Agrometeorológia
Floo, arrafele vannak-e libanoni cédrusok? Itt nálunk Szeged-Szõregen van 3 fiatal példány!
Oké! Lopok egyet a horvátoktól! Egyébként a kifejlett pinus pinea alakja az egyik legszebb alakú fa szerintem. Majdnem olyan szép mint a libanoni cédrus!
hát ez jókérdés, nem tudom.
Megkérdem a tulajt, vagy utánajárok.
De ha jársz az Adrián, akkor kiásol egy kisebbet és elhozod
Megkérdem a tulajt, vagy utánajárok.
De ha jársz az Adrián, akkor kiásol egy kisebbet és elhozod
Nocsak-nocsak, Te kis cseles
Én is tudom, hogy itt szõrök ott szõrök, de nézegettem a fonákát, fenesetudja.
Ez annyira kislevelû, hogy szinte nem is látni a leveleit, nagyobbak a virágok mint a levelek Link Link
Ezek pedig egy zalaegerszegi tengeri vagy másnéven mandulafenyõk, a horvát tengerpart tele van velük, és az idei telet a nem túl jó fekvésük ellenére sértetlenül átvészelték Link Link
21-es!
Amit írtál, az múlt éven is megvalósult, az Alföldön a napraforgó a nagy szárazság miatt kínjában virágzott ki, pedig még csak bokáig ért. Szóval tényleg nehéz összehasonlítani, rengeteg mindent kell figyelembe venni, de nagyon sok mindenre rá lehet jönni, és marhajó dolog figyelni a természet minden rezdülését és próbálni megérteni a klíma és a növények kapcsolatát.
Én sem tudom fejbõl, de épp itt a növényismeret könyv az asztalon 
:
kislevelû: érzugokban barnás-vöröses szõrpamacs
nagylevelû: érzugokban fehéres szõrpamacs, a levélereken is szõrök
ezüst: az egész fonák molyhos, de az érzugokban nincs szõrpamacs
:kislevelû: érzugokban barnás-vöröses szõrpamacs
nagylevelû: érzugokban fehéres szõrpamacs, a levélereken is szõrök
ezüst: az egész fonák molyhos, de az érzugokban nincs szõrpamacs
Ahha!
Erdészként tanultam, demár elfelejtettem.
Most fényképeztem egyet, olyan kicsik a levelei, hogy szinte nincsenek is
Erdészként tanultam, demár elfelejtettem.
Most fényképeztem egyet, olyan kicsik a levelei, hogy szinte nincsenek is
Hát ha idõm engedné, akkor meg is tenném, de mivel évek óta minden tavasszal, illetve egész évben folyamatosan fényképekkel dokumentálok mindent, 10 év múlva jó kis anyag lesz ez.
Egy kérdés!
A kislevelû hársot hogyan különböztetem meg a többitõl?
Ha jól tévedek, valami a fonákán van neki, vagy épp nincs neki, ami a másiknak van vagy nincs, valami ilyesmi van.
Felénk is virágzanak már a hársak napok óta.
Egy kérdés!
A kislevelû hársot hogyan különböztetem meg a többitõl?
Ha jól tévedek, valami a fonákán van neki, vagy épp nincs neki, ami a másiknak van vagy nincs, valami ilyesmi van.
Felénk is virágzanak már a hársak napok óta.
Szerintem megérne egy misét néhány kitüntetett fajta fenológiai térképét megrajzolni idõrõl idõre az ország területére! Igen beszédes lenne!
Kicsit más téma és elõre is elnézést kérek azoktól akiket untatnak a hosszabb esszék, ez most egy ilyen lesz, de remélhetõleg azért nem minden tanulság nélkül való:
Növénytermesztési szempontból közvetlen környezetemben, a Dél-Nyírségben és a Hajdúháton nem jött rosszul a legutóbbi két ciklon jelentõs csapadéka. Vannak persze belvízgondok a mélyebb fekvésû, eredetileg mocsaras, vizenyõs részeken, de ezeket nem annyira az idõjárás nyakába varrnám... Összességében a jobb termõterületeken és a homokokon nagyon is üdvös a sok (saját adataim szerint május: 127, év eddig: 323, kapások tenyészidõszaka eddig: 210 mm) csapadék, különösen a tavaly tavaszi-nyári mélyre hatoló kiszáradás fényében.
