Időjárási visszatekintő

Éppen 9 évvel ezelőtt, 2010 május közepén egy vehemens "hölgyike", egy igazi "hisztérika" tett nálunk látogatást: a Zsófia ciklon. Hogy nevet kapott, önmagában mutatja, hogy nem mindennapi légköri képződményről volt szó. A lehullott esőmennyiségek terén bizonyára "történelmet írt" a ciklonunk.
A makroszinoptikai előzmények 2010 május legelejére nyúlnak vissza. Ekkor az Atlanti-óceán felett hatalmas kiterjedésű, meridionális tengelyű blokkoló AC jött létre, ami a következő hetekben alakváltozásai dacára makacsul fennmaradt nagyjából a keletkezési területén. Az anticiklontól keletre, Észak és Közép-Európa felett, majd a Mediterráneumban is, ugyanilyen tartós és élénk ciklontevékenység indult. Néhány jellemző makrokép a kérdéses időszakból:     Link     Link     Link     Link
A hetekig fennálló cikloncentrum-közeli, illetve ciklon hátoldali makrokép jól megágyazott a hónap közepén előálló borult, rendkívül csapadékos, szeles, igen hűvös időszaknak.
A május 15-re vonatkozó izobár-térképen a Földközi-tenger középső részein látható mediciklon tizenhatodikára északkelet felé helyeződött át, miközben a centrumában szokatlanul alacsonyra szállt a légnyomás. Megszületett Zsófia!
A ciklon centruma Kelet-Magyarországot, Kárpátalját és Románia északnyugati részét fedte, azaz országunk nagyobb része hátoldali pozícióba került. Az izobárok különösen a hátoldalon sűrűek voltak, a nagy nyomásgradiens következtében Nyugat-Magyarországra erős, viharos széllel dőlt be északnyugatról a hideg levegő. A ciklon középpontjának közelsége ugyanakkor a folyamatos, intenzív esőzést biztosította:    Link
A helyzet másnapra, sőt harmadnapra se sokat változott. A cikloncentrum csak csigalassúsággal vonult tovább északkelet felé, szinte stagnált. A vége felé ugyan töltődött kb. 10 hPa-t, de mint látjuk, így is nagyon aktív maradt.    Link     Link     Link
A nagy esőzés nálunk május 14-én kezdődött. Ekkor a Bakony vidékén és a Balaton keleti medencéjében már 40-50 mm eső esett. 15-e szárazabb nap volt, de 16-án Dunántúl-szerte 50-70 mm eső zúdult le, az egyik nagy csapadékú góc ismét a Bakonyban volt. A maximum-hőmérsékletek a keleti határvidéktől eltekintve már nem érték el a 20 fokot, a Dunántúl középső tájain pedig alig emelkedett a hőmérséklet 10 fok fölé. Mindehhez a nyugati országrészben erős szél is társult. A "rondaidő" csúcspontja 17-én jött el: ekkor a Dunántúl közepén ismét 50-60 mm eső esett, és az igen erős, viharos északi szélben itt helyenként csak 5-6 fokig emelkedett a hőmérséklet. 18-án a Dunántúl középső sávjában még mértek 20-30 mm csapadékmennyiségeket 5-10 fokos nappali hőmérséklet és nagy szél mellett. A nyugati határszélen ugyanakkor már szárazabbra fordult az idő, és kicsit erősödött a felmelegedés. 19-re nagyjából megszűnt az esőzés, de hűvös maradt az idő.
Végül néhány személyes emlékem Zsófia "garázdálkodásából". A Gönyűi-erdőn keresztül folyó Cuhai-Bakonyér pár méter szélességű, pár deciméter mélységű patakból 10-15 m széles, több mint 2 m mély, tomboló áradattá változott. A szennyes-sárga ár elvitte a fahidat is, amin Gönyűről a szomszédos Nagyszentjánosra lehetett átjárni (azóta se épült újjá) Ugyanez a vízfolyás alámosta a Budapest-Bécs autópálya egy szakaszát, a fél útpálya egyszerűen a mélybe szakadt. Az egész forgalmat a komáromi főútra terelték át, rettenetes tumultus alakult ki pár száz méterre a lakóhelyemtől. De az egésznek legfaramucibb, legszürreálisabb következménye a bőnyi árvíz volt. Ez a Győrtől kelet-délkeletre levő nagyközség száraz hely. Folyója egyáltalán nincs, csak az említett Cuhai-Bakonyér keresztezi. Ha valaki azelőtt azt mondta volna, itt a fél falut elönti az árvíz, azt feleltem volna: "hogyan, hisz itt nincs is víz!" Alacsony dombok húzódnak Bőny mellett, itt mindenre gondol az ember, csak árvízre nem. És mégis jött a víz, de mennyi! A falu keleti határán szinte tengernyi víz jelent meg, a szántók hatalmas területen víz alá kerültek. Az áradat betört az utcákba, a falu közepén rohanó "hegyi patakot" alkotott. Rengeteg volt a kár: a falak, kerítések áztak, sok ház berendezése tönkrement. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a megelőző száraz években nem tartották karban a vízelvezető árkokat (minek?), pedig ezek sokat segítettek volna a helyzeten 2010-ben. Azért számolhatok be minderről, mert akkor éppen Bőnyben voltam (illetve jártam ki) helyettesítő praxisban. A győri műúton keresztül hömpölygött a víz, a rendőrség lezárta. Gönyű-Nagyszentjános felé meg lehetett kerülni a lezárást, így végül mégis kijutottam a délutáni rendelésre. De nem jött senki aznap: Bőny kísértetfalu volt, majdnem mindenki a homokzsákokat hordta. Még a polgármester -egy javakorabeli állatorvos- is. Hihetetlen esemény volt!