Globális jelenségek
Az lenne az igazán vicces, hogy a rekord alacsony jégborítottság után rekord magas jönne! 
Értem én, hogy SST-anomália, de az nyilván közeledik a 0-szinthez, ahogy a jégkiterjedtség min-max különbsége ("szórása") is szûkül és a különbözõ évek jégborítottsági értékei is jobban együtt futnak.
Csak a félreértések elkerülése végett (de jó, minden ismét rendben!) hangsúlyoztam, hogy nagyon nincs jó helyzetben sem a Kara- sem a Barents-tenger ( Link Link ). Persze, hûl a tengervíz, jó ütemben, de mostanra már jókora jégtakarónak kellene lennie a Kara-tenger környékén.
Az idei év még mindig a 2. (2-3.) legkisebb jégkiterjedésû, amit 1980 óta mértek.
Csak a félreértések elkerülése végett (de jó, minden ismét rendben!) hangsúlyoztam, hogy nagyon nincs jó helyzetben sem a Kara- sem a Barents-tenger ( Link Link ). Persze, hûl a tengervíz, jó ütemben, de mostanra már jókora jégtakarónak kellene lennie a Kara-tenger környékén.
Az idei év még mindig a 2. (2-3.) legkisebb jégkiterjedésû, amit 1980 óta mértek.
Amellett a kérdés mellett, vajon mi állíthatná vissza az arktiszi jégtábla vastagságát, legalább olyan fontos, hogy mitõl is vékonyodott az el. Persze, az átlagember rögtön rávágja: a globális felmelegedéstõl, mi mástól?
Azért ha jobban belegondolunk, rém furcsa képzõdmény az arktikus tenger kontinensnyi úszó jege, és még a laikus is láthatja, milyen sok faktor gyakorol -legalább potenciálisan- hatást a kiterjedésére és vastagságára. Azt hiszem, a meteorológia, hidrológia létezõ legösszetettebb jelenségével állunk szemben. Éppen ezért nagy merészség definitiv dolgokat állítani jövõbeli viselkedésével, sorsával kapcsolatban. Szóval, én csak kérdezni merek, és ötletelni sarkijég-ügyben.
Itt van mindjárt elsõnek az a kérdés, hogy a jégtábla alulról, a tengervíz felõl -vagy ellenkezõleg, felülrõl, a levegõ oldaláról erodálódik-e inkább. Ugyanis két oldalról érheti olvasztó hatás. A felsõ olvasztás tûnik kevésbé hatékonynak, mert az olvadékvíz elfolyása nem olyan egyszerû: beszivárog a jégtábla mélyebb rétegeibe, gyertyásítja, kásásítja azokat, de végsõ soron benne marad a jégben. Így jön létre a sarkkutatás úttörõinek réme, az un. "sarki sár", ami viszont a tél közeledésével gyorsan, készségesen újra megfagy.
A jégtábla vastagodása szintén sokrétû jelenség. Megvastagodhat úgy, hogy a jég felett erõsen lehûl a levegõ, emiatt a tábla alsó felszínén kristályosodás, jég appozició indul. Itt számításba kell venni, hogy a jégfelszínre esett hó nagyon jó hõszigetelõ, és éppúgy elszigeteli a viszonylag meleg tengervizet a jégtábla felsõ lapjával érintkezõ fagyos levegõtõl, ahogyan a vetéseket védi a kifagyástól a vastag hótakaró a mi teleinken.
Ennél sokkal hatékonyabb vastagságnövelõ faktornak látszik a jégtáblára esett hó felhalmozódása, firnesedése. Ez értelemszerûen fõképp a lehulló hómennyiség függvénye, amennyiben a nyári középhõmérséklet nagyjából konstans.
Itt lép be az elsõ potenciális visszaszabályozó mechanizmus: globális hõnövekedés esetén az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak, ott erõsebb lesz a ciklontevékenység, megnõ a csapadék mennyisége. A megnövekedett hóvastagság és az emelkedõ hõmérséklet "versenyt fut" egymással. Ha az elõbbi "nyer", kész a visszaszabályozás. Kérdés, nyer-e?