Azonban a két utóbbi jelentõs lehûlést és csapadékot hozó ciklon mindegyikének volt valami hátulütõje errefelé is, noha sem szélsõségesen alacsony Tmin, illetve nagy csapadékhozam, sem pedig károkozó szél vagy jég nem volt jellemzõ regionális léptékben.
Yolanda esetében a napokig tartó alacsony napi átlaghõmérséklet volt a probléma forrása, különösen a szabadföldi melegigényes kultúrákban, mint a paprika, uborka, illetve az akácnál, amit épp virágzáskor ért a lehûlés. Utóbbinál csak a virágzási idõ lerövidülése és a maghozam csökkenése értékelhetõ káreseményként, elõbbieknél viszont több helyen vezettek növénypusztuláshoz a "megfázásos" tünetek". Ezek gyakran mutatkoznak a tápanyaghiány tüneteivel megegyezõ módon, paprikánál pl. levélsárgulás, majd -hullás, vontatott fejlõdés formájában. A tápanyagfelvétel biokémiai okokból nagyban hõmérsékletfüggõ folyamat, e függés mértéke pedig fajra, sõt fajtára jellemzõ. Uborkaféléknél, rizsnél, stb. pl. 10 °C körüli átlagos talajhõmérséklet már bõven elég, hogy a tápanyagfelvételt korlátozza. Anélkül, hogy a részletekbe belemerülnénk, egyszerûen felborul a gyökerek sejtjeinek ionegyensúlya, a felvétel hatásfoka drasztikusan lecsökken, s ezt még megfejeli a tartósan borult idõszak miatti csökkent fotoszintézis.
Bergthoránál ilyen probléma nem jelentkezett, noha nem sokkal volt magasabb a hõmérséklet ekkor sem. Sokat számít azonban, hogy a növények ekkor már fejlettebb fenofázisban jártak, illetve az elõzõ lehûlés révén többé-kevésbé adaptálódtak a hidegebb és nedvesebb idõszakhoz. Csakhogy ezúttal a tartós hûvös idõ és borulat azáltal okozott stresszt, hogy hirtelen ért véget. Az alkalmazkodás éppúgy végbement a levelek pigmentállományában és a fénygyûjtõ komplexeikben is, hisz kénytelenek voltak a kevés fénybõl is valahogyan megélni és fejlõdni. Az 5-6-án bekövetkezett váltás viszont merõben más körülményeket hozott, a nagyságrenddel nagyobb fényintenzitás mellett órákon belül égési tünetek jelentkeztek különösen a nagy levelû növények frissen hajtott levelein.
Íme pár példa: napraforgón: Link Link szõlõn: Link gumós begónián, amit csak délig ér közvetlen napfény: Link Link
Ezeknek a növényeknek mindegyike élt már meg hasonlóan nagy fényintenzitást, a károsodás oka egyrészt a kétirányú fotoadaptáció ténye, másrészt ennek viszonylag lassú végbemenetele. Hosszabb fényszegény idõszakban a növény nem tarthat fenn feleslegesen ugyanolyan fotoszintetizáló apparátust, mint bõ fényellátásnál, mert ennek hatásfoka rosszabb lenne és "befektetést" is igényel. Hasonlóan hirtelen intenzitásnövekedéskor viszont elegendõ pigment hiányában nem tudja a fotoszintézis intenzitását is arányosan növelni, csak egy bizonyos pontig. A többletként jelentkezõ fénykvantumokat egy kritikus szint felett fõleg a nem fûféle (azaz ún. C3-as) növények képtelenek az egyébként erre a célra kifejlesztett energiapazarló, ám hatásos védekezõmechanizmusuk (még egy csúnya szó: az ún. fotorespiráció) útján semlegesíteni, így olyan mennyiségû toxikus szuperoxidgyök keletkezik, amit biokémiai úton nem tud a növény rövid idõn belül lebontani. Végsõ soron levélterületek halnak el, különösen azok, amelyek a fényszegény idõszakban fejlõdtek ki, mert ezekben eleve "létszámcsökkentett" fotoszintetikus apparátus alakult ki, illetve bõrszövetük és viaszrétegük is vékonyabb fiatal koruknál fogva. Nyilván a hirtelen bekövetkezett felmelegedés is ludas lehet a levelek sérüléseiben, erre utal, hogy ma kukoricát is láttam megégve, perzselve, pedig az C4-es. A hõ és a fény okozta perzselést elég nehéz elkülöníteni, és tény, hogy a sugárzás hordozta hõ ilyen erõs intenzitás mellett éppúgy jelentõs tényezõ. Azonban mindkét esetben elmondható, hogy adaptációs aszinkronitás áll a háttérben.
