Földtan

Így van, ismerem annak a környéknek is a lehetõségeit, az ipari szennyezésre gondoltam, nevesítve a papíriparra, ami sajnos szovjet hagyományokkal mûködött még néhány éve is...

Több szempontból elõnyben van a Bajkál: északibb elelyezkedése okán a mezõgazdaság mérgei számára nem nagyon van itt "piac", nem lép fel szignifikáns párolgás, mint az Aralnál, hasadékvölgyet tölt ki, ami ma is növekszik, így a tónak is lenne lehetõsége növekedni azonos vízbefolyás mellett, nem lefolyástalan, így jobban képes tisztulni, igen mély, hatalmas a víztömege (nagyobb, mint az amcsi Nagy Tavaké együtt), édes, illetve nem marakodik egy csokor gyengécske ország a partvidékén. Nem mondom, hogy áldás, ha orosz kézen van a terület, de talán egységesebb fellépést biztosít, ha bármi gond adódik, nincs az, hogy egyik "birtokos" ország alátesz a másiknak pusztán kivagyiságból... Na meg ugye Világörökség, így globálisan is kap figyelmet, ami itt történik. Az egyetlen lehetséges veszélyforrás az ipari szennyezés, de egyelõre nem hallottam semmi durva dologról.

Így van, mesevilág lenne, ha a politikai viszonyok a XX.században nem borították volna fel azt a régiót sem.
Azon csodálkozom, hogy messzebb, a Bajkál-tavat (egy másik csoda) még nem tették tönkre, bár azt nehezebb és ki tudja mi zajlik a színfalak mögött.

Pedig a kulturális kincseik is megérdemelnék, hogy normálisan (értsd: a terror- és halálos fertõzés veszélye nélkül) lehessen oda is utazni. A Selyemút mentén kialakult kis államok, gyönyörû városok lassan a feledésé lesznek, pedig egykor a mesés keletbe õk is beletartoztak... Szamarkand, Bokhara és a többi "mesebeli" város... :-(
A természeti szépségeik pedig valóban az üde hegyi patakvölgyektõl a félsivatagos-sztyeppés régióig mindent tartalmaznak. Szóval nagyjából kimeríthetetlen vidék, innen származik a kedvenc "fûszerem", a fokhagyma is. Meg még egy csomó, ma a kertekben termelt növény, gyümölcs, zöldség...

Remek cikk, gratulálok, élvezet (ha a szomorú tartalom miatt nem is öröm) olvasni.
Egyébként naponta nézve a híreket - és megpróbálva elvonatkoztatni azoktól - én is gyakran elgondolkodtam azon, micsoda szépséges helyen (persze ízlés dolga) terül el pl. az a sok "sztán" ország; és nem tudnak mit kezdeni vele, a politikai helyzet miatt nagyon rejtve maradnak.

Nagyon megrázó és egyben igen tanulságos cikk! Köszönjük!!
Szeretném remélni, hogy egyszer jobb sorsa lesz a tónak.. [esõ]

Az egykori "Szovjet-Közép-Ázsia" a világ egyik leggyönyörûbb helye... Egy régi ügyfelem volt egy kirgíz lány (asszony, ide jött férjhez), õ egyszer behozta a fotóalbumát megmutatni... Valami hihetetlen csodák vannak azon a földön!
Szóval ilyen helyre még majdnem eljutni is jó. :-))

Egy másik: Link

Íme egy szemléletes kép: Link

Köszi a cikket, kitûnõen megírtad.

"Nem messze" (pár ezer km) van a tótól a Badhiz Nemzeti Park, ahova ezelõtt 8 évvel ezelõtt majdnem eljutottam egy pályázat keretében - a közép-ázsiai "meleg" helyzet miatt végül senki sem ment ki.
(Badhiz Türkmenisztán déli részén az afganisztáni-iráni határ közelében található, igazi turáni homokos-füves sztyeppvidék, aminek sivárságát a tavaszi 1-2 hetes esõzés valóságos vadvirágos meseországgá változtatja. Jónéhány éve "Az orosz medve birodalma" c. természetfilm-sorozat egyik epizódja is bemutatta ezt a csodát.

Köszönöm a munkádat, hogy felkerülhetett! Annak meg külön örülök, hogy további gondolkodásra ébresztett, még akkor is, ha aztán álmos lettél. :-)

Köszönöm, srácok! :-)