Ho-ho-hóváró

Pontosan errõl olvastam nemrég, hogy mekkora tévedés ez, hogy a tudományban a devianciák vitték elõre a rendszert. Errõl írtam elõbb: mindenki azt hiszi, hogy a tudomány egy ulrtakonzervatív zárt, nehézkes rendszer, mert nem enged be magába a tapsztaltakkal eltérõ illetve nem igazolt feltételezéseket valamint ezekkel nem foglalkozik behatóbban

A válasz erre az, hogy csak olyat fogadhat el, ami 100%-ig igazol, mert ha nem ezt teszi, akkor összeomlik az egész az ellentmondásoktól

A nem beépített dolgokat 3 rekeszbe sorolja

- valószínû, hogy igaz (nem mond ellent az eddigieknek és a törvények elvárják a létezését, csak még nem fedeztük fel)
- valószínû, hogy nem igaz (nem feltétlen mond ellen az eddigieknek, de nem szükségszerû a létezése)
- biztosan nem igaz (ellentmond legalább egy alapvetõ elméletnek)

A tudomány pénz és emberi kapacitása az elsõ csoportba soroltakat támogatja, a harmadik csoportba soroltakat nem támogatja, a második pedig a lehetõségekhez képest támogatja

Pl: hatalmas összeget fektet(ett) a Higgs bozon megtalálásába, mert ennek létezését az elmélet erõsen valószínûsítette

Nem nagyon fektet pénzt a SETI programba, mert ugyan lehet, hogy vannak földönkívüliek, de megtalálásuk szinte a lehetetlennel egyenlõ

Nem fektet pénzt az örökmozgó kifejlesztésébe, mert az ellentmond pl a termodinamika alaptörvényeinek

Sokan iylen 3ik csoportos elmélettel jönnek elõ azzal az ürüggyel, hogy mi van, ha mégis létezik, nem értik meg, hogy ha valamelyik alaptörvény nem lenne igaz, akkor egyáltalán semmiféle modern berendezés nem mûködne, se mobiltelefon, se számítógép, se semmi

Szóval lehet nyugodtan bízni a szkepticizmusban, ennél nem kívánhat többet az ember. Persze nem kell letenni a romantikus elképzelésekrõl, de tudni kell ,hoyg mi az , ami létezhet azaz valós, és mi az, ami nem létezik

1 vagy 2 vagy 3ik kategória

És akkor nem esünk az ezoterikus baromságok hálójába...

Teljes egyetértésem -lásd az elõbbi beírásomat.

Komoly eredmények mögött mindig komoly munka állt, az a mérnök is kibámult az ablakon, de elõtte évtizedekig gondolkodott a problémán, míg rájött a megoldásra.
Ilyen csak a romantikus regényekben meg a startrekben van, hogy valamit fel kell találni másnap már valaki feltalálja, harmadnap meg már mûködik.

És a tényekhez/matematikához ragaszkodás itt nem pusztán elv, hanem megkerülhetetlen kényszer, aki nem tarja be az semmit sem fog elérni.

A komplex számokra se jöttek volna rá, ha elõtte évezredekig nem dolgoztak volna a valós számokkal

A relativisztikus hatásra se, ha elõtte nem fejleszti ki Newton az õ mechanikáját, amit csak úgy tudott kifejleszteni, hogy elõtte évszázadokig tudósok ezrei dolgoztak ezen mechanika alapjain. Betartva a legszigorúbb tudományos módszereket.

Persze aki híján van mind a matematikai mind pedig a módszertani ismereteknek, az könnyen képzeli, hogy a világ olyan egyszerû, hogy bárki hiphop feltalál/felfedez valamit, elég csak kicsit körbeszaglászni.

A legtöbb ember még azzal sincs tisztában, hogy mit nem tud...

Én nem azt mondtam, hogy az ihlet pillanatát nem elõzte meg hosszas aprómunka, fejtörés és gyötrõdés ezeknél a tudósoknál.
De azt ugye Te se tagadod, hogy gondolataik kissé "deviánsnak" számítottak a korabeli szakmai közvéleményben? Ennek ellenére nekik volt igazuk.
Néha furcsa, átlagostól nagyon eltérõ elképzelések jelentik a továbbfejlõdés útját.
Sõt mi több, épp ezek viszik elõre az emberi tudást.

LOOOOOOOL!!

Newtonnak a fejére esett az alma és egybõl eszébe jutott a gravitációs törvény. Persze. Einstein meg egyik reggel a WC-n ülve gondolt egy merészet, hogy az idõdiletáció milyen jó móka lenne - és lám! - késõbb úgy is lett. Hát hogy milyen érdekes dolgok ezek. Így most mát tényleg látom értelmét annak, hogy regényeket szövögetünk. Hátha bejön. Akár be is jöhet, nem?! A fentiek is ezt igazolják. Rajta hát! Gyerünk! Mindenki hozzon magával még egy "elméletet"!

