Bioszféra

Igen, igazad lehet, az ember ellustult kissé az utóbbi idõben.
Mondjuk nálunk meg volna a lehetõség a permetezésre de apu nem híve ennek, mindig morgalódik mikor mondom neki, hogy menj lécci permetezzél meg ezt meg azt. Olyankor két napig nem csinálja, mondván úgy is elfelejti a jány.
Eddig szépen termettek permetezés nélkül is a fák, de idén már nincs kegyelem meg kell õket szóratni, mert látványosan hullott le a gyümölcskezdemény a tavalyi évben.
Éppen tegnap néztük nagypapival, hogy amit 4éve ültettünk meggyfát annyi termés lesz rajta majd' meg fog szakadni. Ástunk mellé egy támasztékot, nehogy baj legyen. Imádom ezt a tavaszi szép idõt, ilyenkor ha tehetem minden idõmet a kertben töltöm. Ültetgetünk virágokat, virágmagokat amik majd a nyáron csodaszépen fognak pompázni. Szerencsés helyen is van a házunk, egy dombtetõn ahol a falu több pontjáról fellátnak, és jólesik a dícséret az emberektõl mikor mondják: Milyen szép virágoskertetek van. Cserélgetünk a szomszédokkal virágmagokat, töveket is így egész szép lesz ez a kis utca ha minden jól megy.
Tegnap, napsárga krizantém töveket kaptam egy aranyos falusi bácsitól, el is ültettem a meteorológiai állomás mellé, had takarja a vasak tövét.

Béka ügyben: anyukám tegnap kapálgatott reggel a ház elõtti virágoskertben(napközben sajnos nem mehet ki a melegben a szívproblémája miatt) és ahogy szedte ki a füvet a rózsa tövektõl elõugrott egy kis béka. Köztudott, hogy szegénykém retteg az ilyen állatoktól, és sikítozva rohant be a lakásban: hogy Úristen, béka, béka!!!
Én kimentem húztam egy kesztyût és szegény jószágot átettem a szomszéd kertjébe. Így mindenki megnyugodott.

Talán kényelmeskedés magyarázatának is vehetõ, mióta ideköltöztem nyolc év alatt nem használtam semmilyen vegyszert. Noli említette anno hogy hihetetlen erõs a fák immunrendszere és képesek regenerálódni ha kellõ térköz van közöttük, átjárhatja lombjaikat a szél és napfény. Ezt igazolni látszik hogy ezen idõ alatt összesen két "áldozata" lett a vegyszermentes életnek, az is csak tavaly. Elszáradt a szépen termõ barackfám és egy ricinus(nak vélt) bokor. A barackfám úgy kezdett száradni hogy egyik ága összeért a mellette lévõ igen életerõs cseresznyefával és elszáradt a környezetébe esõ összes ága "féloldalasan". Ezeket õsszel levágtam, a megmaradt ép rész tavasszal sok virágot hozott, de a barackfa terjeszkedni kezdett a közelében lévõ orgonabokor felé végül összeértek. Ahogy összeért az orgona és a barack, a barackfa ép része is száradásnak indult végül ki kellett vágnom. A kertkapu melletti bokor (ricinusnak tippeltem) elpusztíthatatlannak tûnt, szépen zöldellt jól átvészelte a teleket (télen-nyáron zöldellt, tettem is fel fotót hóval borított élénkzöld leveleirõl) és egyre magasabb lett, mégis idén tavaszra elszáradt. Laikusként abban keresem-gondolom pusztulását, említettem hogy két meggyfám moniliás lett pár éve. Úgy néz ki mára szépen kiheverték, dúsan zöldellnek és idén is tele voltak virággal. Ahogy kezdték kiheverni a meggyfák (két év kellett hozzá) a moniliát, foltosodni kezdett a közelükben álló bokor(? babérszerû levelei voltak én ricinusnak véltem) levélzete, majd fokozatosan elszáradt az egész bokor.
Még egy kis színes: ma füvet nyírtam. Mivel rége nyírtam, ritkán jelentek meg, de most nyomban megjelentek a rigók "bogarászni" a szabad felületeken ahogy mindenkor teszik ha eltûnik a számukra magas fû. Ami érdekesebb az a békák viselkedése volt. Máskor bármily halkan közeledtem a medence felé, 2-3 m távolságban elhallgattak talán a talaj rezgéseit érezték lépéseim nyomán, pedig nem szokásom csörtetni. Ma viszont tovább perlekedtek egymással pedig sokáig a közelükben zúgattam a fûnyírót nem törõdtek vele. Egyébként is hetek óta kuruttyolástól hangos a környék, gyakran "kérték az esõt", most éppen csodaszép idõ van (ki is települtem a teraszra laptopostól) és eddig általában fél-egy nappal elõbb jelzik élénk hangjukkal a közeledõ idõváltozást ami esõt is hozhat, de gondolom most éppen "párkeresõben" vannak
Megjelentek a legkülönfélébb rabló- karoló- és hálós pókok, de javarészt még kicsik.
A lentebb említett gyíkocska tetemét továbbra is "szerelik" a hangyák ahogy napok óta teszik, a földön fekvõ "hátoldalával" (hanyattfekve pusztult el)végezhettek mert már a hasbõrét bontják és elõbukkantak finom csontozatú bordái - csontozatának felépítése bámulatra méltó "mûremek", lehet hogy csontvázának fotóját mégis bemutatom (bár a "lebontás" fázisainak felgyorsított animációját nem teszem közzé, hátha taszít valakit az enyészet folyamata)

Ebben igazad van! Próbálunk védekezni de csak nagyon minimális szintre próbáljuk leszorítani mert nem vagyunk híve a sok vegyszernek.
De ami kell az kell, hogy legyen termés.
Tavaly is szépen termett, 9nagy málnás ládával lett errõl a fáról, és voltak közte akkor mint egy nagy férfi ököl.

