Bioszféra

Jó, hogy írod mindezt. Talán nem árt ilyenféle tapasztalatokat megosztani. Én is találkoztam olyan szegfûgomba-foltokkal (akácosban), ahol nem lett volna szabad ott lenniük. És azt is tudom, teljesen biztosan, hogy ott legfeljebb kutya- meg õzürülékben lehetett részük.
Végül, a laska halála, diófán: Link Nem láttam még sárgát.

Erdei szegfûgombába nagy ritkán belefutok a Bükkben, meg tudom különböztetni a kettõt. Arról van szó a szegfûgombával kapcsolatban, hogy amit gyerekkoromban megtanultam az õsöktõl (nagyfaterral, faterral jártunk fõleg) meg a saját megfigyeléseimbõl, hogy egy legelõn a sûrûbb, nagyobb, sötétzöld színû fûcsomók között nagyobb eséllyel nõ "harmatgomba" (felénk így hívják), az most valahogy kevésbé igaz. Nem végeztem méréseket ez ügyben, csak "érzésre" állítom ezt, és mint említettem, nem ugyanaz az összehasonlított terület sem. Lehet, hogy a Bodrogköz viszonylagos érintetlensége, jó talajvíz-ellátottsága, vagy más egyéb helyi jellegzetesség jobban "fekszik" ennek a fajnak. Szét kéne néznem az ottani, régi lelõhelyeken, mert az lenne az igazi összehasonlítás
A Tiszalúc melletti Bárányszegen az is probléma lehet, hogy 2 éve, a rekordcsapadékos éven elárasztották vízzel (felrobbantották egy szakaszon a Takta védmûvét), és a hosszan tartó vízborítás miatti oxigén-hiányt kevés gomba élte túl.. de ez is csak spekuláció.
Jövõ szezonban nincs mese, fel kell jegyeznem, mikor, hol, mennyi és milyen gombát találok. Még az is elképzelhetõ, hogy láma vagyok hozzájuk

Susulykát idén nem láttam, parlagi tölcsérgombát viszont annál többet... abból van bõven

Szerk.: Floo, ez már komolyan vérlázító! Na jó, csak az irigység... gratulálok a vargányákhoz!

Lehet, amit most találsz, az az erdei szegfû (Marasmius Wynnei)? Kicsit világosabb. Csak ötletelek, hogy a gombák termõtestjei miért nem jelennek meg? Magasab CO2, nagyobb fû (dupla magasság a 80-as évek eleje óta), fél-egy fokkal magasabb hõmérséklet, rel. páratartalom alacsonyabb, a fene tudja. A tavaszi-nyár eleji gombaszezon a májusi és a tejpereszkét kivéve a legelõkön, kaszálókon megszûnt. Susulyka, milyen infóid vannak?

A mezei szegfûgomba ritkulását meg tudom erõsíteni, a 90-es években rendszeresen szedtünk 2-3 szatyornyit a Bodrogközben (akkor még ott laktunk) alkalmanként, és madzagra felfûzve szárítottuk a tornácon, rengeteg volt belõle; míg az utóbbi években Tiszalúc környékén, ahol nagyon hasonló feltételek állnak a gomba rendelkezésére, csapadékos periódusokban sem találtam megközelítõleg sem annyit, mint elõbbi helyen. Legelõ, rét, kaszáló van nagy területen, és a talaj sem sokkal másabb, talán kevésbé homokos. Ami viszont meglepõ: a miskolci parkokban tömegesen találok belõle, kis területen jóval nagyobb példányszámban fordul elõ, mint a két említett, szerintem a gombához jobban "passzoló" élõhelyen. A 'bennszülöttek' meg is kérdezték, mit csinálok, miért hajolgatok le a földre

Én inkább a klímára fogom. Más jellegû mostanában az idõjárás, mint ami a gombának kedvez. Felénk a rétekrõl eltûnt a csiperke és a szegfûgomba. Csak szeptember végén, október elején hébe-hóba jelennek meg szórványosan. Nem a legeltetés megszûnése az oka az eltûnésnek: Olyan kaszálókon is tömegesen volt gomba a 90-es évek elején, ahol száz éve nem volt legeltetés. Szegfû annyi volt, hogy kényszermunka volt szedni, meg sem látszott, amit elvittünk. Most egy jobb évben szedek egy marékkal.

Az idén október vége felé tömegesen megjelent a csiperke és a szegfûgomba: A gomba még mindig ott vegetál a földben, de a termõtest képzéshez eddig nem volt megfelelõ az idõjárás. Amit pl. a lilatönkûnél észrevettem, hogy hiába nagy a talaj víztartalma, ha a levegõ páratartalma alacsony, nem nõ. 2010-ben összesen szedtem, vagy két kilót a szokásos több mázsa helyett. Akkor más gomba sem volt, laska sem, fákon sem. Tavaly minden zéró, az idén is nagyon gyenge.

Azt is külön téma, hogy van termõhely áthelyezõdés egy területen belül is. Egy lilatönkû kör legalább 5 m-t tágul évente. A körön belöl a gombának már nincs tápanyaga. Egy olyan hely (15-20 hektár), amelyik a 90-es évek végén tele volt lilatönkû körökkel, most egy-két kört tartalmaz. Egyszerûen felélte a gomba a tápanyagát. El kell telnie jópár évnek, amíg a gomba számára elegendõ tápanyag halmozódik fel, hogy ismét visszatérhessen. Olyan helyeken találok mostanában, ahol korábban nem.

Érdekes dolog ez a "gombák visszaszorulása". Nagyrészt a termõhelyek hirtelen csökkenésérõl van szó itt, de az idõjárás rendkívüli változatosságát sem tudják követni. A 90-es évek elején halomra szedtem magam óriás pöfeteggel, sokszor a föld alatt nõttek 3 kilós pédányok. (Akkoriban nem mértem csapadékot, de a budapesti adatsor megint nem támaszt alá semmit.) Arra is gondolok, hogy nem annyira szereti a vizet, és ezt a 2010-es év tökéletesen bizonyította is.

Huszonéve a gombászkünyvekben Júdásfüle volt a becsületes magyar neve. A politikai korrektség nevében sem akarok mindenféle fafülgomba nevet használni. Én is a bodzát ismertem a tanulmányaimból, mint júdásfüle forrást, de egyszer belefutottunk egy tölgyes tarvágáson. A poén az volt, hogy a cimboráimmal célzottan a júdásfülére, bodzásra indultunk, de elõtte megnéztük a laskát a tarvágáson. Sose legyen kellemetlenebb meglepetéseünk. Aszfalttól kb. 5 km-re, gyalogosan fordoltunk néhányszor egy héten keresztül. Az elsõ alkalommal, amikor hárman személyenként 30-40 kiló júdásfülével vánszorogtunk a kocsi felé mindenféle szatyrokkal, kabátba csomagolva, stb, megkérdeztem az aznapot tervezõ cimborámat, hogy a laskás után esetleg nem néznénk-e meg azt a jó bodzást a júdásfülék miatt?

Az Auricularia auricula-judae (Szándékosan nevezem így, mert sok neve van.) nálunk is megritkult, itt egyébként bodzán volt a legtöbb. Én gombaporba teszem, és a laskát is leginkább. A szõlõ dolog rendkívül meglep, azt meg kellett volna örökíteni. Dióról: itt annyi diótönk van a párhuzamos utcákban, hogy nem lehet elmenni mellettük, de azért a kutyasétáltatók miatt nem nyúlok hozzájuk. Szedek máshol, bár azokról sem tudom, milyen állat tisztelte meg.
A fán lévõ ehetõ gombák valahogy megritkultak tavalyhoz képest, például gévát nem is találtam -pedig savanyúságba jó-, de én ezt az aszály (gombaaszály) számlájára írom. Valószínû, hogy az alsóbb rétegek még mindig szárazak, a fák nem tudnak kellõ vizet felvenni.
Még valamit a "bordó gombáról", amiket találtam, azok nem akartak valamiért megnõni, talán a langyos idõ miatt.

