Agrometeorológia

Noli:
Nekem a mai oktatásról úgy általában nincs jó véleményem, nem is szeretnék most elkanyarodni ebbe az irányba.
A termelõ egyszerûen olyat termel, amilyet megvesznek tõle, így szükséges, hogy vagy a felvásárló, illetve feldolgozó, vagy pedig a vásárló értésére adja valahogy az igényeit. Persze ha talpraesett az illetõ, õ maga fog körültájékozódni, mire belevágna a termelésbe, de hát ehhez egyrészt az emlegetett beidegzõdéseket, másrészt a kevésbé elterjedt növényeknél az információhiányt kell leküzdeni. Ez azért ma már nem lehet akadály, ettõl függetlenül nagyon fontos a fogyasztó és a termelõ közötti oda-vissza párbeszéd.

Egyébként a mi családunkban is megvoltak ezek a beidegzõdések, ahogy megfigyeltem, szinte sajnálták a nagyszüleim leszedni az apró termést, mondván, tudna még az nõni... Engem viszont a világból ki lehetett volna kergetni az édeskés-trutymós félig levénült rántott patisszonnal, úgyhogy beújítottam a cukkinivel: azt szedhetjük aprón rántani, grillezni, közepesen paprikapótléknak a lecsóba, vagy tölteni, óriásként pedig levesnek, fõzeléknek, mint a tököt. Csak arra kell vigyázni, hogy ne "terheljük" túl gyakran nagyra növõ darabokkal a tövet, és így tényleg képes két-három tõ cukkini a tágabb családot is egész nyáron rogyásig ellátni. Az uborkánk is csak véletlenül nõhet meg "kovászolni való" méretûre, mi is régóta legfeljebb 10-12 centisbõl csináljuk még a salátát is, a kovászosról nem is beszélve.

talaci:
Hú, ugyanez a probléma nálunk is sokáig megvolt, meg kellett vívnom egy keresztesháborút nekem is, bár nekem a szüleimmel. Én most azon mesterkedem, hogy az egész kertet csepegtetõrendszerrel látom el, mivel nálunk homoktalaj van, így a nagy vízadagok egy része ugyanúgy kárba vész egy szint után.
Számolgatni egyébként én se szoktam itthon a kertben, észreveszi azt a gazda szeme, hogy mennyi az elég mondjuk esetünkben a vízbõl, no meg a zsebe, ha valami nem kifizetõdõ.

Én köszönöm a kiváló problémafelvetést mindkettõtöknek!

Köszönöm a részletes és nagyon precíz válaszodat. Magam csak mûkedvelõ vagyok e téren, igaz már régóta hobbiként kertészkedek. Ennek megfelelõen azt sem tudom pontosan, hogy hány mm öntözés lenne az ideális az egyes zöldségfélékhez. Feleségem úgy szeret locsolni, hogy mindent meg akar locsolni egyszerre. Hosszú évek alatt sikerült meggyõznöm, hogy nem jó ha mindent, de csak egy kicsit locsol meg, mert akkor csak a felsõ talajréteg lesz nedves, ezért a növények gyökérzete is ott fejlõdik erõteljesen. Mondom neki, hogy inkább kevesebbszer, de alaposan locsolja meg a területet.
Így a vízhasznosulási együttható a gyakorlatban számunkra nem is értelmezhetõ. Gondolom nem egyedül vagyok ezzel.

Köszönöm az infót, érdekes volt, és logikus :-)
Miért is igyekezne új termést hozni az a növény, ami sikeresen teljesítette már a feladatát a beérlelt korábbi terméssel?
Csak azt nem értem, hogy a kertészeti szakiskolákban ilyesmit nem oktatnak??? Olyan egyszerû volna, ha megtanulhatnák a gyerekek, s így rögzülne... Nem mondom, néha jó a kicsit nagyobb (de nem öreg) cukkini, mert tölteni meg az arasznyiak nem jók, de 90%-ban zsengéket veszek. Remélem, ez azért változni fog.
Uborkánál szépen követhetõ egyébként a kereskedelembe kerülõ méretek csökkenése, gyerekkoromban csak a kimondottan a csemegének való (eltevõs) volt apró, minden más uborka bazi nagy, sok votl benne a keserû is, így amikor kovászost csináltam, megtanultam, hogy mindegyiknek a levágott végét meg kell nyalni. Na errõl sikerült leszokni, hála annak, hogy rendesen locsolt és kisebb méretben leszedett uborkát árulnak már. Az uram nem is szereti nagy uborkából a kovászost ("Nem értem, mit csinálsz másképp, mint muter, de az övé olyan vacak, íztelen mindig" - az uborkák méretétõl eltekintve azonosan készítjük). Ha nem nagyok, hamarabb be is érnek az üvegben, 4-5 nap elég neki.
(Konyhatündéreknek mondom, ha nem tudták volna: ha jó ropogósra szeretnétek a kovászos uborkát, tegyetek bele egy kis tormát, nem kell sok, két-három arasznyi hosszú, fél centi vastag csík elég egy nagy üveghez, az így elrakott ubi érés-leszûrés után a tormákkal együtt tárolva hûtõben hónapokig!!!!! friss marad, mi szoktunk februárban-márciusban enni októberi kovászost!)

