Ho-ho-hóváró

Nem az a baj,hogy valaki ezt szereti vagy azt,hanem az hogy páran nem tudják mi az a tolerancia!Úgy gondolják jó pofák,de fordított esetben vérig lennének sértõdve!
Szép idõ volt eddig napsütéssel,de lassan befelhõsödtünk erre is!

Sok-sok tél fan van az oldalon, szeretik a telet, imádják a havat, a fagyot, de mégis tudják mikor mit érdemes erõltetni. Te ezt nem tudod.

Most örülök ennek a kellemes, meleg napsütéses idõnek, de reménykedek még én is egy rövid havas epizódban, hogy a tél miatti hiányérzetem megszûnjön. Nem kívánok sokat, csak egy 8-10 órás erõs havazást, elõtte és utána pedig nyugodtan lehet napos, meleg idõ. Nincs szebb, mint amikor az erõs tavaszi napsütésben szinte gõzölög a hó felszíne. A hideg és a köd már nem hiányzik.

Egyébként tavasszal az öreg muszka tábornok nagyon vissza tud nyúlkálni (vagy az öreg grönlandi bálnavadász-kapitány?) A tavasz éppolyan masszív téli blokkokat tud hozni, mint ahogy az ellenkezõ oldalon az õsz szállítja a tartósan nyárias heteket nemegyszer.
Aki nem tegnapelõtt bújt ki a tojásból és már nincs a v@l@gán a héj, jól tudja ezt.
S ehhez még az sem kell, hogy megelõzõen hideg legyen a tél. Példának ott van 1957 "koratavasza" a végig tavaszias tél után. Minden kedves tavasz-lobogtatónak ajánlom az errõl szóló cikk elolvasást (A Visszatekintõben a "tavasz a télben" mondattal keressen rá)

Bizony, ezek nagyon jók tudnak lenni! Pár éve június 21-én aludtunk sátorban, volt vagy 6 fok 1200 m-en (Dolomitok), de 1800-on már havazott és a másnapi túrán 2800ig jutottunk - 70 cm friss hóban! Vissza kellett fordulnunk, mert a hó alatt a gerincen nem találtuk meg az utat. Másik évben májusban volt hózivatar a hegyen, de a klettersteig olyankor nem vicces, mert egy villámhárítón mászunk egy hegycsúcs felé Akkor bemenkültünk egy bevágásba a meredek sziklákon...

Hát nem tudom, fordítva mi a helyzet -én nem tudok belebújni a nyárfan bõrébe, speciális érzékenysége nálam hiányzik.
Csak a saját nevemben beszélhetek tehát. Én biztos, hogy a kánikulaszezonban nem sündörgök x és y (neveket szándékosan nem írok) sarkában, nem inszinuálom sunyi módon, hogy 'dehogyis lesz itt
tartós hõség'. És nem kapok elõ mindenféle modellfutásokat a prekoncepcióm igazolására.
Ha dögmeleg néz ki, akkor fogcsikorgatva, de megírom azt is. Nem a végtelen altruizmus miatt: saját intellektuális tisztességem és szavahihetõségem érdekében.
Ha nagyon magam alá zuhanok a kilátások miatt, akkor legfeljebb nem szólalok meg. Az nem kerül erõfeszítésbe. Próbálja meg bárki -ha ép lelkivilágú, meglátja, könnyen megy majd a hallgatás.
Tény, hogy nálam is "lejt a pálya", ahogy egyik kedves fórumtársunk anno megjegyezte.
De nálam csak a reményekben van tendencia: a számomra kedvezõ kimenetelekben hajlandóbb vagyok hinni, mint a kedvezõtlenekben. De hogy valakiket sunyi módon froclizzak, csipkedjek, mert az enyémmel ellenkezõ az ízlésük? Azt se tudom, azt hogy kell csinálni.

Én már nem sírok a tél hiánya miatt, minek? Hétvégén megnéztem mekkora havak vannak még a Tátrákban, ha nagy hiányom lesz, otthonról 2-3 óra alatt ott is vagyok valamelyik hegyen. És ezt kb. májusig nyugodtan megtehetem.

Nyárra meg ott lesz az Alpok. Még mindig élénken él az emlékezetemben, amikor egy szép augusztusi napon 20-30 centi friss hóra ébredtünk az Erzherzog-Johann-hüttében 3454 méteren. A csúcsot meg sem próbáltuk megmászni a hófúvásban, nem beszélve arról, hogy zivatar is társult a kellemes nyári idõhöz. Viszont a klettersteigen le kellett menni, de végül is annyira nem volt gáz.

Fh.: Budapest.

Tényleg nem tudom miért kell örökké heccelni a télfanokat. Aki utálja a hideget és a havat, az télen hallgasson. És nem ártana nem megfeledkezni az objektivitásról és kötelezõ óvatosságról sem, ha a jövõbeni esélyekrõl szólunk.
A makacsul fennálló makroszinoptikai berendezkedéseknek az a tulajdonsága, hogy egy idõ után "felélik" az õket létrehozó tényezõket, s az antagonistájuknak nyitnak utat.
Ha nem így lenne, a klímaegyensúly azonnal felborulna.
Jó ideje brit ciklonok vannak, nyugati blocking, nálunk északnyugati áramlás nuku.
Ez a helyzet sokáig már nem fog megmaradni, még ha biztos jele nincs is a modelleken az alapvetõ átrendezõdésnek. Egyelõre!
De nagyon valószínûnek gondolom, hogy hamarosan találkozunk brit-atlanti-parti stacionárius anticiklonnal.
És akkor jó idõre vége lesz az idõ elõtti "tücsökmuzsikának".