Bioszféra

Köszönöm a virág-határozást, sajnos ez (is) gyenge pontom.
Ezrével nyílik a borkóró az utak mentén, réteken, erdõszéleken. S hogy neve mily' találó.. a rózsabogarak szinte megrészegedve elbódulnak a pollenfürdõtõl, "selátsehall" módon tobzódnak a földi jóban.
A múlt héten egy barna hátút is láttam, fényes szárnya csillogott az esti, halkuló napsütésben, majd lelassulva, meg-megállva, kis testét összehúzva álomba(?) szenderedett. Órákig tudnám bámulni azt a paradicsomi létet, amelyben élnek ezidõtájt.

Egy újabb nekifutás eredménye az õrségi Farkasfáról, egy "magán állatkertbõl":
Õz, nyúl és páva barátságos együttléte: Link
A társaságot alkotja számtalan további tyúk, kakasok, galambok, gyöngytyúkok és egy törpekecske. Link Az õz és a huncut képû kecske idõnként szinte megkergülve futnak egy-egy kört, hatalmas ribilliót csapva, nehogy a többiek ellustuljanak, aztán újra elcsendesül az "állatkert".
Ottjártamkor ez a szépséges madár kitárt tollazatával ékeskedve fordult körbe-körbe, amíg õzike koma meg nem zavarta táncában. Link Link Link

Mindenfelé nyílik ez a bodzára hasonlító illatú növény, rajta csüngenek és falják a virágport (?) a fénylõ-zöld testû rózsabogarak. Link Csodaszép látvány, az ember szinte odabújna mellé.