  fizeti  a  reklámot? Miféle  valóság  az,  ahol  a  kevesebb  ennyivel  többe  kerül? - energiában  is.

Virtuálisan  utazni  én  is  szoktam. Fellapozok egy botanikai  felvételt a  sziklagyepről, és egyből  virágos  réten  találom  magam. Az  enumerációk  (előfordulási  listák ritka  növények  földrajzi élőhelyeivel)  olyanok,  mintha  drónon  repülnék  Hazám  tájai  felett,  miközben  a hőséget ontó  falak  között  ülök.
...  de  azért  jobban  szeretném,  látni  mind  ezeket  a  valóságban is...  még  szeretném...
lehet,  csak  öreg  vagyok.

Azt a gombot  régóta  tartjuk lenyomva. Te, mi, meg én, rajta  ülünk. Amikor bemegyünk a plázába,  amikor  felülünk  a  repzajra,  amikor feljebb állítjuk  a  termosztátot,  amikor elhisszük,  hogy  új  telóra  van szükségünk. Amikor  fertőtlenítőt  öntünk  a  mosogatóba. 
Amikor  gyerek  voltam,  az Aral-tóban  halat  lehetett  fogni, és a Szahel övezetben  kecskék  legeltek. Ez is,  az  is  kiszáradt,  és  mi  elhittük,  hogy "megették  a  kecskék"  és  "széjjelöntözte  a  téeszcsé".  Amikor  gyerek  voltam, nem  beszéltek  annyit  a  környezetvédelemről,  most  meg  nem  teszünk  érte  többet. Most azt  mondogatjuk: "ma  még  nem  kell  elkezdeni...  miért  én fogyasszak  kevesebbet?"
Rajta  ülünk  a  gombon, évtizedek  óta. Sokat  tudhatnánk  róla,  ha  akarnánk  látni  a  dolgokat. Akarjuk, valóban,  hogy  bármi  is  változzon?
Trendek  pedig  nincsenek. becsuktam  a  szemem,  nem látom.  Nincsenek.

Ettől tartok én is....

A feliseréssel 50 évet késtünk. Akiknek hatamában áll döntést hozni, azok drasztikusat fognak lépni, millókra, de lehet hogy milliárdokra fognak "cancel" gombot nyomni.

Kínában 70 napja tart a hőhullám. Ahhoz képest a mi kis Alföldi sivatagunk hangyap@cs.

Link