Ha megnövekszik a jégtábla vastagsága, úgy az nem olvad el a nyáron, és fehér színével magasan tartja az albedót. Ellenkezõleg: a tengervíz albedója kicsi, sokkal több hõt vesz fel a jégfelszínnél, így valóban circulus vitiosust indíthat el, ami a jég elvesztéséhez vezet.
Ha erõsen olvad a sarki tenger jege, úgy a felszíni vízrétegek kiédesednek, ami elméletileg (sõt, gyakorlatilag is) az észak-déli hõtranszport-tengeráramlatok lassulásához, gyengüléséhez vezet. Ha ezáltal kevesebb meleg tengervíz érkezik a jégtábla alá, annak alsó olvadása kisebb mértékû lesz -újabb potenciális visszaszabályozó mechanizmus.
Jelenleg valóban úgy tûnhet, hogy legalábbis a nyári jégkiterjedés tekintetében felborult az egyensúly, ez utóbbi zuhanórepülésben van, és az arktikus tenger nyári jégmentessége nagyon hamarosan bekövetkezik.
Azonban látva a hatótényezõk nagy számát és bonyolult interakcióit, ebben nem lennék annyira biztos. A 2009-es nyár megmutatta a folyamat spontán visszafordulásának lehetõségét.
Lehetséges, hogy az elhúzódó napfoltminimum változtatta meg a nagy cirkulációs szisztémákat: a cirkuláció pedig -a jégvastagság mellett- igen fontos tényezõje a sarki jég nyári fennmaradásának. Az erõteljes hûtõhatást gyakorló jégfelszín fölött ugyanis nagyon könnyen inverzió jön létre, ami konzerválja a fagyot. A ciklontevékenység ellene dolgozik az inverziónak -a jég szempontjából tehát jobb, ha magas nyomás, leszálló légmozgás van felette. Egyszóval, kedvezõbbek a negatív AO-s idõszakok, melyek talán(?) gyakoribbak alacsony naptevékenység mellett.
Idén nyáron igen erõs ciklonok jelentek meg a Jeges-tenger felett, melyek lehetetlenné tették az inverziót, és viharos szeleikkel feltörték, szétszórták a jeget. A szokatlanul mély jégkiterjedési minimumhoz ez nyilván hozzájárult. A széttördelt jég nagyobb tengerfelszínt borít be, mint az intakt jégtábla. A jégmagokat tartalmazó, amellett hidegebb tengervíz pedig feltehetõleg könnyebben megfagy, mint a szilárd részeket nem tartalmazó.
Lehet, hogy ebbõl adódik a jégkiterjedés mostani, robbanás-szerû növekedése. Végsõ soron ez is visszaszabályozó effektus, bár a jégvastagságot nem növeli.
Azért ha jobban belegondolunk, rém furcsa képzõdmény az arktikus tenger kontinensnyi úszó jege, és még a laikus is láthatja, milyen sok faktor gyakorol -legalább potenciálisan- hatást a kiterjedésére és vastagságára. Azt hiszem, a meteorológia, hidrológia létezõ legösszetettebb jelenségével állunk szemben. Éppen ezért nagy merészség definitiv dolgokat állítani jövõbeli viselkedésével, sorsával kapcsolatban. Szóval, én csak kérdezni merek, és ötletelni sarkijég-ügyben.
Itt van mindjárt elsõnek az a kérdés, hogy a jégtábla alulról, a tengervíz felõl -vagy ellenkezõleg, felülrõl, a levegõ oldaláról erodálódik-e inkább. Ugyanis két oldalról érheti olvasztó hatás. A felsõ olvasztás tûnik kevésbé hatékonynak, mert az olvadékvíz elfolyása nem olyan egyszerû: beszivárog a jégtábla mélyebb rétegeibe, gyertyásítja, kásásítja azokat, de végsõ soron benne marad a jégben. Így jön létre a sarkkutatás úttörõinek réme, az un. "sarki sár", ami viszont a tél közeledésével gyorsan, készségesen újra megfagy.
A jégtábla vastagodása szintén sokrétû jelenség. Megvastagodhat úgy, hogy a jég felett erõsen lehûl a levegõ, emiatt a tábla alsó felszínén kristályosodás, jég appozició indul. Itt számításba kell venni, hogy a jégfelszínre esett hó nagyon jó hõszigetelõ, és éppúgy elszigeteli a viszonylag meleg tengervizet a jégtábla felsõ lapjával érintkezõ fagyos levegõtõl, ahogyan a vetéseket védi a kifagyástól a vastag hótakaró a mi teleinken.
Ennél sokkal hatékonyabb vastagságnövelõ faktornak látszik a jégtáblára esett hó felhalmozódása, firnesedése. Ez értelemszerûen fõképp a lehulló hómennyiség függvénye, amennyiben a nyári középhõmérséklet nagyjából konstans.
Itt lép be az elsõ potenciális visszaszabályozó mechanizmus: globális hõnövekedés esetén az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak, ott erõsebb lesz a ciklontevékenység, megnõ a csapadék mennyisége. A megnövekedett hóvastagság és az emelkedõ hõmérséklet "versenyt fut" egymással. Ha az elõbbi "nyer", kész a visszaszabályozás. Kérdés, nyer-e?
Ha megnövekszik a jégtábla vastagsága, úgy az nem olvad el a nyáron, és fehér színével magasan tartja az albedót. Ellenkezõleg: a tengervíz albedója kicsi, sokkal több hõt vesz fel a jégfelszínnél, így valóban circulus vitiosust indíthat el, ami a jég elvesztéséhez vezet.
Ha erõsen olvad a sarki tenger jege, úgy a felszíni vízrétegek kiédesednek, ami elméletileg (sõt, gyakorlatilag is) az észak-déli hõtranszport-tengeráramlatok lassulásához, gyengüléséhez vezet. Ha ezáltal kevesebb meleg tengervíz érkezik a jégtábla alá, annak alsó olvadása kisebb mértékû lesz -újabb potenciális visszaszabályozó mechanizmus.
Jelenleg valóban úgy tûnhet, hogy legalábbis a nyári jégkiterjedés tekintetében felborult az egyensúly, ez utóbbi zuhanórepülésben van, és az arktikus tenger nyári jégmentessége nagyon hamarosan bekövetkezik.
Azonban látva a hatótényezõk nagy számát és bonyolult interakcióit, ebben nem lennék annyira biztos. A 2009-es nyár megmutatta a folyamat spontán visszafordulásának lehetõségét.
Lehetséges, hogy az elhúzódó napfoltminimum változtatta meg a nagy cirkulációs szisztémákat: a cirkuláció pedig -a jégvastagság mellett- igen fontos tényezõje a sarki jég nyári fennmaradásának. Az erõteljes hûtõhatást gyakorló jégfelszín fölött ugyanis nagyon könnyen inverzió jön létre, ami konzerválja a fagyot. A ciklontevékenység ellene dolgozik az inverziónak -a jég szempontjából tehát jobb, ha magas nyomás, leszálló légmozgás van felette. Egyszóval, kedvezõbbek a negatív AO-s idõszakok, melyek talán(?) gyakoribbak alacsony naptevékenység mellett.
Idén nyáron igen erõs ciklonok jelentek meg a Jeges-tenger felett, melyek lehetetlenné tették az inverziót, és viharos szeleikkel feltörték, szétszórták a jeget. A szokatlanul mély jégkiterjedési minimumhoz ez nyilván hozzájárult. A széttördelt jég nagyobb tengerfelszínt borít be, mint az intakt jégtábla. A jégmagokat tartalmazó, amellett hidegebb tengervíz pedig feltehetõleg könnyebben megfagy, mint a szilárd részeket nem tartalmazó.
