Ho-ho-hóváró

Érdekes, mi a két gyereket csecsemõ korukba kivittük a hideg levegõre aludni babakocsiba, a gyerekorvos javaslatára! Mind 1996, és 2002 decemberében (ekkor voltak pici csecsemõk) is voltak jó száraz hidegek, kifejezetten jó hatással volt rájuk ez "levegõzés". Néha már attól tartottunk, megfagynak... Persze forgalommal terhelt helyeken, ködös, rossz levegõjû idõben ez kifejezetten káros lehet.
10, 6 fok van, a napokban másodszor gondoltam azt hogy rossz a mûszerem, de nem... Elképesztõen érdekes idõjárás van a napokban, a mai fõnyeremény jóidõ volt.

Nem, a nyarat mindíg is kedveltem, csak a telet az évek folyamán még jobban megszerettem, nálam a fûszer az ételen a TÉL(nem az idei ) Van az a néhány nap, amikor a mobilklímát be kell kapcsolni, na azt már nem kedvelem.

Heti 2-3-szori szaunázás nálam is mûködik, emellé 3x1 óra intenzív testmozgás, nem kaptam el semmilyen betegséget, hiába voltak gyakran fertõzõ betegek a környezetemben.

Az utolsó mondatodon nevetek! Gondolom iróniának szántad!

Elértük a 17 fokot! Szebb idõt nehéz lenne elképzelni.

Csodálatos nap a mai reggel +0.8 volt a minimum, lent a völgyben keményen fagyhatott, jelenleg 17 fok van.Saját példámat tekintve, igen is rövid idõ alatt hozzá lehet szokni a hideghez, igaz kell hozzá két dolog. 1. a TÉL és a hideg feltétlen szeretete 2. a saját immunrendszer mindenféle módon való erõsítésére törekvés. Fiatal koromban a TÉL nekem egy szükséges rossz volt, igaz szerettem korcsolyázni és szánkózni. Egyetemista koromban a Normafánál történt elsõ sielési próbálkozások örökre megfertõztek a TÉL iránti szeretettel. Míg másoknak október közepétõl március közepéig tartó idõszak rémálom és depresszió, úgy nekem maga a mennyország (leszámítva az idei telet). Évrõl évre egyre többet töltök kint a hidegben rövid ujjú ingben, szinte nevetnem kell amikor pulóvert és kabátot látok. Amit legjobban kedvelek, fent a hegyekben TÉLen a metszõ hideg intenzív szelek még a legjobb minõségû ruhát is átfújják, ez az érzés a legjobb, mindenki fátik csak én nem, jó hallgatni ilyenkor a beszélgetéseket. Olyan vicces, hogy a hipermarketben van 3-4száz ember állig felöltözve a +25 fokban, és én egyedül rövid ujjúban vásárlok. Egy dolgot komolyan veszek, minden téli cipõm igen jó minõségû és vízhatlan .....tex felirattal rendelkezik. A másik dolog, gyakran szaunázom télen, és utána az igen hideg vízben 5-10 percet is eltöltök úszva. Így állt elõ az az állapot néhány év óta, hogy a környezetemben, munkahelyen lévõ emberek köhögnek, tüsszögnek orrot fújnak én meg mintha a világ legkellemesebb klímája lenne, úgy érzem magamat. Igaz nagyon egészségesen próbálkozok táplálkozni, minden nap többször is kellõ mennyiségû zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, és még egy két apróságot, de ezeknek nem akarok reklámot csinálni. Mindenféle nagyképûség nélkül TÉLen szinte mindent büntetlenül megcsinálhatok, egyedül a Duna átúszását nem. Hangsúlyozom kisgyermek koromban én sem kedveltem a hideget, szerintem minden fejben dõl el. Mennyivel jobb nekünk tél kedvelõknek, hogy a néhány kánikulai napot leszámítva, az év majd minden napját tudjuk élvezni.

Jogod van egyet nem érteni, én viszont saját megfigyeléseken alapuló tényeket írtam le.
Ahogy tény az is, hogy 3 és fél év Írország után én is 1-2 fokkal alacsonyabb szobahõmérsékleten éreztem jól magam egy ideig.
Azaz valóban van (korlátozott, idõigényes) alkalmazkodási képesség, de ez korántsem olyan fokú, hogy egy magyarországi klímában született csecsemõt akármilyen pici korától ki lehetne tenni mondjuk egy ír klímának. Nem élné túl (vagy csak nagyon nehezen), és ennek ellenkezõjérõl nem fogsz tudni meggyõzni, mert amint mondtam, saját magam éltem át, hogy mi folyik ott.

Egyébként pedig amúgy is akadémikus a kérdés, mivel semmi értelme nem lenne ad-hoc jelleggel, idõnként ilyesminek kitenni egy gyermeket ("hadd szokja" jelleggel), mivel reményeink szerint az itteni klímát kell hogy megszokja majd, amihez hozzátartozik az itteni 22-24 fok közötti normál szobahõmérséklet, amibõl pedig olyan "hõkomfort-zónája" alakul ki, ami sohasem lesz alkalmas a hideg, szeles idõben tartós komfortérzet, vagy akár csak megbetegedést elhárító tolerancia kialakítására.
A mi normál szobahõmérsékletünk pedig nem azért 22-24 fok közti, mert ennyivel puhányabbak lennénk az írek 17-19 fokánál, hanem mert a mi klímánkban jó eséllyel ez a leggazdaságosabb (még a -15ben is befûthetõ), egyben a nyári maximumoktól sem túlságosan messze esõ (hogy ne kapjunk gutát, mint az írek 30 felett) tartomány.
Az íreknél ez a nyári tmax átlaga, télen pedig a kõbõl, szigetelés nélkül összetákolt, tõzeggel fedett kunyhóikat örültek, ha az állandó nagy szélbenannyira be tudták fûteni, hogy ne hûljenek ki teljesen odabent. Így is kihullottak, akik nem bírták, ez egész biztos.
Nem voltak olyan lehetõségeik, mint itt nekünk: vályog, döngölt föld, nádfedél, és egyéb olyan, sziklás mocsaras oceáni szemmel nézve szuper minõségû szigetelõanyag, ami alatt még a középkorban is jól be lehetett "durrantani" a kemencébe
A szélrõl nem is beszélve... amíg kint az állandó, itt télen ha igazán hideg van, akkor többnyire nincs szél, és fordítva...

Nem értek egyet, mert tény, hogy az ember nagymértékben képes akklimatizálódni. Épp ez tette lehetõvé, hogy teljesen "kozmopolitává" váljon a földgolyón (meg a ruházkodás és a tûzgyújtás ismerete)
Mondok egy példát: gyerekkori jó ismerõsömnek valami üzletfele anno disszidált Ausztráliába, és évtizedeket ott töltött. Nemrégiben hazajött, és meglátogatta ismerõsömet.
Ez novemberben történt, hidegpárnás, ködös, fagypont közeli hõmérsékletû idõben.
A tag kiment cigarettázni az erkélyre, mert nem akart bent "büdösíteni" Pár perc múlva pánikszerúen jött vissza a szobába, olyan állapotban, mely szinte megijesztette ismerõsömet és családját. Arca el volt fehéredve és úgy reszketett, hogy szinte megszólalni se tudott.
Jó idõbe telt, míg helyrejött.
Holott hazánkfiáról van szó, aki azonban az ausztráliai örök nyárban-tavaszban töltött hosszú évek alatt jórészt elvesztette a hideghez való alkalmazkodás képességét.
A másik oldalról, például a Kanadába kivándorolt franciák, angolok, írek leszármazottai kitûnõen bírják a rendkívül zord teleket, pedig "genetikai" különbségrõl az anyaországban maradt társaikhoz képest esetükben nem lehet szó. Tendenciaszerû genetikai különbségek néhány generáció alatt nem alakulnak ki.
A valódi genetikai eltérés a nagyrasszok között van, melyek egyébként jórészt a klímához való alkalmazkodás következményeképp jöttek létre.
A magyar nép "klímaállóságáról" az jut eszembe, hogy annak nagyfokúnak kell lennie: hiszen a mi mérsékelt égövi kontinentális éghajlatunk egyaránt ismeri a szinte sarki hideget, és a már-már trópikus hõséget.
A sok OFF után valamit az idõjárásról: én "puskaporszagot" szimatolok: alighanem hamarosan lényeges makrocirkulációs átrendezõdésnek leszünk tanúi. Ha igazi telet már nem is hoz a valószínû északnyugati áramlás, de érdekes, mozgalmas idõjárást mindenképpen.
S néhány napos télies epizód bõven belefér a képbe.

