Agrometeorológia

Lehet némi füvet (nagyon nem túl mélyen) érdemes eltávolítani, aztán mehet a komposzt. Ami szerintem fontosabb, hogy én a komposztot is takartam némi földdel, levelekkel, ami éppen volt. Ajánlom Alwin Seifert: Kertészkedés mérgek nélkül című könyvét (aki persze építészmérnök volt, asszem ) Mostanában sajnos már nehéz megszerezni, de ha kell elküldöm valahogy.

Hogy erősíted komposzttal a fát? Némi felső talajeltávolítás aztán bele a komposzt? Vagy csak simán a fa alá a fűre, földre a komposzt időközönként belocsolással?

Jó meglátás!
Szerintem ez az egyik véglet, a másik meg a mindent felásunk, legyomirtózunk, összepétisózunk, rovarölőzünk, lombtrágyázunk, gombaölőzünk, kapálunk.
Miért csak az lehet a kertészkedés, ha pénzért veszünk különböző szereket?

Az igazság valahol a kettő között van, véleményem szerint majdnem ott ahol írtad, egy kis mulcsolással, néha egy kis ásással, komposztálással kiegészítve. De ez csak az én véleményem. Szeretnék, legalább a kertünkben, visszatérni az élő bolygó, Gaia, Földanya, Boldogasszony szemlélethez, ahol nem kihasználjuk/uraljuk a fákat, hanem együtt élünk velük.

A fenti romantikus elképzelések után visszatérve a földre úgy gondolom, hogy sok mindent (aminek van alapja) érdemes kipróbálni és később az eredményeket kielemezni.
Kis eredmények:
Én 4 éve megvettem a szomszéd telkének egy részét, volt rajta néhány körte, cseresznye, meggy és szilva. Szegény szomszéd teljesen megütközött rajta, hogy nem permetezem a fáit. Első évben durva levéltetű invázió, azóta eltűntek (vagy minimális). 
Meztelencsigák: mióta nem nyírom mindenhol a füvet, vagy csak ritkán, a csigák nagyjából nulla kárt okoznak, mert máshol is van mit enni.
Őszibarack: tavalyelőtt volt egy haldokló, mindig tafrinás kisebb őszibarackom, aztán orrán-száján elkezdett folyni a mézga/gyanta. Alwin Seifert "tanácsára" kapott némi komposztot, tavaly nyárra egészen jól meggyógyult (begyógyultak a sebei), növöget, hozza a virágait.

Értem a szemléletet, részben egyet is értek vele, de kicsit kisarkítva, ennyi erővel az egész kertészkedés hülyeség, ki kell szórni a magokat, elültetni a fákat, aztán a természet majd a többit megoldja a saját önszabályozása által, mi meg nézzük a karosszékből.  

Batul: finom, ropogós, de mégsem az a nagyon kemény fajta és van egy nagyon jó zamata is. Megéri
Illetve lehet csak nálam, de nagyon jól nő a nem túl jó talajunkon, messze lehagyva a többi almafát (persze ez nem biztos, hogy a fajta miatt van, de lehet).

Gyümölcsfák by Gyulai: ez igazából lehet a talaj "hibája" is (nála JÓ köves, némi talajjal). Nekem úgy tűnt, hogy nála a lényeg a gyümölcsfákkal kapcsolatban nem a termésmaximalizálás, hanem az elején kis segítség a fának, majd önellátó fák nevelése (gyümölcsfa-erdő, vagy régi "szak"szóval: erdőkert). Azaz legyen annyi fa (mai fogalmainkkal mérve nem kicsattanóan egészségesek), ami fedezi az ő szükségleteit, de nem kell vele dolgozni, mellékhatásként meg élőhelyet biztosítanak a levéltetvektől kezdve az azokat csemegéző élőlényeknek és még sokminden más hasznos szervezetnek -> komplex ökológiai rendszer.
Más szavakkal: az ő fái nincsenek trágyázva (sem), ezért nem is fognak úgy kinézni, mint a mostanában divatosan pétisózott/trágyázott/lombtrágyázott gyümölcsfák (viszont jóval tovább fognak élni, teremni).
Megint más szavakkal: azért mert mostanában a felfújt testépítő testkép(zavar) a trendi, attól még nem biztos, hogy hosszú távon minden szempontból az az egészséges.
Bocs, nem akartam túl kemény lenni, csak van egy természetes rendszerünk, ami "szinte" önmagában egész jól elműködgethet és ezt akarjuk mi emberek folyton-folyvást átalakítani/"javítani"/felügyelni/sterilizálni miközben alig értjük a működését (ezt nem rád értem, de hétvégén volt egy jó kis élményem ezzel kapcsolatban).

Talán ide illik legjobban Gyulai Iván videója vízmegtartásról, öntözésről, éghajlatbarát kertről (nagggyon jó!):
Link