Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
A tegnapelõtti, börzsönyi túra beszámolója
Kicsit megkéstem vele, úgyhogy majd ma megnézitek.
Mint egy idõutazás, leginkább így jellemezhetõ az a fél nap, amit a hegyen töltöttem. Õszbõl indulva, a kemény télen át, a kora tavaszba érkeztem a csúcsrégióban.
A vonatról leszállva, Kismaroson közepes/erõs szitálás fogadott. Átbuszoztam Királyrétre, onnan indultam gyalog a magasba. Szerencsére ott már alig csepergett valami, normál ködös idõben indult a séta, persze hó nélkül. Link Link Egy lélek sem járt arrafelé, idõnként megálltam és hallgattam a patak csobogását, a madarak csicsergését. Link Azonban hamar véget ért a könnyed cammogás, ugyanis korábban ónos szitálás lehetett, melynek eredményeként fölfelé haladva egyre nagyobb arányban fedte jég a növényeket, tereptárgyakat, na meg az utat is. Hogy érzékeltessem a dolgot, "eltörtem" egy levelet. Link
A Szén-pataki kulcsosházat kevéssel elhagyva, 450 méter körül értem el a zúzmarás szakaszt. Eleinte gyenge volt a csapadéklerakódás. Link Link Link 550-600 méter körül jelentek meg az elsõ hófoltok. Link Gyorsan elértem a hótakarós részt. Link Ezzel meg is szûnt az ónos szitálás okozta probléma.
A Foltán-kereszt felé közeledve télivé alakult a látvány, és ezzel együtt természetesen a hõmérséklet is egyre csökkent. Link Link Link A kereszt 709 méteren, háttérben a már vastagon zúzmarás erdõ. Link Link Link Link Az építmény körüli réten kisebb hófúvásnyomok is voltak, a hóvastagság 1-10 cm között változott.
700-800 méter között csodálatos fehér paplanba burkolózott minden. Link Link Link Link A fák alsóbb ágaira 4-5 cm körüli vastagságban telepedett a zúzmara, de a földre hullva találtam 8-10 cm hosszú darabokat is! Nem csoda, hogy az idõnként lengedezõ szélben méretes faágak hullottak alá a lombkoronaszintbõl.
Folytattam az emelkedést, egyre furcsábbak lettek a fények, a nap is átsejlett a felhõtakarón. Link Link Link Egyre kékebb lett a fehér. Link Link Hopp, felértem a stratus tetejére. Link
Szó se róla, elég jól esett a napsütés, szinte tavaszias hangulat uralkodott, langyos szellõ, olvadozó hótakaró (10 cm körül átlagvastagsággal). Link Csóványoson (938 méter) kajáltam egyet, majd elindultam a Magosfára. Utóbbi csúcsnak Tátralátó a másik elnevezése, nem véletlenül. A stratus fölötti rendkívül száraz légtömegben kiváló látótávolságot tapasztalhatott meg az arra járó vándor. Link Légvonalban kb. 150-160 km a Magas-Tátra. Itt már sokat nem idõzhettem, mert a rétegfelhõt még nem is láttam fölülrõl. A kalderaperem alatti háromszög jelzésen folytattam utam. Az egykori Börzsöny vulkán kalderamaradványa, ma a Csarna-patak és forráságainak völgy- és bérchálózata, a kora délutáni órákig megmenekült a stratustól. A környezõ magasabb gerincek óvták meg a katlant, akár a Bükk-fennsíkot az ottani "kövek". A Magosfáról ereszkedni kellett vagy 100 métert a következõ elágazóig, eközben egyik pillanatról a másikra a ködfelhõ elkezdett beömleni a kalderába! Sajnos csak az erdõn keresztül láttam a fölém tornyosolú felhõfalat, de így is impozáns látvány volt. Link Hamarosan engem is bekebelezett a köd, kezdett arcomra fagyni a mosoly, de ezt gyorsan enyhítette a gerincre való visszakapaszkodás. Ekkor nem sok esélyt láttam rá, hogy aznap még kikerülök a katyvaszból, ismét a zúzmara vált meghatározó tájképi elemmé, egy görnyedezõ fát még megörökítettem. Link
Láss csodát, az elõre kinézett kilátóponton (Hangyás-bérc) csak sikerült a "tenger" fölé jutnom. Link Link Egész napos menetelésem elismeréseként az idõjárás még egy halvány glóriával is megajándékozott. Link A kétarcú bérc. Link Nos, a fotózási kedvem gyorsan alábbhagyott, némiképp eltérõ jellege volt a szélnek és a hõmérsékletnek, mint Csóványoson, 10 perc alatt szétfagytam. Egy érdekes hullámot azért "nem hagyhattam ott". Link Ezt valószínûleg a Nagy Hideg-hegyen átömlõ, Link majd a normál magasságú felhõtetõbe "belecsobbanó" ködfolyam generálta. Egy fotón a két hullám. Link Mint egy torrens ár, olyan sebességgel zúdult át NHH-en a felhõ.
Besötétedett, fáztam, úgyhogy ideje volt indulni. A lefelé út nagyon kellemesen alakult, csak párszor tévedtem el a zúzmara által eltakart jelzéseken. A sötétben, ködben túl sokat nem ért a fejlámpa, szép zúzmara rakódott rám is. Azért imádkoztam, hogy minél tovább kitartson a hó, persze nem úszhattam meg a jeges szakaszt, de esés nélkül sikerült túljutnom rajta. És még a buszt is simán elértem.
