Bioszféra
Vakond... minden évben télen-nyáron hadakozok a vakondinvázióval kevés sikerrel. Télen is képesek akkora túrásokat csinálni hogy egy közepes "szakajtó" se fedné le õket
A méretek érzékeltetésére (piros nyil) lefektettem a hóba egy 35 cm-es vonalzót ami talajszintig lenyomva nem érte volna fel a túrás tetejét. Teljes magasságához hozzá kell adni a 15~20 cm hóvastagságot is. További arányításhoz a beton járólapok szélességét is megadtam. A jobb felsõ képen látható hogy télen is valóságos "hegyeket" túrnak. Bosszantóak, de nem mérgezem õket, riasztót se használok.
Három természetes dolog hoz átmeneti (elmenekülnek de mindig visszajönnek) eredményeket.
Alapvédekezésem az aljnövényzet gyakoribb nyírása mert idegesítheti õket a fûnyíró zaja. Eldugottabb zugokban, bokrok alatt ritkábban nyírok mint a nagy nyílt felületeken. Rendszerint ott jelennek meg elõször a túrások. Nyílt felületeken csak akkor, ha hosszabb szünetekkel csapom le a zöldet illetve télen amikor nem nyírok. Az erõsebb fûnyíróm lecsapja-elsimítja a buckákat, egyúttal be is tömi a járat száját amit eleinte letapostam vagy kapával ledöngöltem de nyomuk sokáig megmarad, vélhetõen az összetömörített föld miatt.
Második, gyakoribb védekezésem ha nagyon elszemtelenedtek hogy a kerti kút szivattyúját bekapcsolva elõbb "visszamosom" a túrás földjét a járatba amig elõbukkan a járatszáj majd a "slagot" bedugom valamelyikbe és elárasztom az egész labirintust amig mindenütt feltör a víz. Nem féltem õket mert számtalan járatukban el tudnak menekülni amit bizonyít hogy évek óta él és virul "vakondtenyészetem". Egyfajta "mozgóháborút" vívunk, ha végre kitakarodnak a kertbõl felbukkannak az elõkertben (ott békén hagyom õket) vagy a szomszédos telkek valamelyikén a ritkábban megjelenõ hivatásos kertgondozók szívbõl jövõ "fohászkodásaiból" ítélve.
Ezek "békés" megoldások, a harmadik a "vérengzés" amit Tomi kutya "sportból" végez nagy lelkesedéssel Link Ahol megmozdul a föld, odaront és kirántja a "kiskertészt" vagy hatalmas gödröt kapar hogy elérje. Mivel a vizes elárasztás után bokatörõ lyukak, Tomi kaparása után mély gödrök maradnak, betömésükre én is Meteo eljárását alkalmazom azaz a túrás földjét a levágott zölddel keverve töltöm fel. Elõnye hogy hamarabb kizöldül a vakond nyomán keletkezett kopár folt mintha letaposom. Eltávolításuk elõtt a vakondtúrások tiszta "aprószemû" részét olykor leszedem lapáttal és komposzttal keverve bolti virágföld helyett használom fel "balkonládás" zöldségtermesztéshez (a kertben elültetve tönkreteszik a vakondok a veteményt mert nem ások le vakondhálót alájuk, nagy munka már nekem). Okát nem tudom- de úgy tapasztalom a "cserepes vakondföldbõl" ritkán bukkan fel gyomnövény viszont a haszonnövények jól érzik magukat a porhanyós földben. Hasonló jelenség, ahol kísérletbõl otthagytam de a vakond is elhagyta már, oda nem települ semmi növény és egy idõ után hangyák költöznek a túrása.
Legjobb védekezésnek a gyakoribb fûnyírás tûnik, több év távlatából felmérhettem hogy nem kedvelik a fûnyíró zaját és odébbállnak (két hosszabb fûnyírás-szünet között visszajönnek). Ha mégis marad egy makacskodó, azt "kiöntöm mint az ürgét" és megy amerre jónak látja az elõkertbe vagy valamelyik szomszédhoz annak "õszinte" örömére. Elárasztásnál elképesztõ látvány hogy milyen sok helyen bugyog fel a víz olykor 8-10 m távolságban is, nyilván a "nemzedékek ásta" föld alatti labirintusok összeköttetései miatt.
