Meteorológiai társalgó

Érdekes ez de számomra kissé már bonyolult

Még annyit, hogy feltehetõleg ez a mechanizmus a felelõs a sarkvidék légtömegeinek rendkívüli szárazságáért, nagyon alacsony harmatpontjáért. A folyamat legtisztábban a nagyjából advekciómentes területeken tudja kifutni magát, azaz, a sarki hideg anticiklonok belsejében.

Na, na -itt azért nagyon ravasz fizikai folyamatokról van szó. Ha a kisugárzás kvázi akadálytalan (kellõen hosszú, végig felhõtlen éjszaka), és a gyenge légmozgás miatt a levegõ fajsúly szerinti elrendezõdést vesz fel, valamint szintén emiatt a magasban elhelyezkedõ melegebb levegõ sem tud lekeveredni, akkor feltételezhetjük, hogy a minimumhõmérsékletet a talaj közeli légréteg harmatpontja fogja meghatározni. Egészen pontosan, a minimumhõmérséklet jó közelítéssel megegyezik majd a harmatponttal.
A harmatpont alá elvileg azért nem tud hûlni a levegõ, mert ennél a hõmérsékletnél megindul a vízgõz kicsapódása, és a felszabaduló látens hõ gátját képezi a további lehûlésnek.
A bajok szerintem ezzel az egyszerû(nek feltételezett) mechanizmussal vannak. Elvileg a harmatpontját elért levegõbõl éppen annyi vízgõz csapódik ki, hogy az újra elérje a 100%-os relatív páratartalom állapotát, azaz, vízgõzre nem túltelített, hanem éppen telített legyen.
Nekem viszont az a nézetem, hogy a kicsapódás, mint folyamat önfenntartó, és éppen ezért kicsit "túlszalad" a páratelítettségen: még akkor is folytatódik, mikor a relatív páratartalom már 100% alá csökkent valamivel (mondjuk, 98%)
Ekkor újra adott a kisugárzási lehûlés lehetõsége egészen addig, míg a lehûlõ levegõ ismét 100%-ig telített lesz, mikor is megint kicsapódik egy adag vízgõz, felszabadul valamekkora látens hõ. Ilyenkor egy idõre megint megáll a lehûlés. Egyébként a felszabadult látens hõ is minduntalan kisugárzik, csak ideig-óráig képes megakadályozni a további hûlést.
Tehát, a folyamatot a következõképpen képzelem el: az elsõ etapban a levegõ elég gyorsan lehûl a kezdeti harmatpontig. Innen apró lépcsõkben hûl tovább a kicsapódás-lehûlés-újabb kicsapódás sémának megfelelõen. Közben abszolút vízgõztartalma csökken, harmatpontja mind alább száll. Tehát, a folyamat révén a levegõ mind szárazabbá, hidegebbé válik, és bizony lehûlhet a kezdeti harmatpont alá.
Ennek feltétele természetesen a hosszas kisugárzás. Nyáron igen száraz levegõben az a gyakori, hogy a kezdeti harmatpontot se éri el a hûlõ levegõ -egyszerûen azért, mert nem elég hosszú az éjszaka a kellõ kisugárzáshoz.

Pontosan ezt akartam tudni hogy milyen esetben lehetne ez a hõmérséklet is napközben!Arra gondoltam ha éjjel a kisugárzás miatt annyira lehûlne,de napközben tehát a napsütés miatt esélytelen a dolog.Ha hajnalban leszállna a köd akkor meg beállna egy adott szintre a T hõmérséklet.Köszönöm a bõséges választ!

Joe kicsit nehezen fogalmaztam meg én is,de megkaptam rá a választ

Azt nem értem hogy tud ilyen harmatpont lenni péntek napközben,de a többi napon is???Ennek az esélye lehetetlen hogy így lesz,de ha egyszer van egy harmatpont mint havazásoknál hogy lehûti a levegõt és megvalósuljon az a hõmérséklet akkor egy ilyennél mi kellene ahhoz hogy ez valósuljon meg?Nem értem én ezt...

Közben a GFS már kb a 4. futásában ad ilyen erõs viharciklonokat...Persze ûridõben!Link