Várjuk meg még a termés-természetes ritkulását. Majd ha diónyi almák látszanak akkor sincs vége a lepotyogásoknak,ha nem védekeztek az almamoly és társulata ellen.( a harkály megtette)
Ez a fajta pedig elég ellenálló, a héja viaszkos,légzáró, azért is áll el húsvétig, ha télen szépen +5 fok körül, és páradús helyen tárolják.
...A harkály pedig nem kér érte bilétát,vizsgálati díjat,..

Köszi az infót, én is keresgéltem de konkrét kártevõrõl én sem találtam semmit.
Közben most voltam kint megnézni a nagy öreg almafánkat(Húsvéti rozmaring a neve, nem tudom ismered-e?), hogy ugyan járják e méhek. Erre nézem a gyepet alatta, hogy ugyan mitõl van ott olyan sok forgács, mint amit egy sthil fûrész szokott okozni. Mondom magamban mi ott nem is vágtunk fát..
Hát felnézek és látom a harkály egy irdatlan nagy lyukat vágott az almafa egyik vaskos ágába. Nem örülök neki.
Egyébként ennyi virág még sosem volt ezen a fán, mondhatni roskadásig van, ha ebbõl csak minden 2-3.-ból lesz termés szegény fa meg fog "szakadni".

A feketerigó által pusztított kártevõkrõl nem találtam semmit a neten. A már említett földigiliszta mellett hernyókat, bogarakat eszik, melyek közt természetesen kártékonyak is lehetnek. Egyébként mindenevõ: a fentieken kívül elfogyasztja a magvakat, bogyót is. Állítólag néha rákap a szõlõre, miáltal a seregélyhez hasonló kárt okoz.

Igen, eléggé túlszaporodtak az elmúlt években. Azt nem tudom viszont, hogy milyen kártevõket pusztítanak konkrétan.

Nekem sincs bajom a feketerigóval, talán azt leszámítva, hogy agresszívan terjeszkedõ, túlságosan "belevaló" faj. Egyébként mutatós madárka, fõleg a hímek (a tojó "egyenszürke", és a csõre sem szép élénksárga) Néha majdnem akkorára nõ, mint egy kisebb galamb. Különösen tetszik, mikor esõ után mindegyik gilisztát tart a csõrében: ennek nem tudnak ellenállni, ez az õ "habos süteményük".

Tavaly itt is kevesen voltak, de idén már jóval többen vannak szerencsére.
Én is szeretem õket lesni repkedésük közben, néha elzsibbad a nyakam lesés közben.
Délután már elfoglalták az üres fészkeket a szomszéd gerendás terasza alatt, jött is szólni, hogy megjöttek a vendégek, ritka örömmel mondta.
Fekete rigóból itt is túlnépesedés van, konkrétan mint anno az oroszok, annyian vannak.
Hajnaltól késõ estig csinálják a mûsort és látványosan nem félnek az embertõl. Én õket is bírom jönnek és gilisztáznak, zöldséget lopnak a komposzt tetejérõl, és bunyóznak. Szóval megy a mûsor. Sõt, idén láttam elõször egy rég nem látott vendéget a kertünkben, nevesen a Bíbicet, az még egy mókás kis madár. Évek óta nem tûnt fel felénk, de most újra itt van.
De még sorolhatnám mennyi és mennyi fajta madár van erre.
Remélem hozzád is megérkeznek a várva-várt fecskék.

Én is mindig örültem a fecskék érkezésének, elgyönyörködtem kecses vonalaikban, bravúros röptükben. Régebben több fészket is raktak nyaranta az eresz alá, voltak kisfecskéink.
Úgy látszik, ennek már vége. Múlt évben is nagyon kevés volt a fecske errefelé, idén pedig nyomuk veszett. Sem a gyõr-tatai teraszvidéken (ahol lakom), sem a szomszédos Szigetközben (ahol gyakran járok) nem találkoztam velük ezen a tavaszon. A Balaton keleti medencéjének környékét ismerem még elég jól, tíz napja voltam lenn, akkor még ott sem volt fecske.
A fecskék vészes fogyatkozásáról egyébként már azelõtt is olvastam, rossz idõjárási körülményeket, és az olaszok fecskevadász szenvedélyét említették okként az írások. Akkor még nem hittem komolyan, hogy ki is veszhet nálunk ez a kedves madárka.
Az is igaz, a mi vidékünk (Gyõr és környéke) természetkárosítás szempontjából nagyon terhelt. Ide nagyon "befújt a nyugati civilizáció szele", és fõként ártalmakat hozott magával. Nagyforgalmú, zajos, nyüzsgõ tranzit-táj lettünk, nem békességes, nem természet és emberbarát. Nem tudom megítélni, az évrõl-évre növekvõ autóáradatnak milyen szerepe van pl. a madárfajok elõfordulási gyakoriságának megváltozásában, de hogy valamekkora van, az bizonyos. Tizenhét évvel ezelõtt, mikor kiköltöztünk a város mellé, csodálkozva láttam, hogy ellentétben a belvárossal, itt a fecske sok, feketerigó viszont nincs. Akkor még kevés volt az autó errefelé. Ahogy egyre szaporodtak a jármûvek a közelben húzódó fõúton, fogyatkozni kezdtek a fecskék, ellenben megjelent a feketerigó, ez az életerõs, tipikusan urbánus faj. Tavaly már nem fészkelt nálunk fecske, most pedig már nincs is. Azért jó lenne, ha a nyár folyamán látnék még valamennyit.

Nem tudom, másoknak is van-e ilyen tapasztalata, de én idén tavasszal még mutatóba se láttam fecskét.