Tomi erõs vadászösztöne nemcsak a vakondokat veszélyezteti. Sajnos a repülni tanuló vagy fészekbõl kiesett madarakra is rátámad. Tegnap éktelen madárribilliót hallottam, kimentem megnézni. Addigra már ott haldoklott a fûben egy rigófióka amit a minden mozgóra rátámadó (a bolond legyet és darázsat is "eszik" röptében; utóbbi miatt egyszer a feje dagadt "bucira", nemrég pedig napokig köhögött egy "félrenyelt" darázs miatt) Tomi a levegõbõl ránthatott le. Külsõ sérülések nem látszottak rajta, de megroppanthatta a madárkát. Amikor megnéztem, láttam tollazata sértetlen, pár csepp vér volt a csõrén. Még mozgolódott de hamar kiszenvedett. Korábban fotóztam hasonló sorozatot. Akkor a rigópapa elkergette Tomit, harcias elszántsággal csapongva feje körül kevés hiján kiverte a kutya szemét végül Tomi fogta menekülõre. Sajnos a fiókán nem segített. Látszólag hasonló sértetlen állapotban volt mint a tegnapi. A "rigópapa aggódása" szinte megható volt de végezetül "könyörtelenül természetes". Miután elõléptem és felvettem a kismadarat, a rigó azonnal lecsillapodott, tõlem nem messze letelepedve figyelmesen nézte mit csinálok kicsinyével Link Az semmi életjelet nem adott, apja mégis ott figyelt percekig. Nem tudom milyen jelbõl, de halálát elõbb meglátta mint ahogy én felfogtam. Ekkor, emberi beleérzéssel szinte közönyösen elrepült dolgára mint akinek "itt már nincs több dolga" és valóban akkor kezdett megdermedni/hûlni a pici teste. Hogy mibõl mérte fel a halál pillanatát a mozdulatlan testecskén, nem tudom megítélni mert én semmilyen jelét nem láttam. A tegnapi fióka végig mozgolódott, felismerhetõ volt kiszenvedése pillanata.
A méretek érzékeltetésére (piros nyil) lefektettem a hóba egy 35 cm-es vonalzót ami talajszintig lenyomva nem érte volna fel a túrás tetejét. Teljes magasságához hozzá kell adni a 15~20 cm hóvastagságot is. További arányításhoz a beton járólapok szélességét is megadtam. A jobb felsõ képen látható hogy télen is valóságos "hegyeket" túrnak. Bosszantóak, de nem mérgezem õket, riasztót se használok.
Három természetes dolog hoz átmeneti (elmenekülnek de mindig visszajönnek) eredményeket.
Alapvédekezésem az aljnövényzet gyakoribb nyírása mert idegesítheti õket a fûnyíró zaja. Eldugottabb zugokban, bokrok alatt ritkábban nyírok mint a nagy nyílt felületeken. Rendszerint ott jelennek meg elõször a túrások. Nyílt felületeken csak akkor, ha hosszabb szünetekkel csapom le a zöldet illetve télen amikor nem nyírok. Az erõsebb fûnyíróm lecsapja-elsimítja a buckákat, egyúttal be is tömi a járat száját amit eleinte letapostam vagy kapával ledöngöltem de nyomuk sokáig megmarad, vélhetõen az összetömörített föld miatt.
Második, gyakoribb védekezésem ha nagyon elszemtelenedtek hogy a kerti kút szivattyúját bekapcsolva elõbb "visszamosom" a túrás földjét a járatba amig elõbukkan a járatszáj majd a "slagot" bedugom valamelyikbe és elárasztom az egész labirintust amig mindenütt feltör a víz. Nem féltem õket mert számtalan járatukban el tudnak menekülni amit bizonyít hogy évek óta él és virul "vakondtenyészetem". Egyfajta "mozgóháborút" vívunk, ha végre kitakarodnak a kertbõl felbukkannak az elõkertben (ott békén hagyom õket) vagy a szomszédos telkek valamelyikén a ritkábban megjelenõ hivatásos kertgondozók szívbõl jövõ "fohászkodásaiból" ítélve.
Ezek "békés" megoldások, a harmadik a "vérengzés" amit Tomi kutya "sportból" végez nagy lelkesedéssel Link Ahol megmozdul a föld, odaront és kirántja a "kiskertészt" vagy hatalmas gödröt kapar hogy elérje. Mivel a vizes elárasztás után bokatörõ lyukak, Tomi kaparása után mély gödrök maradnak, betömésükre én is Meteo eljárását alkalmazom azaz a túrás földjét a levágott zölddel keverve töltöm fel. Elõnye hogy hamarabb kizöldül a vakond nyomán keletkezett kopár folt mintha letaposom. Eltávolításuk elõtt a vakondtúrások tiszta "aprószemû" részét olykor leszedem lapáttal és komposzttal keverve bolti virágföld helyett használom fel "balkonládás" zöldségtermesztéshez (a kertben elültetve tönkreteszik a vakondok a veteményt mert nem ások le vakondhálót alájuk, nagy munka már nekem). Okát nem tudom- de úgy tapasztalom a "cserepes vakondföldbõl" ritkán bukkan fel gyomnövény viszont a haszonnövények jól érzik magukat a porhanyós földben. Hasonló jelenség, ahol kísérletbõl otthagytam de a vakond is elhagyta már, oda nem települ semmi növény és egy idõ után hangyák költöznek a túrása.