A párom sem "friss" termesztett gombát vesz, ha kifogy a fagyasztóból, hanem szárított erdeit horror áron. Dión növõ laskával nem találkoztam, de szõlõn növõvel igen. Combvastagságú lugastõkénket támadta meg a macskánknak köszönhetõen: Azon közlekedett és nem mosott körmöt elõtte.
Másfél-két mázsa szõlõt termett évente mielõtt beleesett a fene, kitartott februárig.
Amit nagyon hiányolok, az a kocsánytalan tölgy tarvágásokon a júdásfüle. Kedvezõ idõben a teljes vágási felületet 3-5 cm vastagságban a laskához hasonlóan bundaként bevonja. Ahhoz az igazi takony ködös, víztõl csöpögõ õszi két hét kellene. Nálunk az a családi csemege. Fél óra alatt 10-20 kiló helyett fél nap alatt fél kilót szedtem tavalyelõtt télen, az idén egy darabot sem.
Nekem olyan gondom volt a laskával, hogy a tuskón valami tapló félével érintkezett a tönkje. A gombát a munkahelyemen szórtam szét, és reklamált valaki, hogy nagyon keserû volt a tönkje. A termesztett laska tönköt feldolgozzák: szárítmányt (õrleményt levesporba) gyártanak belõle - alapvetõen ehetõ. Az tökéletesen kizárt, hogy valami egyéb is belekeveredett: a szétosztás során - garantáltan világoson - egyenként ellenõrzök mindent, még a minõséget (pl kukuc) is.

Azt gondolom, hogy az utolsó mondatod tökéletesen az én véleményem is. Nem tudom milyen boltokba jársz, de itt förtelmes ilyen szempontból a kínálat, úgy sejtem ott is... Azokhoz képest, szarvas- vagy császárgombák ezek. Egyébként a tuskókérdésrõl még annyit, hogy itt például a dión és a fûzön marad meg a legjobban a laska, a nyárfa, jegenye meg a többi tényleg hamar megadja magát. Érdekes -amit én még nem tapasztaltam- hogy sokan nem szedik le a dióról, mert azt mondják keserû.

Nem befülledésre gondoltam. A gomba fakó, vizet vesztett, koros, inkább két hetes, mint egy. A penészgombának volt ideje, alkalma (nedves, nyirkos idõ) fertõzni. A gomba még simán fogyasztható, nem rosszabb, mint bármelyik gamma-sterilizált bolti, de a párom a fekete színû, növekedési stádiumban levõ laskagombához szokott (ha már lehet válogatni). A kéregvesztés hatásának magyarázata egyszerû: utána a fa hamarabb kiszárad. A tuskóknál nincs ilyen gond. Szárazabb idõben a tuskókon jelenik meg elõször a laska.

Nem tudom, nem fülledtek be. Nem voltak azok sem öregek, elég jól szemmel tartom a környéket. Amennyiben lesz rá lehetõségem (bár nem úgy tûnik a -5 fokos fagyok miatt) fényképezek fiatalabbakat is.
Amúgy persze, hogy léteznek más farontók, de attól még terem bõven. Volt olyan fa -némi túlzással-, amelyikrõl külön könyvet lehetett volna írni. (Mármint azoknak, akiket ez érdekel.)
A kéreg-dolog azt hiszem, hogy jó megfigyelés.

Ugyanolyan penészpöttyök, mint az én befülledt laskámnál. A színébõl ítélve a gomba túl van a növekedési stádiumon, öregecske. Ilyen minõséget általában még hazaviszek.
A laska visszatérése: Tölgy tarvágáson, vagy fertõzött tölgyesben éveken keresztül szedtük ugyanazokrál a fákról, tuskókról. A nyárfát egyszerûen hamarabb lebontja, utána nincs mibõl kajálnia, így termõtestet sem fejleszthet. Az élõ nyárfákon azért megjelenik 3-4 évig, de nyilván közben el is pusztítja. Pusztuló, beteg nyárfások laska nélkül: Van azért a laskán kívül más farontó gomba is.
Amit én megfigyeltem a lábon álló fák (nem csak nyárfák) esetén: ha a fa elveszíti a kérgét, a következõ évben már nem terem laskát.

Az elmúlt melegorr hatására a lilatönkö és a laska visszavonult, de kezd megint életre kelni. A kedd reggeli faggyal tartósan le fog állni minden gomba. Szezon vége.