Az nagyon szép és csak helyeselhetõ, ha a természettudományos megfigyelés, kísérletezés számtalanszor kipróbált, gondosan kimunkált módszereihez ragaszkodunk. Nemkülönben a szintén bevált logikai utakhoz, matematikai formulákhoz való ragaszkodás -különösen az ezoterikus esztelenségek terjedésének korában.
De nem szabad kiönteni a gyereket a fürdõvízzel. Illetõleg, a tudás útja nemcsak rögös, de nemegyszer roppant furcsa is. Néha elõfordul, hogy elsõ olvasatban õrültségnek tetszõ elképzelések helyesnek, elõrevivõnek bizonyulnak. Gondolj csak a relativisztikus effektusokra, vagy a komplex számokra a matekban.
Olyan is elõfordult, hogy elvileg is helytelen koncepció használható metódust eredményezett.
A legelsõ robbanómotorok pl. még világítógázzal mûködtek. Ezek a gázmotorok viszont elég gyakran úgy felrobbantak, mint a bombák. Egy mérnök, aki a probléma elhárításán fáradozott, egy téli napon kibámult az ablakán. Azt látta, hogy a kémények füstje egy ideig felfelé száll, majd vízszintes rétegekben szétterül : egy réteg füst, egy réteg tiszta levegõ...és így tovább. A mérnök a homlokára csapott: ez a megoldás! A világítógázt levegõvel kell rétegezni a hengerben, az majd pufferolja a robbanások erejét, nem fog szétmenni a henger.
Meg is konstruálta azt a szerkentyût, mely létre tudta hozni ezt a rétegezettséget a gázmotor hengerében. És a motor ezután tényleg nem robbant szét. Késõbb a behatóbb vizsgálatok kimutatták, hogy ez az elv teljesen rossz: sincs semmiféle tompító hatása a gáz közé rétegzett levegõnek. A hibás koncepció mégis bevált a gyakorlatban.

Ott is jó, csak innen fut ki hamar.

A Visszatekintõbe terveztem betenni, de persze ez részletkérdés.

Látom, sikerült alaposan belecsapnom a lecsóba a kijelentéseimmel.
Kissé hadd világítsam meg állításaimat, míg bizonyos kollégák teljesen félre nem értik azokat.
Amit mondtam, az nem hit kérdése: közel 40 õsz és tél gondos megfigyelése áll mögöttük. Bizonyos összefüggések önként, minden erõltetés nélkül kínálkoztak ebbõl.
De meg kell mondjam, nekem is vannak kétségeim. Távol áll tõlem, hogy a fanatikusok szûklátókörû magabiztosságával állítsak dolgokat. Azt mondom, a 40 õsz és tél megfigyelése alapján idén inkább egy hidegebb fajta télelõt, télközepet tudok elképzelni. Ha véletlenül mégis kifejezetten enyhe tél jönne, azon csodálkoznék, de nem rendkívüli módon. Mint érdekes, tanulságos esetet megõrizném az emlékezetemben.
Az is világos, hogy a 40 év, bármilyen hosszú idõ egy ember életében, elég kevés ahhoz, hogy belõle általános érvényû szabályokat állítsunk fel. Lász azt is megmondta, hogy úgy látszik, a Hari-féle prediktor elég jól mûködik meridionális érákban, de csõdöt mond a zonálisokban.
A kaotikus rendszerek matematikájához nem értek, ezért érdemben nem tudom vitatni a szakértõk álláspontját. Abból indulok ki, hogy igazuk van.
A tiszta matematika épülete önmagában véve logikailag kikezdhetetlen, de természettudományok esetén mindig kérdés ennek a megfigyelésekhez való viszonya. Ha az empiria következetesen mást mutat, mint a jelenség matematikai modellje, úgy a matematikusoknak kell elgondolkodniuk a dolgon.
Mivel a rigorózus és skrupulózus tudósember csak a statisztikailag kimutatható összefüggéseket ismeri el (talán még ezeket sem könnyen, fenntartás nélkül) ezért elhatároztam, hogy a GFS archívum alapján megvizsgálom, milyen volt a kora õszi hidegelárasztások gyakorisága hazánkban kifejezetten hideg, illetve kifejezetten enyhe telek elõtt. A kimutatást még nem készítettem el, magam is kíváncsi vagyok az eredményre. Akármit is találok majd, meg fogom írni a fórumba.