Így van, az öntözés mindenképp szükséges, csupán az egyes termések egyedi vízfelhasználása lesz kisebb a korán szedett termésnél, illetve tenyészidõszakra számolva ebben az esetben összességében még több is lesz a vízfogyasztás. Viszont! A vízhasznosulási együttható (a felhasznált víz milliméterére esõ megtermelt növényi produkció) messze kedvezõbb lesz, mint ha hagynánk túlnõni, szinte megérni a termést.

A dolog háttere hormonális, lényege, hogy a biológiai érettséget közelítõ és elérõ termés jelenléte úgy változtatja meg a növényi hormonháztartást, hogy az öregedési folyamatok válnak dominánssá. Új virág egyre kevesebb képzõdik, a vegetatív szervek is fokozatosan elvesztik funkciójukat, majd el is halnak. Kísérletekkel is bizonyítani lehet, hogy a fiatal termések eltávolításával jelentõsen nõ a növény hasznos élettartama, összességében a tökféléknél ez azt jelenti, hogy egy tõrõl nem csak darabszámban, de tömegre is többet lehet szüretelni egy vegetációban. Ebbõl adódik a gazdaságosabb vízfelhasználás.

Noli:
Annak, hogy miért nem követik a gazdák mégsem ezt a gyakorlatot, valamiféle hibás beidegzõdés lehet az elsõdleges oka. Egyrészt afféle szupernormális ingerként vonzóbb a szép nagy, "darabos" termés, másrészt így kevesebb aprólékos munka jár vele és a termés jobban is tárolható, mint a könnyen megfonnyadó apróságok. De uborkánál mûködik a dolog - persze csak mert a feldolgozóipar szabványban írja elõ a helyes agrotechnikát. Patisszonnál pl. ez még nem ment át a termelõi köztudatba. Mindenesetre kistermelésrõl lévén szó, nagy szerepe lehet a fogyasztói visszajelzésnek.

A tökfélék közül a melegigényesek még mostanra fejlesztettek csak termést, lásd kolbásztök. Hmmm, az milyen isteni finom!

Kertészek! Egy dolgot nagyon nem értek. Mindegyik tökféle úgy finom, ha zsenge még, erre a jóemberek 98%-a megvárja, míg elefántméretûre nõnek, s akkor szedi le õket... Most kaptam az uram unokatestvérétõl két akkora cukkinit, hogy ha feldobnám a levegõbe, a katonai radarok óriásbombázónak mérnék be...
Kénytelen vagyok fasírtnak megcsinálni, mert rántani ez már igen öreg... Mi a fenéért nem lehet még akkor leszedni, amikor fiatal? A zöldségesünk szokott hozni kicsiket is, na azt veszem ott, az nyersen is isteni finom, meg jó grillezni is, de az ilyen öregeknek a közepét ki kell dobni, mert kemény a magjuk is már... Patiszonnal ugyanez van. Évek óta nem ettem egy jó patiszont, mert mindenki megvárja, míg megkövül és már hámozni se lehet, olyan csontos a héja. Pedig, ha zsenge, le se kell szedni róla.... OK, tömegében kisebb mennyiséget lehet így leszedni, de a minõsége sokszorosan kárpótol. Jobb minõséget lehet drágábban árulni, mert ilyen esetben tuti, hogy 10-bõl 8 ember a zsengét választja akkor is, ha drágább. Ráadásul a zsenge hamarabb "elkészül", a termesztés során kevesebb vizet is igényel, ha esetleg valaki a locsolásban gondolkodik.
Ezzel nem csak én vagyok így, hanem hasonlóan zöldségkedvelõ ismerõseim is...Ha nagyobb lenne az erkély a panelban, tartanék tököket, de így nem fér el, sajnos, s rá vagyok utalva a mások termésére...
Szóval, kertészek, ha tököket termeltek, ne várjátok meg, míg megöregszenek, hanem tessék akkor leszedni és eladni, amikor FINOM.