Mielõtt még jobban belemélyednék a témába, csak egy dolgot említenék meg, afféle tanulságként: Mindkét példa jól mutatja, hogy a növények számára a környezeti tényezõk nem mérhetõk abszolút számértékekben, mennyiségekben. Sem a rendelkezésre álló tápanyag, sem a hõmérséklet, sem pedig a sugárzás intenzitásának pillanatnyi számértéke nem lehet mérvadó a várható növényi reakciókat tekintve, ezeket a növény nagyon is szubjektíven értékeli a többi tényezõ függvényében. De ami még lényegesebb, az az idõtényezõ: számít a stresszor fellépésének és jelenlétének tartama, maga a fellépés hirtelensége, vagy fokozatossága, az ismétlõdése és persze a helye a növény életének idõskáláján, magyarul a fenofázis. Mindezek miatt mondom én mindig, hogy igen óvatosan célszerû a növényeket afféle bioszenzorokként akár meteorológiai célokra felhasználni, de ebbe az irányba most nem mennék el, mert Floo lenyel keresztbe...
Helyette inkább feltenném a kérdést, más is tapasztalt-e hasonló tüneteket a növényein a közelmúltban.
Növénytermesztési szempontból közvetlen környezetemben, a Dél-Nyírségben és a Hajdúháton nem jött rosszul a legutóbbi két ciklon jelentõs csapadéka. Vannak persze belvízgondok a mélyebb fekvésû, eredetileg mocsaras, vizenyõs részeken, de ezeket nem annyira az idõjárás nyakába varrnám... Összességében a jobb termõterületeken és a homokokon nagyon is üdvös a sok (saját adataim szerint május: 127, év eddig: 323, kapások tenyészidõszaka eddig: 210 mm) csapadék, különösen a tavaly tavaszi-nyári mélyre hatoló kiszáradás fényében.
Azonban a két utóbbi jelentõs lehûlést és csapadékot hozó ciklon mindegyikének volt valami hátulütõje errefelé is, noha sem szélsõségesen alacsony Tmin, illetve nagy csapadékhozam, sem pedig károkozó szél vagy jég nem volt jellemzõ regionális léptékben.
Yolanda esetében a napokig tartó alacsony napi átlaghõmérséklet volt a probléma forrása, különösen a szabadföldi melegigényes kultúrákban, mint a paprika, uborka, illetve az akácnál, amit épp virágzáskor ért a lehûlés. Utóbbinál csak a virágzási idõ lerövidülése és a maghozam csökkenése értékelhetõ káreseményként, elõbbieknél viszont több helyen vezettek növénypusztuláshoz a "megfázásos" tünetek". Ezek gyakran mutatkoznak a tápanyaghiány tüneteivel megegyezõ módon, paprikánál pl. levélsárgulás, majd -hullás, vontatott fejlõdés formájában. A tápanyagfelvétel biokémiai okokból nagyban hõmérsékletfüggõ folyamat, e függés mértéke pedig fajra, sõt fajtára jellemzõ. Uborkaféléknél, rizsnél, stb. pl. 10 °C körüli átlagos talajhõmérséklet már bõven elég, hogy a tápanyagfelvételt korlátozza. Anélkül, hogy a részletekbe belemerülnénk, egyszerûen felborul a gyökerek sejtjeinek ionegyensúlya, a felvétel hatásfoka drasztikusan lecsökken, s ezt még megfejeli a tartósan borult idõszak miatti csökkent fotoszintézis.
Bergthoránál ilyen probléma nem jelentkezett, noha nem sokkal volt magasabb a hõmérséklet ekkor sem. Sokat számít azonban, hogy a növények ekkor már fejlettebb fenofázisban jártak, illetve az elõzõ lehûlés révén többé-kevésbé adaptálódtak a hidegebb és nedvesebb idõszakhoz. Csakhogy ezúttal a tartós hûvös idõ és borulat azáltal okozott stresszt, hogy hirtelen ért véget. Az alkalmazkodás éppúgy végbement a levelek pigmentállományában és a fénygyûjtõ komplexeikben is, hisz kénytelenek voltak a kevés fénybõl is valahogyan megélni és fejlõdni. Az 5-6-án bekövetkezett váltás viszont merõben más körülményeket hozott, a nagyságrenddel nagyobb fényintenzitás mellett órákon belül égési tünetek jelentkeztek különösen a nagy levelû növények frissen hajtott levelein.
Íme pár példa: napraforgón: Link Link szõlõn: Link gumós begónián, amit csak délig ér közvetlen napfény: Link Link
Ezeknek a növényeknek mindegyike élt már meg hasonlóan nagy fényintenzitást, a károsodás oka egyrészt a kétirányú fotoadaptáció ténye, másrészt ennek viszonylag lassú végbemenetele. Hosszabb fényszegény idõszakban a növény nem tarthat fenn feleslegesen ugyanolyan fotoszintetizáló apparátust, mint bõ fényellátásnál, mert ennek hatásfoka rosszabb lenne és "befektetést" is igényel. Hasonlóan hirtelen intenzitásnövekedéskor viszont elegendõ pigment hiányában nem tudja a fotoszintézis intenzitását is arányosan növelni, csak egy bizonyos pontig. A többletként jelentkezõ fénykvantumokat egy kritikus szint felett fõleg a nem fûféle (azaz ún. C3-as) növények képtelenek az egyébként erre a célra kifejlesztett energiapazarló, ám hatásos védekezõmechanizmusuk (még egy csúnya szó: az ún. fotorespiráció) útján semlegesíteni, így olyan mennyiségû toxikus szuperoxidgyök keletkezik, amit biokémiai úton nem tud a növény rövid idõn belül lebontani. Végsõ soron levélterületek halnak el, különösen azok, amelyek a fényszegény idõszakban fejlõdtek ki, mert ezekben eleve "létszámcsökkentett" fotoszintetikus apparátus alakult ki, illetve bõrszövetük és viaszrétegük is vékonyabb fiatal koruknál fogva. Nyilván a hirtelen bekövetkezett felmelegedés is ludas lehet a levelek sérüléseiben, erre utal, hogy ma kukoricát is láttam megégve, perzselve, pedig az C4-es. A hõ és a fény okozta perzselést elég nehéz elkülöníteni, és tény, hogy a sugárzás hordozta hõ ilyen erõs intenzitás mellett éppúgy jelentõs tényezõ. Azonban mindkét esetben elmondható, hogy adaptációs aszinkronitás áll a háttérben.
Mielõtt még jobban belemélyednék a témába, csak egy dolgot említenék meg, afféle tanulságként: Mindkét példa jól mutatja, hogy a növények számára a környezeti tényezõk nem mérhetõk abszolút számértékekben, mennyiségekben. Sem a rendelkezésre álló tápanyag, sem a hõmérséklet, sem pedig a sugárzás intenzitásának pillanatnyi számértéke nem lehet mérvadó a várható növényi reakciókat tekintve, ezeket a növény nagyon is szubjektíven értékeli a többi tényezõ függvényében. De ami még lényegesebb, az az idõtényezõ: számít a stresszor fellépésének és jelenlétének tartama, maga a fellépés hirtelensége, vagy fokozatossága, az ismétlõdése és persze a helye a növény életének idõskáláján, magyarul a fenofázis. Mindezek miatt mondom én mindig, hogy igen óvatosan célszerû a növényeket afféle bioszenzorokként akár meteorológiai célokra felhasználni, de ebbe az irányba most nem mennék el, mert Floo lenyel keresztbe...
Helyette inkább feltenném a kérdést, más is tapasztalt-e hasonló tüneteket a növényein a közelmúltban.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat