Időjárási visszatekintő
Hasznos linkek
>> OMSZ állomáshálózata (2013 év végi állapot)
Isten éltessen mindkettőtöket! - én is jelentkezem a klubba, 1963. február 28, Diósgyőr-Tapolcarét, a mentő elakadt Édesanyámmal a nagy hóban.
Ésanyám ki akart szállni hogy segítsen, de visszatessékelték, "aki beteg jajgasson" ne tessék kiszállni... aztán békével beértek a Vasgyári kórházba.
A laborban nálunk 27-35 C van a klávok mellett télen-nyáron, de a hideget én is jobban szeretem...
Ésanyám ki akart szállni hogy segítsen, de visszatessékelték, "aki beteg jajgasson" ne tessék kiszállni... aztán békével beértek a Vasgyári kórházba.
A laborban nálunk 27-35 C van a klávok mellett télen-nyáron, de a hideget én is jobban szeretem...
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#511175 - 2021-02-03 08:17:30)
Isten éltessen!
Én 1984 február 6, szüleim elbeszélése alapján akkor is legendás idő volt... Amikor eljött az idő, jöttek anyámért mentővel de fél utcát mozgósítani kellett, hogy szórják el a havat, mert sem megállni, sem elindulni nem tudott volna...
Isten éltessen!
Én 1984 február 6, szüleim elbeszélése alapján akkor is legendás idő volt... Amikor eljött az idő, jöttek anyámért mentővel de fél utcát mozgósítani kellett, hogy szórják el a havat, mert sem megállni, sem elindulni nem tudott volna...
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#511174 - 2021-02-03 08:16:4
Én akkor voltam 9 éves, apám kölcsönkérte a főnöke Wartburgját, azzal mentünk be Debrecenbe meglátogatni Öcsémet, akinek akkor műtötték a manduláját. A 47-esen vastagon fényesre taposott havon, pedig akkor még nem volt nagy forgalom az utakon. Utána méteres jégcsapok nőttek a nádtetős parasztházakon! Csodás időszak volt!
Én akkor voltam 9 éves, apám kölcsönkérte a főnöke Wartburgját, azzal mentünk be Debrecenbe meglátogatni Öcsémet, akinek akkor műtötték a manduláját. A 47-esen vastagon fényesre taposott havon, pedig akkor még nem volt nagy forgalom az utakon. Utána méteres jégcsapok nőttek a nádtetős parasztházakon! Csodás időszak volt!
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#511169 - 2021-02-03 07:50:17)
Köszönöm szépen!
Pedig Te az ország másik végén élsz, és akkor ezek szerint nálatok is nagyot szólt az az időszak.
Tényleg nem túlzok, amikor azt mondom, hogy itt 87-re senki se emlékszik, de 86-ra rengetegen, és nemcsak azért, mert mellesleg akkor születtem, hanem mert kemény idő volt akkor.
Köszönöm szépen!
Pedig Te az ország másik végén élsz, és akkor ezek szerint nálatok is nagyot szólt az az időszak.
Tényleg nem túlzok, amikor azt mondom, hogy itt 87-re senki se emlékszik, de 86-ra rengetegen, és nemcsak azért, mert mellesleg akkor születtem, hanem mert kemény idő volt akkor.
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#511168 - 2021-02-03 07:47:20)
Isten éltessen sokáig! Még sok havas, zord februárral!
Én akkor már 8.osztályos voltam, itt Kutason. Igen, legendás február volt. Rajzlapokon vezettem 1984.óta a havi hőmérsékleti táblázatokat, meg vannak ma is....Bár már több éve nem vettem elő, jól emlékszem a febr.3-4-5 körüli időjárásra. Ez a mondat lett feljegyezve: "10 év legnagyobb hava, 45cm!"
Isten éltessen sokáig! Még sok havas, zord februárral!
Én akkor már 8.osztályos voltam, itt Kutason. Igen, legendás február volt. Rajzlapokon vezettem 1984.óta a havi hőmérsékleti táblázatokat, meg vannak ma is....Bár már több éve nem vettem elő, jól emlékszem a febr.3-4-5 körüli időjárásra. Ez a mondat lett feljegyezve: "10 év legnagyobb hava, 45cm!"
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#511157 - 2021-02-03 06:59:55)
Legendás nap február 3!
Két nagyvadunk is ezen a napon kezdett el tevékenykedni. Az egyik 2003 február 3-án, a másik meg 2012 február 3-án (4-én). Ma sajnos semmilyen vadunk sincs, még döglött állapotban sem.
És mellesleg én is február 3-án születtem, 1986-ban. Többször leírtam már ezt, de nálunk a 86-os télnek (februárnak) nagyobb emlékezete van, mint az ominózus 87-esnek. Én ugye a szüleim anekdotáiból tudok a 86-of február eseményeiről. Az biztos, hogy Anya az utolsó 1 hónapot, már végig a szomszédos Debrecenben töltötte a kórházban velem, mert nem ment minden simán a kihordásommal. Otthon azt se tudták, hogy megszülettem, ugyanis akkoriban nemhogy mobiltelefon, még vonalas sem volt a faluban a világon sem. Három helyről lehetett akkoriban hívást indítani: a TSZ irodából, a Művelődési Házból (akkor annak apa volt az igazgatója), és a postáról. De mivel akkor olyan hideg volt, és ráadásul még hóvihar is, a Hajdúszovát-Debrecen közötti vezetékek gyönyörűen leszakadtak, és sokáig nem is állt helyre a "szolgáltatás". Hatalmas hó volt az utakon, tombolt a jeges szél. Kocsink akkoriban nem volt, csak nagyapámnak egy bordó Moszkvicsa, de legyen az bármilyen erős autó, nem lehetett vele átmenni a 18 km-re lévő Debrecenbe. Volt viszont a TSZ-nek valami terepjárója (nem NIVA), amit nagyapám elkért, és azzal vágtak neki az útnak: apa, a két nagyapám, és nagyanyám. Raktak be hólapátokat is elakadás esetére. Nem azért vágtak neki az útnak, mert tudták, hogy időközben megszülettem, hanem, hogy megnézzék hogy van anya, és kaját vittek be neki, meg persze tiszta ruhákat. Végül is nagy nehezen bejutottak. Elmondásuk szerint a 25 perces utat, másfél óra alatt tették meg, mire beértek Debrecenbe. Ott aztán jött a nagy meglepetés, hogy én mellesleg már megszülettem. Aztán még egy darabig bent maradtunk, mert időközben besárgultam. Amikor meg hazamehettünk, nagyon hideg volt. Szegény nagyapám, Isten nyugosztalja nem győzött tüzelni a cserépkályhába, hogy meg ne fázzak, amikor hazaérek, mert ugye telefon továbbra sem volt, így nem tudták, hogy mikor érkezek, csak saccoltak,
Szóval én ilyen körülmények között születtem, és akkor csodálkozik bárki is, hogy különös vonzalmat érzek a tél iránt!? Az aligha lehet véletlen.
Legendás nap február 3!
Két nagyvadunk is ezen a napon kezdett el tevékenykedni. Az egyik 2003 február 3-án, a másik meg 2012 február 3-án (4-én). Ma sajnos semmilyen vadunk sincs, még döglött állapotban sem.
És mellesleg én is február 3-án születtem, 1986-ban. Többször leírtam már ezt, de nálunk a 86-os télnek (februárnak) nagyobb emlékezete van, mint az ominózus 87-esnek. Én ugye a szüleim anekdotáiból tudok a 86-of február eseményeiről. Az biztos, hogy Anya az utolsó 1 hónapot, már végig a szomszédos Debrecenben töltötte a kórházban velem, mert nem ment minden simán a kihordásommal. Otthon azt se tudták, hogy megszülettem, ugyanis akkoriban nemhogy mobiltelefon, még vonalas sem volt a faluban a világon sem. Három helyről lehetett akkoriban hívást indítani: a TSZ irodából, a Művelődési Házból (akkor annak apa volt az igazgatója), és a postáról. De mivel akkor olyan hideg volt, és ráadásul még hóvihar is, a Hajdúszovát-Debrecen közötti vezetékek gyönyörűen leszakadtak, és sokáig nem is állt helyre a "szolgáltatás". Hatalmas hó volt az utakon, tombolt a jeges szél. Kocsink akkoriban nem volt, csak nagyapámnak egy bordó Moszkvicsa, de legyen az bármilyen erős autó, nem lehetett vele átmenni a 18 km-re lévő Debrecenbe. Volt viszont a TSZ-nek valami terepjárója (nem NIVA), amit nagyapám elkért, és azzal vágtak neki az útnak: apa, a két nagyapám, és nagyanyám. Raktak be hólapátokat is elakadás esetére. Nem azért vágtak neki az útnak, mert tudták, hogy időközben megszülettem, hanem, hogy megnézzék hogy van anya, és kaját vittek be neki, meg persze tiszta ruhákat. Végül is nagy nehezen bejutottak. Elmondásuk szerint a 25 perces utat, másfél óra alatt tették meg, mire beértek Debrecenbe. Ott aztán jött a nagy meglepetés, hogy én mellesleg már megszülettem. Aztán még egy darabig bent maradtunk, mert időközben besárgultam. Amikor meg hazamehettünk, nagyon hideg volt. Szegény nagyapám, Isten nyugosztalja nem győzött tüzelni a cserépkályhába, hogy meg ne fázzak, amikor hazaérek, mert ugye telefon továbbra sem volt, így nem tudták, hogy mikor érkezek, csak saccoltak,
Szóval én ilyen körülmények között születtem, és akkor csodálkozik bárki is, hogy különös vonzalmat érzek a tél iránt!? Az aligha lehet véletlen.