Legjobb védekezésnek a gyakoribb fûnyírás tûnik, több év távlatából felmérhettem hogy nem kedvelik a fûnyíró zaját és odébbállnak (két hosszabb fûnyírás-szünet között visszajönnek). Ha mégis marad egy makacskodó, azt "kiöntöm mint az ürgét" és megy amerre jónak látja az elõkertbe vagy valamelyik szomszédhoz annak "õszinte" örömére. Elárasztásnál elképesztõ látvány hogy milyen sok helyen bugyog fel a víz olykor 8-10 m távolságban is, nyilván a "nemzedékek ásta" föld alatti labirintusok összeköttetései miatt.
Tomi erõs vadászösztöne nemcsak a vakondokat veszélyezteti. Sajnos a repülni tanuló vagy fészekbõl kiesett madarakra is rátámad. Tegnap éktelen madárribilliót hallottam, kimentem megnézni. Addigra már ott haldoklott a fûben egy rigófióka amit a minden mozgóra rátámadó (a bolond legyet és darázsat is "eszik" röptében; utóbbi miatt egyszer a feje dagadt "bucira", nemrég pedig napokig köhögött egy "félrenyelt" darázs miatt) Tomi a levegõbõl ránthatott le. Külsõ sérülések nem látszottak rajta, de megroppanthatta a madárkát. Amikor megnéztem, láttam tollazata sértetlen, pár csepp vér volt a csõrén. Még mozgolódott de hamar kiszenvedett. Korábban fotóztam hasonló sorozatot. Akkor a rigópapa elkergette Tomit, harcias elszántsággal csapongva feje körül kevés hiján kiverte a kutya szemét végül Tomi fogta menekülõre. Sajnos a fiókán nem segített. Látszólag hasonló sértetlen állapotban volt mint a tegnapi. A "rigópapa aggódása" szinte megható volt de végezetül "könyörtelenül természetes". Miután elõléptem és felvettem a kismadarat, a rigó azonnal lecsillapodott, tõlem nem messze letelepedve figyelmesen nézte mit csinálok kicsinyével Link Az semmi életjelet nem adott, apja mégis ott figyelt percekig. Nem tudom milyen jelbõl, de halálát elõbb meglátta mint ahogy én felfogtam. Ekkor, emberi beleérzéssel szinte közönyösen elrepült dolgára mint akinek "itt már nincs több dolga" és valóban akkor kezdett megdermedni/hûlni a pici teste. Hogy mibõl mérte fel a halál pillanatát a mozdulatlan testecskén, nem tudom megítélni mert én semmilyen jelét nem láttam. A tegnapi fióka végig mozgolódott, felismerhetõ volt kiszenvedése pillanata.
Egyik ismerõsöm igen büszke az udvarán lévõ füvére, meg arra, hogy sikerült állhatatos munkával elûzni a vakondokat. De ha a Tiszára akarok menni harcsázni, akkor az õ rovarjáratos kertjében szedem a lúférget is 
Lásd a hozzászólásomat lentebb, én jól megvagyok vele, nekem több hasznom van vele mint károm.
Õõõ, védett állatról van szó. Ha van egy kis ideje az embernek, ásóval kifordíthatja, majd elviheti néhány száz méterrel arrébb, mi így szoktuk. Ha nincs... Egy kis víz a friss járatba, nem szokták jó néven venni.
Akkor fel kell venned a kesztyût ellene. Ismerõsömnek ez bevált Link
Az még elmegy, de nekem a sziklakertet túrja, ahol ugye csak egy kis rész van a kövek között és minden növényt kitúr..
Igen nálunk sincs egy lúféreg sem Vakond van azonban, de jól megvagyunk egymással. Nekem is szokott a paprika és paradicsomágyásban dolgozni, de egy-két palántát szokott kidönteni az 50-60-ból csak. Cserébe szépen behálózzák a járatok a földet és a gyökerek jobban fel tudják venni a vizet. Ahol vakondok vannak ott mindig nagyobbak a termések. Vannak akik csak azért csöveket vezetnek le a földbe és így locsolnak hogy jobban felvegye a növény a vizet. Link A vakondtúrásokat mindig a komposztba szoktam rakni keverem a fûnyesedékkel, kiváló anyag lesz jövõre belõle.
Vakond van azonban, de jól megvagyunk egymással. Nekem is szokott a paprika és paradicsomágyásban dolgozni, de egy-két palántát szokott kidönteni az 50-60-ból csak. Cserébe szépen behálózzák a járatok a földet és a gyökerek jobban fel tudják venni a vizet. Ahol vakondok vannak ott mindig nagyobbak a termések. Vannak akik csak azért csöveket vezetnek le a földbe és így locsolnak hogy jobban felvegye a növény a vizet. Link A vakondtúrásokat mindig a komposztba szoktam rakni keverem a fûnyesedékkel, kiváló anyag lesz jövõre belõle. 
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat