Ho-ho-hóváró

A mellem verem és mártírkodok egyszerre!
A tényeket és az igazságot nem lehet leírni másként, mint ahogy vannak, annak idején is amikor már minden érvbõl kifogytak a vitatkozók, a stílusomba kötöttek bele.
A tartalom sokkal fontosabb a stílusnál, sajnos a magyar ember jellemzõje a dolgok szubjektív szemlélete.
Inkább verem a mellem az igazsággal, mint sunyi, alattomos, hazug, valótlan dolgokat írok szépirodalmi stílusban!

Na ja, szakadó. 15-20 centis hóban, elakadt kocsikat kerülgetve felkúszni-mászni Dobogókõre, hogy ott fent a parkolóban fél órát jaszkarizhasson az ember (szigoruan kikapcsolt ESP-ve), mindez hétköznap munkaidõ után - ez se teljesen normális, de nekem akkor annak tûnt

Floo: nem tudom eldönteni, hogy most a melled vered-e, vagy pedig mártírkodni próbálsz.
Egyik sem túl szimpi, kicsit ha más stílusban kezdenéd...?

Ezt nem vitatom Annál is inkább, mert szintén egy hamisítatlan télimádó "tollából", vagyis billentyûzetébõl ered ezen álláspont
Tudod, hogy van ez.. bátraké a szerencse

Nem zárják ki egymást

Vagy csak mániákus,elvetemült, minden veszéllyel dacoló, vérbeli télfan

Sziasztok! Kétség kívül, a Tavasz diadalát ünnepelte a hétvégén ember és természet egyaránt Õszintén bízom benne, hogy ez a fényes gyõzelem immáron tartós, vagyis végleges lesz, erre a szezonra nézve legalábbis. Csodálatos, fenomenális idõ volt ma is és tegnap is, ki is használtam: második nekifutásra is elvettem a borsót az adai kiskertemben, ráadásul az elõzõhöz képest duplájára emeltem a a tétet Extra bónuszként még egy kis tavaszi nappírt is kapott az arcom és a hátam
Mintegy kis nosztalgiaként, és egyúttal lezárva magamban a 2013/2014-es téli szezont, hoztam Nektek pár (na jó annyira nem pár ) elmaradt képet és egy rövid kis videót a január végi-február eleji délvidéki Ko¹aváról. A média-anyagot február 1-én, szombaton rögzítettem egy 25 km-es kerékpártúra során Ada-Zenta települések között. Ám mielõtt belekezdenék, szeretnék mutatni két szemléltetõ képet egy különös, számomra megmagyarázhatatlan téli jelenségrõl az udvarunkból:
Link , Link Ezek voltaképpen ovális formájú "jégmedencék" voltak, hóval kitöltve. Ami érdekes, hogy az összes objektum nagyjából azonos nagyságú volt és egymástól szinte mértani pontosságra egyenlõ távolságra helyezkedett el. Sejtem, hogy a szél a legfõbb ludas a dologban, de nincs semmi olyan hófogó, szélárnyékoló terepgyár az udvar ezen részén (pl. kerítés, fasor..), ami indokolná ezt a szabályosságot; nyílt, betonozott terület. Ráadásul a formák mindegyike jégbõl és nem hóból volt, akkor meg a szélnek nem igazán juthatott domináns szerep... Kíváncsi vagyok, tud-e valaki elfogadható, logikus magyarázattal elõállni, mert nekem nem ment.
Na de a túráról.. szombat délelõtt 11 elõtt kicsivel startoltam el. A DK-i szél ekkor már (vagyis még..) javában döngetett, a hõmérséklet az udvarunkban -3,1 celsiusfok volt, az ég pedig erõsen felhõs. Kiérve az Ada-Zenta közti fõútra, jeges pusztaság képe fogadott: Link , Link , Link A túra kezdeti szakaszán az erõs szél ellenére az út egészen tisztának volt mondható, csak kisebb hónyelveket lehetett itt-ott megfigyelni Link , Link . Bezzeg az út K-i szélét szegélyezõ árok mentén.. Link , Link ( az a zöld kerítés bõ egy méter magas) , Link Utóbbi képhez csak úgy szemléltetésként: lázas ásásba kezdtem, vajon leérek-e a "mini-gleccser" aljára Kapartam, rúgtam, véstem az egyébként meglepõen kemény "deflációs" havat, de egy pont után feladtam.. nem akartam fejjel belepottyanni a gödörbe.. Eddig jutottam Link Tovább gurulva újabb szépségbe botlottam: Link Itt újabb fellángolás lett rajtam úrrá, ismét áttörési kísérletbe kezdtem, de a történelem megismételte önmagát: kudarc lett a jussom Sem vertikális, sem horizontális dimenzióban nem sikerült "partot" érnem, pedig ezúttal már gépesített tecnhológiát is alkalmaztam Link Innentõl kezdve felhagytam az ilyen irányú törekvéseimmel. Folytatva a kerekezést, egyre messzebb jutottam Adától és egyre közeledtem Zenta felé. Túl a félúton, hirtelen elkezdett egyre ködösebb és ködösebb lenni az elõttem lévõ horizont, míg végül mindent elborított a zúgó, recsegõ, tájat havas homályba burkoló, félemetes erejû hóvihar. Megérkeztem egy szélcsatorába. Érdekes, hogy igen drasztikus volt az átmenet a csatorna mindkét végén. Gyakorlatilag néhány méteren belül az addig viszonylag tiszta útburkolat megtelt kúszó, mászó, kígyózva "osonó" hófolyamokkal, az arcomon pedig elkezdtem érezni a szélben utazó milliónyi jégtû marását.. Ez az elsõ ilyen zóna nagyjából 150-200 m széles lehetett. Ezek a képek ott készültek, a szél kreatív, ám erõteljes munkáját "hirdetõ" hóformákról: Link , Link , Link
Link /IMG_0767_www.kepfeltoltes.hu_.jpg , Link Aztán, ahogy az az ilyen helyzeteknél lenni szokott, a szélárnyéktól mentes, "sodorvonalban" lévõ területek szinte már-már hómentesre seprõdtek.. Link Ezek felett csak átsuhant a fehér köd.. és miután elhordani-való hó már nem volt, a Ko¹ava nem esett kétségbe: nekiállt a humusz röptetésének. Ez a jelenség szinte az összes képemen szépen megfigyelhetõ, hiszen a hó tetejét borító sötét színekben játszó "izé" nem más, mint a jóféle, "zsíros" vajdasági fekete föld Folytatva utamat szép lassan magam mögött hagytam az elsõ számú szélcsatornát, így némileg fellélegezhettem. Az útviszonyok egy csapásra sokat javultak, a betonon csak elvétve lehetett tapasztlni komolyabb átfúvást, vagy havas, jeges szakaszokat. Majd Zenta határában, 12 km-re Adától ismét elborította a horizontot a hóförgeteg, elértem a 2. szélcsatornát. Megpróbáltam ennek is átjutni a túlsó szélére, de úgy 500 m után visszafordultam. Egyrészt, mert még ekkor sem láttam a végét, másrészt, mert már alig éreztem az arcom és a végtagjaim, harmadrészt, mert a gépem is lemerült. Három képre azért itt is futotta: Link , Link , Link Ezeken, de különösképp az elsõ kettõn jól látszanak azok a hódombok, amik a hótúrók beavatkozása elõtt még hónyelv formában valósították meg önmagukat, átszelve a teljes útburkolatot. Ezen kupacok némelyike a nyakamig ért. Hála a közútkezelõk fáradhatatlan kûzdelmének (kb. 1,5 óránként találkoztam eggyel), végül egy pillanatra sem vált járhatatlanná ez a fontos út. Pedig a szél sem adta fel egy percre sem, nyomban elkezdte visszaépíteni lerombolt "mûvét" , mint azt a 3. kép is érzékelteti ( Link )Ezek után megvettem az irányt hazafelé. Kezdetben próbákoztam hajtani a bringát, de gyorsan rájöttem, hogy ennek árnyalatni értelme sincs, hiszen - kis barokkos túlzással élve - többet haladtam vissza, mint elõre, köszönhetõen az õrjöngõ szembeszélnek. Így aztán hazáig magam mellett vezettem megviselt hátasom, próbálva elkerülni azt, hogy egy-egy erõsebb szélroham alkalmával paripástul árokban landoljak Aztán, az indulástól számított szûk két óra múlva végül ráemeltem elfagyott, kékes-lila kezeimet a házunk kapukilincsére Vetettem egy gyors pillantást az udvari hõmérére, majd az órára: elõbbi -1,8 celsius-fokot, utóbbi 15.40-et mutatott. Bevallom õszintén, igencsak meglepõdtem, hogy szûk 5 órát voltam házon kívül, nagyjából ennek felére gondoltam.. de minden bizonnyal a fagyhalálhoz közeli állapotom következtében elszállt az agyam idõérzékelése Összességében felejthetetlen nap volt, soha nem éreztem még ennyire közelrõl a természet téli erejét.. Félelmetes, tiszteletre méltó és gyönyörû. Egy erõ, ami még mindig kénye-kedve szerint uralkodik rajtunk, ami még most is képes érvényesíteni az emberiségen az õstermészet erejét. Ha tetszik nekünk, ha nem. Õszintén remélem, hogy ez örökre így is marad. Végezetül, itt egy rövid kis videó-összeállítás , ami az 1. számú szélcsatornában készült: Link Jó szórakozást kívánok hozzá És ezúton is elnézést a hosszaért, csak próbáltam minél többet, minél érzékletesebben átadni nektek az általam megtapasztalt élményekbõl.