Háromszor lekopogom, de tartósabb télies idõszak nemigen látszik a modelleken (beleértve ENS-átlagokat is!). Inkább amolyan változatos nyugati, északnyugati áramlás, idõnként egy-egy múló tengeri hideg öblítéssel, ám hál´ Istennek, ez az idõjárás kora tavaszi jellegén nem sokat ronthat. Ezt támasztja alá a londoni fáklya is, ahol szerencsére nem látszik tartós blocking.

Ezzel egyetértek.Tesóm, szombaton hiába van 15 fok, az élénk szélben kint volt 2 órát, és estére már lázas is volt..Maradjon ez az idõ, nem kell már tél..Ha eddig nem volt, ne is legyen..

Drága Gabesz, ezek nagy bölcsességek, de tudod, egy 9 hónapos gyerek jó esetben max kapaszkodva állni tud, ha nagyon fejlett akkor 1-2 lépést megtesz - szintén kapaszkodva -, de kb. ennyi a max mozgási képessége (na meg a kúszás-mászás, de kint a sárban-koszban az nem annyira nyerõ nyilván.
Nincs játék, rohangálás, de még séta sem, amiben kicsit megmozgathatna magát és kimelegedhetne. Õ még csak fekszik és ül, azaz még a szélcsendes hideg idõben is fel kell öltöztetni rendesen.
Ez az egyik.
A másik: kisgyerekeket kivinni szeles, hideg idõkben csak olyan országokban lehet, ahol erre genetikailag is fel vannak készülve. Láttam én is Írországban 2-3 éves csemetéket 5 fokban, orkánban kint a játszótéren, de ott a felnõttek is 1 szál pólóban mászkálnak a 2-3 fokos hõérzetû szeles 10-12 fokos idõben, a csajok pedig télen is a 0 fokban mezítláb rohangálnak bulizni, és kint cigiznek 1 topban akár félórákat. Cserébe az egyik ír kollégám amikor itt volt Budapesten fogat csináltatni, egyetlen percre sem tudott kilépni a hotelbõl, mert éppen 35 körüli tmaxok voltak, este is 25 fokkal. Õk ez utóbbit sem bírják már!
Egy francia haverom egyszer elment Májusban strandolni az ír haverokkal, hogy õ milyen kemény, meg eleve õ is óceán parti gyerek (Bretagne), bírja a szelet és a hûvöst. A levegõ 15-16 fokos volt, a víz úgy 13.
2 hét kórház, tüdõgyuszi. Miközben 2 éves ír kölkek pucéran gázolnak térdig ugyanabba a vízbe.
És akkor még nem is beszéltünk az eszkimó bébikrõl...

Szóval az orosz és egyéb példák mit sem érnek, nincs ilyen, hogy hozzászokik a gyerek, ez egy legenda. Ehhez generációk százai kellene, sok-sok evolúcióval (hullik aki nem bírja).

Le lehet vinni gyerkõcöt rossz idõben is, minnél jobban megszokja a szervezet a hideget annál ellenálóbb utánna.
Most nem akarok linkelni, de nézd meg az orosz gyerekeket hogy erõsitik magukat kint a hóban...persze azok már ovodás korúak kb.
Tudom én is mikor 5-6 éves voltam mindég mérgesek voltak a szülõk ha órákon át kint voltam a hóban, nem volt nekem semmi komolyabb bajom miatta, folyt taknyom nyálam aztán annyi.

Engem meg pont a reggeli csípõs idõ nem zavar (na azért komoly fagyot én sem szeretnék persze), csak nappal legyen szélcsendes, enyhe idõ. 10 fok már simán szuper, ha süt a nap és nem fúj.
Nem bõrt akarok rúgni fecskében (??), hanem gyerkõcöt levinni sokat napközben....

Elmegy a büdös francba az idõjárás, ha tényleg az lesz, amit most a GFS fáklya mutat.
Március 20 körül/után már csak a szélsõségesen perverzeknek esik jól az ilyen idõ.
Tavaly is, a március 15 még izgi volt, a 24-28 közti hóeséssel már nekem is inkább a puttonyom volt tele...