Agrometeorológia

Igen, igazad van, így pontos.

Azért az Alföldön is vannak igen kedvezõ mikroklímás területek, csak két példa: Nem véletlenül világhírû a kecskeméti kajszitermesztés, vagy a gönci barack (igaz Gönc már nem az Alföld.) Pl. nálam is vannak kedvezõ adottságú helyek a gyümölcstermesztésre,néhány tíz méter magas domboldalak, és máris töredéke a tavaszi elfagyás.Komoly õszi, és kajszibarackosok vannak nem csak itt, hanem a bükkaljai területeken több helyen. Ez a rész a városban ahol lakom imádnivaló! A legkiválóbb termõtalajú terület (A környék messzeföldön híres gabonatermõ talaja közelében) Laza szerkezetû, de tápanyagban gazdag, jóformán mindenféle gyümölcs jól, vagy kitûnõen megterem, a szõlõ is szereti, emellett a tavaszi elfagyástól a legkevésbé veszélyeztett rész. Pedig komoly próbatételnek van kitéve ez a terület, hiszen a város ÉK-i végeinek növényei az uralkodó téli ÉK-i széltõl sokat szenvedhetnek. Számtalan példa van arra, hogy az alacsonyabban fekvõ területek gyümölcsfái elfagynak virágzáskor, itt pedig jóval mérsékeltebb , vagy egyáltalán nincs kár, pedig "csak " 10 - 20 méteres szintkülönbségek vannak. Az alföldön sok helyen homok, löszhátakon vannak a szõlõk, gyümölcsösök, századok alatt kipróbált, bevált területek ezek, igaz ezt viszonylagosan kell érteni.

Végül egy kis OFF :Link

Arra, hogy miért az Alföld az ország egyik legnagyobb baracktermelõ vidéke, sajnos nem tudok pontosan válaszolni.
Valamikor az Alföldön a kajszifák a szõlõ között álltak, onnan szüretelték a barackot, feltéve, ha túlélte a téli és a tavaszi fagyokat. Tehát akkoriban a kajszi nem a fõ termesztési cél volt, csupán melléktermék. Aztán az ötvenes évektõl hozták létre a nagyüzemi kajsziültetvényeket. (Ebben gondolom nagy szerepe volt az akkori politikának, azt hiszem ebben az idõben volt a gyapottal is a próbálkozás)

A kajszi témához:
(Szakirodalmakból összeszedegetve)
A kajszi terjedése és termesztése során ökológiai, földrajzi csoportok alakultak ki. Így megkülönböztethetünk kínai, közép-ázsiai, iráni-kaukázusi és európai fajtákat. A mai termesztett fajták az európai csoporthoz tartoznak, de nemesítési szempontból a többi csoport tagjai is értékesek lehetnek Európában. A közép-ázsiai fajták nagy részére jellemzõ a hosszú mélynyugalom és a hosszú érési idõszak.A fajták többsége kismértékû ökológiai alkalmazkodóképességgel bír. Hidegigényük, hõigényük, hideg- és szárazságtûrésük, kórokozókkal szembeni érzékenységük gyakran egy országra vagy csak egy tájra korlátozzák gazdaságos termeszthetõségüket.
Magyarországon elsõsorban a téli lehûlések okoznak nagy termésveszteségeket. Azok a fajták, amelyeknek hosszú a mélynyugalmi idõszaka, illetve virágszerveik a tél folyamán lassan alakulnak ki, kevésbé károsodnak a lehûlésektõl (Nyujtó és Banainé, 1975). Ezek a fajták általában kései virágzásúak. A hidegtûrõ fajták nemesítésénél felhasználnak más fajokat is, pl: szibériai kajszi (Prunus sibirica); mandzsúriai kajszi (Prunus mandshurica)
Szintén szakirodalomból(!): A téli lehûlésekre érzékeny kajszifajták termesztése csak a környezetbõl kiemelkedõ, kevésbé fagyveszélyes helyeken javasolt. A téli hidegeknek ellenálló fajtáknál is terméskiesést okozhatnak a lehûlések az alföldi sík területeken.