Kicsit megkéstem vele, úgyhogy majd ma megnézitek.
Mint egy idõutazás, leginkább így jellemezhetõ az a fél nap, amit a hegyen töltöttem. Õszbõl indulva, a kemény télen át, a kora tavaszba érkeztem a csúcsrégióban.
A vonatról leszállva, Kismaroson közepes/erõs szitálás fogadott. Átbuszoztam Királyrétre, onnan indultam gyalog a magasba. Szerencsére ott már alig csepergett valami, normál ködös idõben indult a séta, persze hó nélkül. Link Link Egy lélek sem járt arrafelé, idõnként megálltam és hallgattam a patak csobogását, a madarak csicsergését. Link Azonban hamar véget ért a könnyed cammogás, ugyanis korábban ónos szitálás lehetett, melynek eredményeként fölfelé haladva egyre nagyobb arányban fedte jég a növényeket, tereptárgyakat, na meg az utat is. Hogy érzékeltessem a dolgot, "eltörtem" egy levelet. Link
A Szén-pataki kulcsosházat kevéssel elhagyva, 450 méter körül értem el a zúzmarás szakaszt. Eleinte gyenge volt a csapadéklerakódás. Link Link Link 550-600 méter körül jelentek meg az elsõ hófoltok. Link Gyorsan elértem a hótakarós részt. Link Ezzel meg is szûnt az ónos szitálás okozta probléma.
A Foltán-kereszt felé közeledve télivé alakult a látvány, és ezzel együtt természetesen a hõmérséklet is egyre csökkent. Link Link Link A kereszt 709 méteren, háttérben a már vastagon zúzmarás erdõ. Link Link Link Link Az építmény körüli réten kisebb hófúvásnyomok is voltak, a hóvastagság 1-10 cm között változott.
700-800 méter között csodálatos fehér paplanba burkolózott minden. Link Link Link Link A fák alsóbb ágaira 4-5 cm körüli vastagságban telepedett a zúzmara, de a földre hullva találtam 8-10 cm hosszú darabokat is! Nem csoda, hogy az idõnként lengedezõ szélben méretes faágak hullottak alá a lombkoronaszintbõl.
Folytattam az emelkedést, egyre furcsábbak lettek a fények, a nap is átsejlett a felhõtakarón. Link Link Link Egyre kékebb lett a fehér. Link Link Hopp, felértem a stratus tetejére. Link
Szó se róla, elég jól esett a napsütés, szinte tavaszias hangulat uralkodott, langyos szellõ, olvadozó hótakaró (10 cm körül átlagvastagsággal). Link Csóványoson (938 méter) kajáltam egyet, majd elindultam a Magosfára. Utóbbi csúcsnak Tátralátó a másik elnevezése, nem véletlenül. A stratus fölötti rendkívül száraz légtömegben kiváló látótávolságot tapasztalhatott meg az arra járó vándor. Link Légvonalban kb. 150-160 km a Magas-Tátra. Itt már sokat nem idõzhettem, mert a rétegfelhõt még nem is láttam fölülrõl. A kalderaperem alatti háromszög jelzésen folytattam utam. Az egykori Börzsöny vulkán kalderamaradványa, ma a Csarna-patak és forráságainak völgy- és bérchálózata, a kora délutáni órákig megmenekült a stratustól. A környezõ magasabb gerincek óvták meg a katlant, akár a Bükk-fennsíkot az ottani "kövek". A Magosfáról ereszkedni kellett vagy 100 métert a következõ elágazóig, eközben egyik pillanatról a másikra a ködfelhõ elkezdett beömleni a kalderába! Sajnos csak az erdõn keresztül láttam a fölém tornyosolú felhõfalat, de így is impozáns látvány volt. Link Hamarosan engem is bekebelezett a köd, kezdett arcomra fagyni a mosoly, de ezt gyorsan enyhítette a gerincre való visszakapaszkodás. Ekkor nem sok esélyt láttam rá, hogy aznap még kikerülök a katyvaszból, ismét a zúzmara vált meghatározó tájképi elemmé, egy görnyedezõ fát még megörökítettem. Link
Láss csodát, az elõre kinézett kilátóponton (Hangyás-bérc) csak sikerült a "tenger" fölé jutnom. Link Link Egész napos menetelésem elismeréseként az idõjárás még egy halvány glóriával is megajándékozott. Link A kétarcú bérc. Link Nos, a fotózási kedvem gyorsan alábbhagyott, némiképp eltérõ jellege volt a szélnek és a hõmérsékletnek, mint Csóványoson, 10 perc alatt szétfagytam. Egy érdekes hullámot azért "nem hagyhattam ott". Link Ezt valószínûleg a Nagy Hideg-hegyen átömlõ, Link majd a normál magasságú felhõtetõbe "belecsobbanó" ködfolyam generálta. Egy fotón a két hullám. Link Mint egy torrens ár, olyan sebességgel zúdult át NHH-en a felhõ.
Besötétedett, fáztam, úgyhogy ideje volt indulni. A lefelé út nagyon kellemesen alakult, csak párszor tévedtem el a zúzmara által eltakart jelzéseken. A sötétben, ködben túl sokat nem ért a fejlámpa, szép zúzmara rakódott rám is. Azért imádkoztam, hogy minél tovább kitartson a hó, persze nem úszhattam meg a jeges szakaszt, de esés nélkül sikerült túljutnom rajta. És még a buszt is simán elértem.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Feketén fehéren a karácsonyról
Időjárás-változás | 2025-12-21 10:00
Szabályzat