Időjárási visszatekintő

November első dekádja még inkább a késő őszhöz tartozik, dacára annak, hogy már ebben az időszakban is lehet hó, erősebb fagy. Ez azonban elég ritka errefelé. A második dekád már kőkeményen tél, méghozzá a rövid nappalos, sötét fajtából. Annak levesbe menését már én is fájlalni szoktam. Egyetértek: november 10-től már minden enyhe nap elfecsérelt lehetőség, elkezd fogyni az idő. Jöjjön csak a jó hideg minél előbb, a többit meg majd meglátjuk.
A "puskapor ellövésével" kapcsolatos, sok évtized rajzolta kép egyébként elég vegyes. Korai hidegek után is jött már jó tél (pl. 1995-ben), és volt, hogy se korán, se később semmi se jött. Nem lövődött el, mert eleve nem is volt puskapor...
Mégis azt lehet mondani, hogy tartósan hideg novemberi idő az elmúlt évtizedekben általában kiengedett decemberre (pl. 1983, 1993, 2004, 2011 és még mások).

Ezek után következzen a legnagyobb októberi "trófea", legalábbis amire én vissza tudok emlékezni:  2003 október 24-e. A korai havazások királya volt ez az eset.  Novemberben már egyáltalán nem ritka vidékemen a síksági havazás, októberben viszont kuriózum-számba megy. Főleg úgy, hogy megmaradó hótakarót is produkál. A szóban forgó pénteki napon pedig reggeltől estig megvolt -igaz fogyatkozva, a pozitív hőmérsékletű levegő és a talajhő által két oldalról "zabálva"- a havunk.
Mielőtt rátérnék a lényegre, érdemes röviden foglalkozni az október hónap egészével is. Ebben az évben a nyár eléggé "itt felejtette magát" az ősz elejére. A sok napsütéses, nyáriasan meleg napnak október 5-vel lett vége. Az előzmények már napokkal azelőtt jelentkeztek klasszikus poláris expanzió, hidegleszakadás, kifejlődő teknő formájában:
Link     Link    
Maga a 180 fokos időfordulat így festett:
Link     Link
Ez a nap környékünkön borult időt, tartós esőt hozott. Beágyazott záporok miatt néha nem csupán esett, hanem zuhogott. Zivatartevékenység is volt pár villámlás-dörgés formájában. A nappali hőmérséklet már jóval 20 fok alatt alakult ekkor. Jól emlékszem erre a vasárnapi napra, mert egész napos ügyeletet láttam el Győrben, a Liezen-Mayer utcai rendelőintézetben. Délben hazamentem ebédelni, és szomorúan láttam, hogy az udvaron kupacba lehajított tűzifám a takarás ellenére ronggyá ázott. Ázott? Majdnem úszott, akkora víztócsák vették körül. Délután humorizáltam is ezen a kis asszisztensnőnek: már nem is tűzifa az, hanem vízifa...
Ez az 5-i nap volt a fordulópont, innentől kezdve végig északnyugati áramlásos, változékony, hűvös, időnként esős időt hozott az október. Szemléltetésre itt vannak a térképek 5 naponként:
Link      Link    
A hónap 2. dekádjának legvégére nagyon komoly blokkhelyzet alakult ki észak-atlanti, izlandi anticiklonnal, ami alá az óceán felől jövő ciklonok kezdtek "becsúszni". Ugyanakkor a kontinens északkeleti peremvidéke fölött is erős ciklon örvénylett. Ez a híres-hírhedt "skandináv ék" helyzet, a legzordabb téli időjárás "keresztje". Ez okozta például az 1979 jan. 1-i példátlanul drasztikus hidegfrontot, lehűlést, vagy a mindenki számára emlékezetes 2013 március 14-15-i hóvihart. Nézzük, 2003 október végén mivé fejlődött a szituáció pár nap alatt:
Link      Link      Link    
22-én újabb alácsúszás vette kezdetét egy Brit-szk. fölötti cikloncentrummal. Végeredményben ennek a mozzanatnak tovább alakulása hozta meg a havazást nálunk néhány nappal később:
Link     Link
Október 24-re virradó éjszaka teljessé vált a ciklon lefűződése. A centrum térségünk szomszédságában, tőlünk kicsit délre helyezkedett el, hátoldalán pedig kezdte behúzni az igen alacsony hőmérsékletű sarkvidéki levegőt:
Link
Ebben az évben, minthogy október 23-a csütörtökre esett, a péntek "ledolgozós nap" volt. Azaz, kiadták szabadságnak. Így a hét második felében nem volt munka, a családommal csütörtökön a Bakonyban, a gézaházi fennsík erdeiben túráztunk. Innen indultunk vágott köves úton, vegyes erdőben Csesznek felé. A délután folyamán teljesen beborult az ég, és amíg meneteltünk, hideg eső kezdett esni. A hőmérséklet már akkor 10 fok alatt volt valamivel. Mondtam is a feleségemnek, olyan az idő, mint mikor az eső át akar menni hóba. Persze, csak jópofa viccnek szántam ezt a bemondást, álmomban nem gondoltam, hogy reggelre meg is valósul. Az eső miatt csakhamar visszafordultunk, és a nap hátralevő részét otthon töltöttük. Másnap kora reggel fehér derengésre ébredtem: hullott a hó! Mi több, a tetők, meg a kert is fehérek voltak. Alig akartam hinni a szememnek. Na, hát ezt a "ziccert" nem lehetett kihagyni. Mindjárt reggeli után kimentem a behavazott Gönyüi-erdőbe. Addigra elállt a hóesés, a napkorong kissé átderengett a felhőkön. De hideg északi szél vágott végig az erdőn, a nyíltabb részeken a fiatal erdeifenyők tűlevelein kis jégcsapok hintáztak. Egyszerűen hihetetlen volt az a reggel. Nálunk nem esett nagy hó, talán 3-4 cm vastagságú lehetett a takaró. De a helyi lap, a Kisalföld később megírta, hogy pl. Sopronban 10 cm felett volt a lehullott hó mennyisége. A nagyobb havazás a nyugati határszélt érte.
Délelőtt levittem az édesanyámat a csopaki nyaralónkba az utolsó kerti munkákra, nekem pedig "téliesíteni" kellett: víz elzárása, lefolyók sózása. A Bakonyban délután is volt még vagy 10 cm hó. A Balatonnál csak csekély foltok voltak, viszont este Balatonfüreden (ahova edzésképpen átkocogtam) már bőrösödtek a tócsák.
A rendkívül korán jött hideg, hó miatt azt hittem, ez a tél "ellőtte a puskaport". Igaz, jó időre akcióképtelenné  vált Tél Apó. Csak december közepén jelentkezett újabb leszakadás. De az ünnepek, és január jó része igazi hideg, havas telet hozott. Február elején ugyan rendkívüli enyheség állt elő, de ezt gyorsan követte a tél végi hideghullám.