Időjárási visszatekintő

A napokban kereken 20 éve, hogy Északkelet-Magyarországon rendkívüli hóhelyzet állt elő, avagy a sokat emlegetett 1999-es februári nagy havazás, hóvihar emlékeit szeretném kicsit feleleveníteni.
A történelmet író esemény előzményeit tekintve január végére nyúlhatunk vissza. A január nagyobb részét, de kiváltképp a közepét jellemző enyhe, zonális áramlásokkal jellemezhető cirkulációját a Pálforduló ezúttal valóban megtörte. Január 25-én középpontjával tőlünk északra elhaladó peremciklon meleg majd hidegfrontja érte el országunkat. A ciklon melegszektorában számottevő csapadék nem hullott, a közeledő hidegfront viszont hullámot vetett és szinte országszerte okozott több-kevesebb esőt záport, később hózáporok is előfordultak. Emögött a front mögött még nem érkezett eleinte jelentősebb lehűlés, viszont Észak-Európában fagyos légtömegek kezdtek felhalmozódni. Link Az óceán felett elhelyezkedő anticiklon a kontinens nyugati részei felé helyeződött fokozatosan, miközben a mediterrán térségben ciklongenezis zajlott. Mediterrán ciklon alakult ki tőlünk délre, délkeletre, ami az anticiklonnal alkotott közös áramlási rendszerében sarkvidéki eredetű levegőt zúdított a medencébe a hónap utolsó napjaiban, viharossá fokozódó északi kíséretében. Link Link
Nagyobb csapadékot nem hozott ez a ciklon hozzánk kisebb hóesések előfordultak, a java a mediterrán térséget érintette, ahol havazás, hóviharok alakultak ki. Látható, hogy február 1-jén mennyire délre tört a hideg légtömeg határa, elérte az észak-afrikai térséget is részben. Link
Izland és Grönland környékén kifejezetten ciklonaktivitás zajlott február első napjaiban, miközben térségünk a Brit-szigetek felett elhelyezkedő anticiklon peremén helyezkedett el. Link
A lehűlés első hulláma ezzel végéhez is ért, ugyanis az észak-atlanti térségből egy igen mély, nagy kiterjedésű, markáns ciklon tört utat az anticiklon északi peremén a kontinens belseje felé. Link
A továbbiakban ez alakította időjárásunkat, melynek előoldalán enyhe óceáni illetve délnyugat felől mediterrán légtömegek érkeztek a medencébe, a ciklon melegszektorában többfelé alakult ki eső, zápor, majd észak felől gyorsan közeledni kezdett a sarkvidéki eredetű levegő. A mediterrán térségben végül a két légtömeg keveredésének a hatására a két légtömeg határán mediterrán ciklon alakult és mélyült ki.

1999. február 9. egy keddi napra esett. Még ezt a napot megelőző hétfő este az M1 csatornáján a már megboldogult H. Bóna Márta jelentette az időjárást a híradó után nem sokkal 8 óra előtt. Az időjárás-jelentés mediterrán ciklon érkezéséről, havazásokról, hófúvásokról, délen vegyes csapadékról szólt, de kiemelte, hogy jelentős, nagy mennyiségű hó várható amit a megerősödő szél hordhat estétől.

Még Eger városában éltünk a családdal és az akkori párommal. Derült, napos, ám deres kedd reggelre ébredtünk. Mentem dolgozni, viszont az az iroda ablakon át egész nap tudtam kémlelni az eget, mellesleg fél 4-ig volt a hivatalos munkaidőm reggel 8-tól. Napközben a kezdeti szikrázó napsütés egyre bágyadtabb jellegűvé vált a délelőtti órákban. Az ebédidőben mikor kimentünk a konyhára láttam, hogy már a napkorong alig sejlik át a felhőzeten, jelentősen megnövekedett a magas szintű felhőzet ami egyre vastagodott. Ebéd után úgy fél 1 környékén szállingózni kezdett a hó, ám ez csak látványnak volt még értékelhető, tulajdonképpen meg is szűnt utána átmenetileg, de a felhőzet megvastagodott.
2 óra tájban már teljes borultság volt, szürke, hófelhős égboltra tekinthettünk fel a napkorong teljesen eltűnt, nem sejlett már át, besimult a felhőtakaró, a távoli hegyek kezdtek homályba veszni.
A röpke szünet után tehát fél 3 magasságában viszont elkezdődött valami olyan, amit sosem felejtenék el. Sűrű, közepes pehelyméretű havazás indult meg, ahogy mondani szoktuk tipikus mediterrán ciklonhoz kapcsolódó hóesés. Rövid idő alatt kifehéredett az udvar, ami betonozott volt. Olvadást nem tapasztaltam, a hőmérséklet fagypont alatt maradt. A megerősödő szél hordani kezdte a havat, az udvaron lévő (mára már kivágták őket sajnos) hatalmas kanadai nyárfák elkezdtek meghajolni a szél hatására.
Este már több centis hótakaró borította a tájat, az unokatestvérem akkor még kicsi fiait vittük szánkózni, húztam őket az intenzív havazásban a városban, talán még ők is emlékezhetnek rá, mert sikeresen megborult a szánkó a patkán, így mind a két gyerek beleborult a hóba.

Egész éjjel folytatódott a közepes illetve intenzív havazás. A szél hordta a havat, de éjjel mérséklődött, gyengült, 10-én reggel a fákat vastag hótakaró ülte meg, az egész táj fehér volt, nehezen, de járhatóak voltak az utak még. Reggel még erősen havazott, napközben viszont gyengült a hóesés, de nem ez volt tartós, ugyanis kora délután ismét bekeményített és másnap, azaz 11-én délelőttig ismét közepes, intenzív havazás volt a meghatározó. 11-én, ami csütörtökre esett, már viharos erősségű északkeleti szél tombolt, hatalmas hótorlaszokat épített. A munkahelyen a nyárfákat meredeken döntötte a viharos légmozgás, miközben gyengén még havazott. 12-én pénteken meg is szűnt egy időre a hóesés, de a szél tartósan viharos maradt. Később az esti órákban kelet felől várták a havazást a délelőtti időjárás-jelentésben Török Dénes tette közzé, hogy kelet felől újabb kiadós havazás várható és az eleinte viharos szél komoly hófúvásokat okozhat. Be is következett, 14-én zárult le a fejezete ennek az igazán havas, de nem vérmes hideggel tarkított periódusnak. Egerben a szél miatt nehéz volt meghatározni a hómennyiséget, fél méter körül volt, de a hótorlaszok a méteres kategóriákat súrolták. A továbbiakban sem nyugodott le az idő, de a hó olvadozásnak indult fokozatosan, kevés hó még előfordult az azt követő napokban is. Ez a megörökített időjárás-jelentés is az azt követő időszakot tükrözi, hogy megenyhült az idő alapjában. Link Az olvadásnak pedig komoly belvíz és árhullám lett a következménye.