Lehet, hogy ebbõl adódik a jégkiterjedés mostani, robbanás-szerû növekedése. Végsõ soron ez is visszaszabályozó effektus, bár a jégvastagságot nem növeli.
Mondom SST-anomália, Te minden snowhunteres beírásra zsigerbõl visszatüzelõ kolléga. 
Soha nem mondd, hogy soha ("szinte teljesen kizárt").
Azért ne feledd, hogy a zonalitás elmúlt években való visszaszorulása is szerepet játszik ebben, a meridionális hõtranszport erõsödése a nyári félévben csodákra képes.
Az évtizedes visszacsatolásokra (pl. AMO) gondoljál, a szánalmasan kicsi (1979-tõl...) idõsor egy hosszú visszacsatolási ciklust se fogott még át.
Soha nem mondd, hogy soha ("szinte teljesen kizárt").
Azért ne feledd, hogy a zonalitás elmúlt években való visszaszorulása is szerepet játszik ebben, a meridionális hõtranszport erõsödése a nyári félévben csodákra képes.
Az évtizedes visszacsatolásokra (pl. AMO) gondoljál, a szánalmasan kicsi (1979-tõl...) idõsor egy hosszú visszacsatolási ciklust se fogott még át.
No-no, se a Kara- se a Barents-tenger anomáliája nem akar összeomlani, sõt ami azt illeti, egyelõre egy deka jég sincs rajta, pedig ilyenkor már bõven növekednie kellene:
Kara-tenger: Link
Barents-tenger: Link
Az igazi kérdés meg nyilván a jég vastagsága: az okozza ezeket a durva nyári olvadásokat, s akadályozza a vastag jég ismételt kialakulását. Ha akár pozitív is lenne az anomália ezen a télen (ami szinte teljesen kizárt), még mindig nem oldja meg a következõ nyár problémáját: a vékony jég hamar szétdarabolódik, azt hamar szétkapja 1-2 ciklon, s mindjárt ismét történelmi rekord dõl. Ezen a téli kiterjedtség szûkebb szórástartománya (közelebbi anomália-értékek) nem sokat segít, kérdés mitõl billen ez vissza. Ha a visszaszabályozó hatás nagyobb léptékû (100 éves vagy nagyobb nagyságrend), vagy most épp nincs, stb. akkor a jég tényleg el fog olvadni, mert ez a jelenleg kialakult spirál oda vezet.
Fogalmam sincs, milyen visszaszabályozó (természetes) hatások lehetnek.
Kara-tenger: Link
Barents-tenger: Link
Az igazi kérdés meg nyilván a jég vastagsága: az okozza ezeket a durva nyári olvadásokat, s akadályozza a vastag jég ismételt kialakulását. Ha akár pozitív is lenne az anomália ezen a télen (ami szinte teljesen kizárt), még mindig nem oldja meg a következõ nyár problémáját: a vékony jég hamar szétdarabolódik, azt hamar szétkapja 1-2 ciklon, s mindjárt ismét történelmi rekord dõl. Ezen a téli kiterjedtség szûkebb szórástartománya (közelebbi anomália-értékek) nem sokat segít, kérdés mitõl billen ez vissza. Ha a visszaszabályozó hatás nagyobb léptékû (100 éves vagy nagyobb nagyságrend), vagy most épp nincs, stb. akkor a jég tényleg el fog olvadni, mert ez a jelenleg kialakult spirál oda vezet.
Fogalmam sincs, milyen visszaszabályozó (természetes) hatások lehetnek.
Nagyon gyorsan nõ a sarki jégtakaró ( Link és Link - Link - Link ). Fõként a sarki régió fagy be, az elmaradás a délebbi régiókban pedig most kezd negatív anomáliaként megmutatkozni (Kara-tenger Link ), mint negatív anomália (eddig nem volt, de nem is kellett, hogy legyen jég, most még nincs, de már kéne legyen). A sarki jég növekedési üteme egészen elképesztõ Link .
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat