Bioszféra

Rudolfking igazad van, a lába "hossztengelye" kb. 75-80°-os szögben felfelé áll mintha éppen lépett volna. Erõsen ránagyítva digizoommal, lába finomszõrzetének nagyjából egyöntetû száliránya, alatta pedig lábszárának átderengõ körvonalai hasonló szögben húzódva is erre utalnak
Jó napot jó kedvet Mindenkinek

A kotlóstyúkok hõsiességérõl nekem is van egy történetem. A csirkekeltetés olyan 20 éve a 80 körüli nagyanyómnak, 60 körüli anyukámnak volt a játéka, a kiscsirkék pedig az unokahúgomnak (szerencsére, a barbie játékok helyett). A pulink épp, hogy nem kölyök, alig másfél éves volt. Minden jószággal, a csirkékkel is játszani akart. A kotlós, ha a puli elérte a csirkéktõl kb. három m-es távolságot, vertyogva nekirepült, nyolc körömmel plusz egy csõrrel esett a kutyának. Az érezte, hogy a kotlós életre-halálra harcol, utána a kotlós körül három m sugarú körben körözött és ugatta a kotlóst. Soha többet nem mert kotlósokat jobban megközelíteni, csak hõsiesen megugatta a kellõen biztonságos távolságról õket. Sokat nevettünk akkoriban a bátor pulikon.

Köszi
Nem lehet, hogy a Te képed esetében az a barna egy belógó falevél, amit épp letaposott?
Egyik barátom nevelgetett 3 sünt, akik árokba borultak (nem tudták anyjukat követni), felnõtt korukban visszatérhettek a természetbe. Õt kellene megkérdezni, hogy is volt nekik a lábuk Bár a kesztyûs megoldás sem hihetetlen.

Éjjel gyakori látogatóval találkoztunk, egy sünnel. Amikor észrevett, megállt, én meg próbáltam távolról lefotózni vakuval. 2 méterre már nem ment el az AF segédfény, homályos lett a kép. Közelebb lopóztam és úgy fotóztam. A süni abszolút nem érezte zavartatva magát. Addig-addig lopóztam, amíg a végén már a makro mód érte el a korlátait Hihetetlen egy süni volt, fotóztatta magát
Link
Ahogy továbbálltunk, fogta magát, és visszaballagott a fûbe. Remélem azért nagyon nem vakítottam el